Augusztus elsejétől a rezsicsökkentett lakossági áram és gáz csak az átlagfogyasztásig jár. Bár a díjszabás az átlag feletti fogyasztás esetén is kedvezményes, a módosítást mégis sokan támadják. Néha úgy tűnik, hogy ők egy alternatív univerzumban élnek.
Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhely vezetőjének írása a Makronómon.
Miért kellett módosítani a rezsirendszert? Miért nem tankolhatnak olcsóbb benzint a vállalkozások? Miért drágább az átlag feletti áram- és gázfogyasztás? És miért ennyire? Most tényleg pulóvert kell majd otthon viselnem? Hogyan fogjam vissza az energiafogyasztásomat, ha nincsen pénzem energiatakarékos izzókra? Hogyan gondolják, hogy ezeket az élelmiszerárakat ki fogom fizetni? Az elmúlt napokban számtalanszor hallottam ezeket a kérdéseket.
A híres hegymászó és író, Jon Krakauer Into the wild (Út a vadonba) című könyvében (melyből Sean Penn forgatott magával ragadó filmet 2007-ben a zseniális Emile Hirsch főszereplésével) így fogalmaz: „Könnyű fiatalon azt hinni, hogy amire vágysz, nem kevesebb, mint amit megérdemelsz, és azt feltételezni, hogy ha valamit eléggé akarsz, akkor az Istentől kapott jogod.” Ezt az idézetet a fenti kérdésekkel összevetve néha úgy érzem, hogy sokan még mindig nem nőttünk fel.
Tekintettel arra, hogy a szomszédunkban egy olyan pusztító háború zajlik, melyben eddig több tízezren haltak meg, közöttük többezer civil áldozattal és gyermekkel, több millió ukrán (köztük közel kétmillió gyermek) volt kénytelen elhagyni hazáját, és megbecsülhetetlen a lerombolt otthonok száma, számomra hihetetlen, hogyan gondolhatják egyesek, hogy a saját életükre ezeknek az eseményeknek semmilyen kihatása nem lesz.
Azt, hogy az Európa szélén zajló harcoknak, melyekben két, összesen közel kétszázmillió lakossal bíró ország feszül egymásnak, komoly hatása lesz a mi életünkre, már akkor lehetett sejteni, amikor az orosz támadás utáni két hétben Európában két és félszeresére emelkedett az áram és négyszeresére a gáz ára.
Itthon talán hamis illúziókat keltett a 2013 óta jól működő rezsicsökkentés múltja, valamint a kormányzat gyors és határozott lépései az árak és kamatok kordában tartására. Közgazdasági szempontból egyértelmű volt azonban, hogy ezek az intézkedések csak rövid távú kilengések kezelésére alkalmasak.
A kulcsszereplők azonban sajnos más utat választottak, az Európai Unió elhibázott szankciós politikája pedig fényévekre vitte az energiaárakat attól a szinttől, ahol a korábbi rezsirendszer tartható volt.
Emellett a szankciós politika ma már nem csupán az árak elszállásáért felelős, hanem azért is, hogy Európa több állama megalapozottan félhet attól, hogy télen nem lesz elég gázuk a lakások kifűtésére és az ipari termelés szintjének fenntartására. Nem véletlen, hogy az EU döntéshozói már konkrét lépéseket tettek a gázfogyasztás 15 százalékos visszafogása érdekében.
Mindezek oda vezettek, hogy
Nem hullanak bombák, de veszélyben a gázellátás. Nem soroznak be katonákat, de kevés az élelmiszer. Nem kell attól tartanunk, hogy ránk lőnek, de akadozik az üzemanyagellátás.
De úgy látszik, hogy sokan nem értik, mi történik most a világban. Értetlenül nézik az élelmiszerek áremelkedését. Mintha nem tudnák, hogyan hat egy háború az élelmiszerek kínálatára. Aki elfelejtette, annak szívből ajánlom Pilinszky János Francia fogoly című versét, mely hűen mutatja be, mi történik az élelmiszer-ellátással egy háború alatt. Ahogy ezt nálunk kevésbé szerencsés országok most is megtapasztalják.
Salamon Ferenc A négy ló című verse pedig szívbe markolóan mutatja meg, hogy háborúk idején az élelem mellett a meleg is ritka luxus. Ma mégis sokan háborognak azon, ha a mostani krízis idején nem kapnak rezsicsökkentett áron áramot és gázt.
Az igazság azonban az, hogy Európában pusztító háború dúl, mely a mi életünkre is hatással van. Az, hogy a fizikai pusztítást megússzuk, nem teszi semmissé ezt a tény. A gazdaságunkra ettől függetlenül komoly és negatív hatással vannak az események.
A mostani helyzet megoldása számunkra – és mindenekelőtt az ukrán lakosság számára – a háború lezárása lenne. Amíg azonban ez nem történik meg, addig a magas árak és az alacsony kínálat életünk részét fogja képezni.
A kormány intézkedéseinek hála Magyarországon ma nem kell attól félni, hogy komoly hiány lesz élelmiszerből, áramból vagy gázból. A nemzetközi folyamatok azonban ránk is hatással vannak. Felháborodhatunk, tarthatjuk ezt igazságtalannak, sajnálkozhatunk a régi szép idők miatt, mindez azonban nem változtat a tényen, hogy a világgazdaság mostani helyzete gyökeresen más, mint 2022 előtt volt.
Igen, az idei télen egyeseknek magasabb lesz a fűtésszámlájuk. Lehet, hogy alacsonyabbra kell csavarnunk a termosztátokat. Elképzelhető, hogy pulóverben leszünk majd otthon is. A lámpákat hamarabb le kell majd oldani, és tovább kikapcsolva hagyni. És a nagybevásárlás többe kerül, mint tavaly.
A fentiekkel együtt azonban
Mert a vezetékekben lesz gáz. A konnektorban lesz áram. A kocsinkat meg fogjuk tudni tankolni. És szinte bármilyen élelmiszert meg tudunk venni, amihez csak kedvünk van.
Összefoglalás
Őseink között kevés olyan generáció volt, mely élete során ne élt volna meg legalább egy komoly katonai konfliktust. Sajnos ettől a mi nemzedékünk sem menekülhetett meg. A kérdés csak az, hogy a mostani – bármilyen összevetésben csekély – terheket mi felnőttként vagy gyermekként fogjuk viselni.
Borítókép: MTI/Mohai Balázs
Legalább négy okból problémás a Tisza Párt és Magyar Péter vagyonadóra vonatkozó tervezete Sebestyén Géza közgazdász szerint. Az MCC-s szakember elmondja: a vagyonadó okozta bajokat még a leggazdagabb országoknak sem sikerült megugraniuk.
Nemcsak anyagilag mentek messzire Ukrajna támogatásában. Retorikailag is – fogalmazott a védelmi miniszter.
„Ez az egyik legfontosabb indikátor, mert nem a statisztika hideg számait, hanem a mindennapi valóságot tükrözi” – írja Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője.
Szokásához híven nem köntörfalazott a tárcavezető.
„A 28 pontos béketerv valójában orosz diktátum” – mondta Judy Dempsey.
Teljesen megtört a Tisza Párt lendülete az elmúlt hónapok botrányai és nyilvánosságra került megszorítócsomag miatt.
Egy világszerte tapasztalható leminősítési hullám kellős közepén Magyarország továbbra is megkapta a hitelminősítők bizalmát.
Egyes édességek és nassolnivalók is kisebb kiszerelésben kaphatók, de ezt jelezniük kell az üzleteknek.
