Ukrajna orosz megszállása valóban problémákat okozhat a globális élelmiszer piacokon. Rövidtávon csökkentette a globális élelmiszerellátást, de szerencsére a közelmúltbeli tárgyalások szabaddá tették a kikötőkhöz való hozzáférést és a hajózási útvonalakat. Ezenkívül a 850 millió tonna globális gabonatartalék, amelynek 25 százaléka az USA és az Európai Unió birtokában van, szintén felhasználható az átmeneti hiányok kezelésére.
A nagyobb, hosszú távú veszélyt inkább az jelenti, hogy Oroszország - és nem pedig Ukrajna - csökkenti az exportot.
Oroszország a világ búzakivitelének 19 százalékát és a műtrágyakivitel 15 százalékát adja. Az export csökkenhet a háború, a rossz időjárás vagy egy gazdasági válság miatt, amely kisiklatja a termelést. Csökkenhet politikai okokból is, például ha Oroszország piaci erejének kihasználására törekszik, ahogyan azt a gázzal kapcsolatban is tette. Ezzel szemben Ukrajna és szövetségesei megpróbálhatják növelni az Oroszországra nehezedő gazdasági nyomást a mezőgazdasági exportjának betiltásával, amely eddig mentesült a kereskedelmi szankciók alól. A politikai ellenségeskedés valószínűleg a fegyveres konfliktus befejezése után is folytatódni fog.
Tekintettel ezekre a kockázatokra, az USA és élelmiszertermelő szövetségesei számára az ésszerű válasz a növénytermesztés és a tartalékok növelése lenne. A termelés növelése lehetővé tenné a gabonatartalékok bővítését anélkül, hogy csökkentenék a globális készleteket. A nagyobb tartalékok birtokában pedig könnyebben lehet kisebb mennyiségeket felszabadítani az átmeneti hiányok kiegyenlítésére. Ezzel egyben határozott jelzést küldenének a gazdálkodóknak a termelési kapacitás fenntartására, ami segít biztosítani, hogy szükség esetén még nagyobb szintű termelést tudjanak folytatni.
Nancy Quian szerint tehát a termelés és a tartalékok növelése rövid távon mérsékelné a háború okozta zavarokat, és idővel csökkentené a globális függőséget az orosz mezőgazdasági exporttól, ami Ukrajna szövetségeseinek nagyobb politikai mozgásteret biztosít. Ezek egyben a krónikus élelmezési bizonytalanság növekvő fenyegetésével szembesülő szegény országok számára biztosítékot jelentenének a tömeges éhínség ellen.