A Biden-i klímapolitika a demokratákat is megosztja: amikor hivatalba lépett a Biden-adminisztráció, nagy ambícióik voltak a klímavédelem területén, hiszen a Kongresszus mindkét házában többséget szereztek.
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet szakértőjének írása a Makronómon.
A 2020. november 4-i amerikai elnökválasztás óta Joe Biden személyében nem csak az Amerikai Egyesült Államok elnöke lett demokrata, de a 117. Kongresszus (2021-2023) is demokrata irányítás alatt áll 2021. január 20. óta. Ehhez hasonlóra a 111. Kongresszus óta (2009-2011) nem volt precedens. Az elnökválasztást követően a Kongresszuson belül a Képviselőház megőrizte a demokrata többségét: a 435 képviselőből jelenleg 220 demokrata, 210 republikánus, 5 mandátum pedig betöltetlen. A Szenátus viszont érdekesebb: a 100 szenátorból 50 republikánus, 48 demokrata, 2 független, viszont a 2 független szenátor rendszerint együtt szavaz a demokrata frakcióval. Így a felosztás a Szenátusban 50-50, amire a 107. Kongresszus óta nem volt példa és mivel így 50-50 százalékos lenne a szavazatarány, így a demokrata alelnök – Kamala Harris – szava dönt. A következő választás – vagyis a félidős választás, ahol a Képviselőház mind a 435 székéért, a Szenátus 100 székéből pedig 35-ért folyik a verseny – idén november 8-án lesz az Amerikai Egyesült Államokban, amelynek fő kérdése lesz, hogy a republikánusok képesek lesznek-e legalább a Kongresszus egyik házában visszaszerezni az irányítást.
Mikor 2020. január 20-án hivatalba lépett a Biden-adminisztráció, akkor nagy ambíciókkal indultak a klímavédelem területén: elhatározták, hogy az amerikai gazdaságot a lehető leggyorsabban szén-dioxid mentesítik, hogy 2030-ra a kibocsátás a 2005-ös szint 50 százalékára csökkenhessen. Emellett 2035-re azt tervezték, hogy az összes villamos-energiát szén-dioxid szennyezés nélkül fogják előállítani. Tettek egy olyan vállalást is, hogy 2050-re a kibocsátásuk a párizsi megállapodás hőmérsékletre vonatkozó céljaival összhangban el fogja érni a nettó nullát.
Ezt több száz milliárdos adójóváírásokkal, valamint a tiszta energiára és az elektromos járművekre fordított támogatásokkal tervezték megvalósítani. A tervek között továbbá szerepelt még az első tiszta nemzeti elektromos szabvány létrehozása, amellyel az amerikai lakosságot szerették volna mozgósítani otthonaik utólagos felszerelésére, valamint egy polgári klímahadtest életrehívása, amellyel több ezer embert szerettek volna foglalkoztatni a természetvédelmi munkában.
A Biden-adminisztráció hivatalba lépése óta ezek a dicsőséges ambíciók egyre csökkentek, mára pedig icipicivé zsugorodtak. Az eredeti demokrata párti ambíciókkal önmagukban nem volt probléma, és érthetőek voltak a mögöttük meghúzódó nemes célok. A probléma ezek megvalósításával és annak módjával volt, hiszen nem voltak összeegyeztethetőek a kőkemény valósággal, ahogy most sem azok.
Ezek az ambíciók és megvalósítási módjuk a demokraták között is törést okoztak. Jól példázza, hogy annak is elszállt az esélye, hogy a demokraták komolyabb klímaváltozási törvényt fogadjanak el, köszönhetően a többnyire régivágású, centrista nyugat-virginiai demokrata szenátornak, Joe Manchin-nak, aki nem mellesleg a Szenátus Energiaügyi és Természeti Erőforrások Bizottságának elnöke is egyben.
Mivel a Szenátusban a demokraták két független – de velük együtt szavazó – szenátorral azonos létszámban vannak, mint a republikánusok, és az egyenlőség miatt a demokrata alelnök dönt, így Manchin tartózkodása rendre meghiúsítja a demokraták számára fontos törvény elfogadását, hiszen a republikánusok a javaslatot egyhangúlag ellenzik.
Manchin elutasító magatartása az előzményeket figyelembe véve érdekes: a Demokraták az elnökválasztáson a „Bulid Back Better” szlogennel indultak. Decemberben ezzel a szlogennel nyújtottak be egy Joe Biden által aláírt jogalkotási javaslatot, amelyet Manchin nem szavazott meg. A javaslatban eredetileg 555 milliárd dollárt fordítottak volna az éghajlatváltozással kapcsolatos eredetileg vállalt intézkedésekre.
Miután Manchin elutasította a javaslatot, Chuck Schumer, aki a Szenátus demokrata többségét vezeti, a háttérben együttműködött Manchin-nal, hogy kidolgozzanak egy neki is tetsző javaslatot, amely a tervek szerint bizonyos kedvezményeket is tartalmazna a fosszilis tüzelőanyag-ipar számára – amihez a szenátornak szoros kötődése van –, ezen túl elvetették a tiszta elektromosság szabványt is. Az új javaslatban legalább 300 milliárd dolláros adójóváírás szerepelt a tiszta energiával kapcsolatos projektek támogatására vonatkozóan. Júliusban az egyeztetések eredményesek voltak, hiszen az eredeti Bulid Back Better törvényjavaslatot módosították. A módosított javaslat lett az inflációcsökkentési törvényjavaslat, amelyet Schumer és Manchin is aláírt, és ami 1,5 milliárd dollárra csökkentené a tervezett kiadásokat. Fontos leszögezni, hogy ezzel az aláírással a törvénybe iktatás még nem történt meg, hiszen mindkét házban többséget kell szereznie az új javaslatnak.
Időközben augusztus 7-én a Szenátuson átment a törvényjavaslat, így már csupán a Képviselőház jóváhagyása, valamint Biden aláírása szükséges ahhoz, hogy törvénybe iktassák. A Képviselőház várhatóan augusztus 12-én fog szavazni a törvényjavaslatról. Mivel a Képviselőházban az eredeti Build Back Better törvényjavaslat is könnyedén átment, így szinte biztos, hogy pénteken a módosított törvényjavaslat is gond nélkül elfogadásra kerül. Erről a Makronóm szintén be fog számolni.
A demokraták egyaránt üdvözölték a szenátusi megállapodást, hiszen a becslések szerint ezzel akár 1 milliárd tonnával is képesek lennének csökkenteni a szén-dioxid kibocsátást. Ezáltal az optimistábbak szerint az Amerikai Egyesült Államok közelebb kerülhetne a Párizsi Megállapodásban kitűzött célokhoz. Több szakértő szerint az átdolgozott javaslatban szereplő éghajlati és energiaügyi rendelkezések elegendőek lehetnek ahhoz, hogy az Amerikai Egyesült Államok 2030-ra mintegy 40 százalékkal csökkentse a kibocsátását.
Ez segítene abban, hogy az Amerikai Egyesült Államok megőrizze vezető szerepét a globális klímavédelem vonatkozásában. A jelenlegi politikai alaphelyzethez képest az inflációcsökkentési törvény a 370 milliárd dolláros energia- és éghajlati kiadással legalább 800 millió és 1 milliárd tonna közti további szén-dioxid kibocsátás csökkenést eredményezhet 2030-ra.
Az inflációcsökkentési törvény természetesen más, mint az eredeti Bulid Back Better törvény, de gyökeres változtatásokat nem tartalmaz. A becsült 40 százalékos kiadáscsökkentés – a 2005-ös kibocsátási szinthez képest – ugyanakkor elfogadható eredménynek tűnik. Annak ellenére, hogy ez az előrejelzés szép eredmény volna, így is messze elmarad attól, amekkora csökkentésre szükség lenne ahhoz, hogy ténylegesen megvédjék a bolygót, ráadásul nem éri el a 2015-ös Párizsi Megállapodásban vállalt önkéntes célokat sem. A jelenlegi tendenciák folytatódását feltételezve a 2,7 °C-os veszélyzónába vezethetik a világot, ami jóval az iparosodás előtti átlaghőmérséklet feletti.
Az átdolgozott törvényjavaslat tartalmaz néhány fontosabb elemet az éghajaltváltozással kapcsolatban, amit érdemes kiemelni:
Emellett a javaslat tartalmaz egy 60 milliárd dolláros ösztönzőt napelemek, szélturbinák és akkumulátorok amerikai gyártására, valamint a kritikus ásványi anyagok gyártásának felgyorsítására.
További adójóváírásokat kínálnának azoknak a fogyasztóknak, akik megújuló energiaforrásokkal bővítik az otthonaikat. Ezek az ösztönzők képesek lennének felgyorsítani a tiszta, elektromos járművekre való átállást, miközben a hozzájuk való megfizethető hozzáférést kiszélesítik, így a hátrányos helyzetű közösségekben is képesek lennének csökkenteni a szennyezést. Ugyanakkor ez a törvényjavaslat nem elegendő ahhoz, hogy 2030-ra elérjék az 50 százalékos kibocsátáscsökkentést, ehhez a Biden-adminisztrációnak további lépések megtételére lenne szüksége. Az inflációcsökkentési törvényjavaslat csupán az egész folyamat elindításának az alapja lehet.
A csökkentésre a kormányzatnak kínálkozik lehetősége a hatóságokon keresztül is, nem feltétlenül csak szén-dioxidban gondolkozva. Az Amerikai Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége a tradicionális erőművek szennyező anyagaira – szilárd részecskék, kén-dioxid – vonatkozó hatályos jogszabályokkal tud reagálni, amivel képes egészségesebbé tenni a levegőt, bár az ilyen intézkedésekkel az egyébként is jelentős kihívásokkal küzdő szénenergia-termelést teheti még kevésbé gazdaságossá.
A környezetvédelmi aktivisták progresszív szárnya ugyanakkor elégedetlen az új törvényjavaslattal. Ezt főleg a javaslat azon rendelkezése okozza, amely értelmében meghosszabbítják a fosszilis tüzelőanyagok használatának engedélyezését.
Ráadásul még az átdolgozott javaslatnak a Kongresszus egészén át kell mennie. Az elfogadás a demokraták számára azért is lenne fontos, mert ezen múlik a nemzetközi hitelességük a globális klímapolitika területén, és szerintük ez a tervezet adhat remény a tengerentúli partnereiknek is. A sikerességet innentől kezdve az amerikai belpolitikai viszonyok alakulása határozza meg.
A csomag elfogadásával is jelentősnek tűnnek a környezeti költségek ahhoz, hogy teljesítsék az eredetileg 2030-ra vállalt 50 százalékos csökkentési célt, hiszen az Amerikai Egyesült Államoknak a cél eléréséhez 4,2 milliárd tonna szén-dioxid egyenérték (CO²e) alá kellene csökkentenie a kibocsátását. Az előzetes számítások szerint az Amerikai Egyesült Államok politikájának érdemi változtatása nélkül 2030-ra mintegy 32 százalékkal fogja túllépni az eredetileg vállalt célt, és ugyanabban az évben 1,3 milliárd tonnával fog többet kibocsátani. Szemben azzal, ha a Build Back Better javaslatot tavaly elfogadták volna, akkor az 1,3 milliárdos többletkibocsátás 91 százalékával – ami nagyjából 1,2 milliárd tonnát jelent – képesek lettek volna csökkenteni ezt. Az új javaslat ehhez képest csekély jelentőségű, hiszen az az éves kibocsátást csupán a cél 65-75 százalékával tudná csökkenteni, amely csökkentés 800 millió és 1 milliárd tonna közé esne, szemben az eredeti javaslat csökkentésével.
Biden előtt kevés lehetőség marad a klímapolitika területén, ha a Kongresszus nem iktatja törvénybe a klímacsomagját. A klímapolitikát megpróbálhatja átfogóan működtetni végrehajtói rendeletek útján, viszont a hatályos törvények korlátoznák az eredeti ambíciókat. A másik opció a klímapolitikai ambíciók érvényesítésére a rengeteg szabvány és előírás, viszont ezek hatásfoka jóval alacsonyabb. Ismerős lehet a jelen helyzet a demokraták számára, hiszen Barack Obama hasonló helyzetben találta magát, amikor a Kongresszus nem léptette életbe a klímaprogramját: a konkrét precedens a 2009-es Waxman-Markey törvényjavaslat volt, amely eredeti célja szerint az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására vonatkozó korlátozási és kereskedelmi rendszert hozott volna létre.
Az elnök által kinevezett környezetvédelmi ügynökségek eddig nem bocsátották ki a legszigorúbb szabályokat, de Biden már ígéretet is tett arra vonatkozóan, hogy fel fogja használni a végrehajtó hatalmat a klímaválság leküzdésére – amennyiben a javaslatot nem sikerül törvénybe iktatni – amely szerinte egyértelmű és valós veszélyt jelent. Egyes radikálisabban gondolkodó környezetvédelmi aktivisták elvárták volna az elnöktől, hogy kihirdesse az országos környezetvédelmi vészhelyzetet, amivel lehetővé vált volna bizonyos olajfúrási projektek törlése és megújuló energiaprojektek azonnali megvalósítása.
De mik lehetnek a környezetvédelmi ügynökségek szigorúbb szabályai? Itt olyan szabályokra kell gondolnunk, amelyek alacsonyabb szennyezési határértéket írnak elő háztartási gépekre, személygépkocsikra, teherautókra és erőművekre. Az elméleti lehetőség arra is ott van a Biden-adminisztráció számára, hogy fokozatosan szüntesse meg a bérelt szövetségi földek olaj- és gázfúrási programját is. Viszont ez utóbbi nagyon szélsőséges lehetőség, hiszen az elmúlt két hónapban rohamosan próbálták az ilyen földeket bővíteni, mert nyilvánvalóvá vált a benzináremelkedés rendkívül magas politikai költsége. Tehát a másik oldalon ott áll az a politikai nyomás, hogy az olajkitermelés volumenét bővíteni szükséges.
Borítókép: MTI/ EPA/ AFP pool/ Jim Watson
Ahogy Joe Biden néhány hónap leforgása alatt vált 81 éves vénemberré, úgy vált a tizenéve házasságtörő Gyurcsányból pillanatok alatt varázstalan szoknyavadász. Kohán Mátyás írása.
A népszerű republikánus influenszer gyilkosáról kiderült, hogy egy transzneművel élt együtt, és hiába republikánus a családja, ő maga régen radikálisan balra tolódott. Nem a Charlie Kirk elleni az első transzneműséggel kapcsolatos, egyben keresztényellenes merénylet Amerikában. Összefoglalónk.
Az amerikai vállalatok a harmadik legnagyobb beruházói közösséget alkotják jelenleg Magyarországon.
Megnehezített élet, drága sör – mindennapok a Kutyapárt kerületében. Francesca Rivafinoli írása.
Az a helyzet, hogy ezekben a figurákban az eszme felülírja az emberséget, és csak azért nem akasztanak, nyaktilóznak és lövöldöznek még, mert ahhoz is gyávák. Ungváry Zsolt írása.
A Trump-párti aktivista és hívő keresztény elleni merénylet a legújabb hibbant szélsőbaloldali elméletek és az általuk hiszterizált közállapotok következménye. Charlie Kirk halálára. Szilvay Gergely írása.
A Fidesz fővárosi elnöke szerint Karácsony Gergely a képesség hiányát palástolja azzal, hogy mindenből egy főváros-kormány ellentétet kreál. A politikus mindenkit arra buzdított a Mandiner Klubest csütörtöki alkalmán, hogy vegye ki a részét a harcból.
A jelenlegi geopolitikai és gazdasági helyzetben Ukrajna uniós integrációja nemcsak illúzió, hanem kifejezetten veszélyt is jelenthet az EU stabilitására – figyelmeztet elemzésében Morten Heiberg és Rasmus Mariager dán professzor.
