Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhely vezetőjének írása a Makronómon.
Miért kellett módosítani a rezsirendszert? Miért nem tankolhatnak olcsóbb benzint a vállalkozások? Miért drágább az átlag feletti áram- és gázfogyasztás? És miért ennyire? Most tényleg pulóvert kell majd otthon viselnem? Hogyan fogjam vissza az energiafogyasztásomat, ha nincsen pénzem energiatakarékos izzókra? Hogyan gondolják, hogy ezeket az élelmiszerárakat ki fogom fizetni? Az elmúlt napokban számtalanszor hallottam ezeket a kérdéseket.
A híres hegymászó és író, Jon Krakauer Into the wild (Út a vadonba) című könyvében (melyből Sean Penn forgatott magával ragadó filmet 2007-ben a zseniális Emile Hirsch főszereplésével) így fogalmaz: „Könnyű fiatalon azt hinni, hogy amire vágysz, nem kevesebb, mint amit megérdemelsz, és azt feltételezni, hogy ha valamit eléggé akarsz, akkor az Istentől kapott jogod.” Ezt az idézetet a fenti kérdésekkel összevetve néha úgy érzem, hogy sokan még mindig nem nőttünk fel.
Tekintettel arra, hogy a szomszédunkban egy olyan pusztító háború zajlik, melyben eddig több tízezren haltak meg, közöttük többezer civil áldozattal és gyermekkel, több millió ukrán (köztük közel kétmillió gyermek) volt kénytelen elhagyni hazáját, és megbecsülhetetlen a lerombolt otthonok száma, számomra hihetetlen, hogyan gondolhatják egyesek, hogy a saját életükre ezeknek az eseményeknek semmilyen kihatása nem lesz.
Azt, hogy az Európa szélén zajló harcoknak, melyekben két, összesen közel kétszázmillió lakossal bíró ország feszül egymásnak, komoly hatása lesz a mi életünkre, már akkor lehetett sejteni, amikor az orosz támadás utáni két hétben Európában két és félszeresére emelkedett az áram és négyszeresére a gáz ára.