Ilyen körülmények között nem véletlen, hogy az előrejelzések szerint akár 1,05 dollár alá eshet a font már a következő év közepére. A font gyengülésére ugyanakkor külső tényezők is hatnak, így nem írható kizárólag a brit gazdaságpolitika számlájára, de az kétségtelen, hogy a tengerentúlra utazó britek azt fogják tapasztalni, hogy egyre kevesebbet ér a pénzük. A brit gazdaság állapota a világ többi régiója közül is kilóg lefelé.
Ha az idei évet nézzük, akkor a font eddig 14 százalékot esett a dollárral szemben, csak az augusztusi hónapot nézve pedig 5 százalékot. Az erős dollár pedig biztos nem fogja megoldani a font problémáit.
Az erős dollár a Fed folyamatos kamatemelései miatt teljesít ilyen jól, másrészt a befektetők biztosabbnak érzik dollárba fektetni. Ugyanakkor a brit exportőrök egyelőre nem tapasztalták azt, hogy ennek hatására felfutottak volna a külföldi eladások.
Sőt, sok esetben először csökkent a gyártási termelés az első augusztusi pandémiás zárlat óta, emellett fontos tényező, hogy sokan aggódnak az energiaárak felfutása miatt. A beáramló munka a hazai és exportpiacokról viszont egyaránt csökkent, ami egyértelműen annak köszönhető, hogy az ügyfelek ebben a bizonytalan gazdasági helyzetben elhalasztották, felmondták vagy adott esetben átütemezték a megállapodásokat.
A font esését megérezték a nagyobb pénzintézetek is. Barclays Plc. például a gyengülés ellenére is köteles fizetni a magas jövedelmű New York-i bankároknak, nem véletlen, hogy az évközi jelentésében az idei évre vonatkozó kiadási célját emelnie kellett, hiszen a korábbi döntéseket a várható átlagos árfolyamra alapozta, amely már igencsak elavulttá vált ilyen gazdasági környezetben.