Kelet-Ukrajnában a felszínen ágyúk dörögnek, a felszín alatt, a szénmezőkön pedig egyre kevesebb bányász dolgozik, hogy kitermelje azokat a fontos energiahordozókat, amelyekre akkora szüksége van az ukrán gazdaságnak. A The Washington Post egy hosszú riportban számolt be arról, miként veszi el Oroszország az ukrán gazdaság építőköveit, természeti erőforrásait.
A The Washington Post riportja szerint közel hathónapnyi harc után Moszkva lanyha háborúja legalább egy nagy jutalmat hozott számára: kiterjeszthette az ellenőrzést Európa ásványi anyagokban leggazdagabb vidékei felett.
Ukrajnában találhatók a világ legnagyobb titán- és vasérckészletei, kiaknázatlan lítiummezők és hatalmas szénlelőhelyek. Ezek együttesen több tízbillió dollárt rejtenek.
Idézik a SecDev geopolitikai kockázatokkal foglalkozó kanadai cég elemzését, amely megállapítja, hogy a szénlelőhelyek oroszlánrésze, amelyek évtizedek óta biztosította az energiát az Ukrajna számára oly fontos acéliparnak, orosz kézbe került. Emellett jelentős mennyiségű egyéb értékes energia- és ásványi lelőhely is, amelyet a repülőgép-alkatrészektől az okostelefonokig mindenhez felhasználnak.
Ha a Kremlnek sikerül annektálnia az általa elfoglalt ukrán területet – ahogy az amerikai tisztségviselők vélik, hogy a következő hónapokban erre törekedni is fognak –, Kijev végleg elveszítheti a hozzáférést lelőhelyeinek csaknem kétharmadához. Mindez már most is arra kényszeríti Kijevet, hogy szenet importáljon, hogy fenntartsa az energiaszolgáltatást a városokban.
Ukrajna számtalan más tartalékot is elveszítene, beleértve a földgáz-, olaj- és ritkaföldfém-ásványokat – amelyek nélkülözhetetlenek bizonyos csúcstechnológiai alkatrészekhez –, ami megnehezítheti Nyugat-Európa számára, hogy kiváltsa az Oroszországból és Kínából származó importot.
„A legrosszabb forgatókönyv az, hogy Ukrajna elveszíti a földterületeket, nem lesz többé erős árutermelő gazdasága, és inkább a balti államok egyikéhez válik hasonlóvá, egy olyan nemzetté, amely képtelen fenntartani az ipari gazdaságát” – mondta Sztanyiszlav Zincsenko, egy kijevi gazdasági agytröszt vezérigazgatója. „Ez az, amit Oroszország akar. Meggyengíteni minket”.
A The Washington Post beszámol egy bányáról is, ahonnan 400 méter mélységből hozzák fel a szenet egy erőmű részére. Egy bányász elmondja, hogy megfeszítetten dolgoznak, mert az országnak szüksége van rá, és nagyon sok bányász, az állomány harmada a fronton harcol.
Ukrajna széles körben ismert mezőgazdasági termeléséről. De mint nyersanyagtermelő ország, a 120 leggyakrabban használt ásványi anyagból és fémből 117 megtalálható itt, és a fosszilis tüzelőanyagok egyik fő forrása. A hivatalos weboldalakon már nem jelzik e lelőhelyek földrajzi elhelyezkedését, az ukrán kormány a tavasz elején nemzetbiztonsági okokból eltávolította őket.
A SecDev elemzése szerint azonban Ukrajna legalább 12,4 billió dollár értékű energetikai lelőhelyei, fém- és ásványkincsei állnak jelenleg orosz ellenőrzés alatt. Ez a szám a vállalat által vizsgált 2 209 lelőhely dollárértékének közel felét teszi ki. Az ország szénlelőhelyeinek 63 százaléka mellett Moszkva az olajlelőhelyek 11 százalékát, a földgázlelőhelyek 20 százalékát, a fémek 42 százalékát, valamint a ritkaföldfém- és más kritikus ásványi anyagok – köztük a lítium – lelőhelyeinek 33 százalékát foglalta le.
Ukrán szén, fém, földgáz és kőolajlelőhelyek
E lelőhelyek némelyike nehezen megközelíthető, vagy feltárást igényelne. Némelyikük a Krím 2014-es moszkvai annektálása vagy az ukrán kormánynak az oroszok által támogatott keleti szeparatistákkal vívott nyolcéves háborúja során került elő.
Az invázió februári kezdete óta azonban a Kreml folyamatosan egyre több lelőhelyet vett birtokba. A SecDev és az ukrán bánya- és acélipar vezetői szerint
az oroszok lefoglaltak: 41 szénmezőt, 27 földgázlelőhelyet, 14 propánlelőhelyet, kilenc olajmezőt, hat vasérclelőhelyet, két titánérc-, két cirkónium-, egy stroncium-, egy lítium-, egy urán- és egy aranylelőhelyet, valamint egy jelentős mészkőbányát, amelyet korábban az ukrán acélgyártásban használtak ki.
Roman Opimakh, az Ukrán Földtani Intézet főigazgatója szerint a kormány még mindig vizsgálja a háború ásványkincsekre gyakorolt hatását, de az elveszett tartalékok értéke meghaladja a független elemzésben kiszámított összeget. Hozzáfűzte azt is, hogy nem csak olyan lelőhelyek vesztek el, amelyet már használnak energiatermelésre vagy az iparban, hanem olyanok is, amelyek a jövő ásványai, és még mindig a föld alatt vannak. Ezzel Ukrajna elveszíti az ilyen anyagok fejlesztéséből származó előnyöket.
Ukrajna kőolaj- és földgáztartalékainak nagy része továbbra is az ellenőrzésük alatt áll. Nyugat-Európa számára azonban Oroszország kiterjesztett ukrajnai területszerzése taktikai kudarcot jelent. Ha az európaiak nem tudják gyorsan diverzifikálni az olaj- és gázforrásokat, továbbra is nagymértékben függni fognak az orosz szénhidrogénektől.
A 2014-es orosz invázió során Ukrajna szárazföldi területének csak nagyjából 7 százalékát veszítette el, de egyben elriasztották az energia- és bányaipari nyugati befektetéseket. A jelenlegi háború ugyanilyen hatással járt.
A Millstone & Co lengyel-ukrán befektetési társaság például 2021-ben kötött megállapodást egy ausztrál bányavállalattal két érintetlen lítiumlelőhely feltárásáról. A háború kitörése után a vállalatok befagyasztották ezeket a terveket – mondta a Millstone ügyvezetője. Az egyik helyszín, egy szántófölddel takart lelőhely most olyan közel van a frontvonalhoz, hogy a vállalat is bizonytalan abban, hogy jelenleg ukrán vagy orosz ellenőrzés alatt áll. Egyben félretették a lítiumakkumulátor-gyár építésére vonatkozó terveiket is.
Elemzők szerint
az ukrán kormány által tavaly eladott más ásványi lelőhelyekre vonatkozó engedélyekkel most mélyen áron alul kereskednek, mivel a befektetők megkérdőjelezik a kitermelés életképességét.
Az Ukrajnára mért csapás sokkal súlyosabb része, hogy az oroszok elfoglalták a kulcsfontosságú ukrán kikötőket is, és széles körű blokád alá vették a Fekete-tengert. Egyes elemzők az elvesztett tengeri tranzitútvonalakat jelentősebb kárnak tartják, mint az elvesztett ásványkincs-tartalékokat. Ez igaz a szén esetében, annak jelenlegi értéke ellenére, mivel más országok zöldebb energiára állnak át. A szenet sokan a múlt nyersanyagának tartják, viszont ha nem lennének kikötők, akkor teljesen új infrastruktúrát kellene építeniük az exporthoz.
Ukrajna orosz ellenőrzés alatt álló részein messze a szén vezet a lelőhelyek sorában. A SecDev becslései szerint
az ottani mintegy 30 milliárd tonna kőszénlelőhely kereskedelmi értéke 11,9 billió dollárra tehető. Szimbolikus értékkel is bírnak, mivel a szénbányászok és acélmunkások hátán épültek fel Donyeck és Luhanszk regionális metropoliszai.
A nyersanyagok elvesztése, valamint a sérült, megsemmisült vagy lefoglalt infrastruktúra mérgező kombinációja óriási következményekkel jár egy olyan alapvető iparágra, mint az acél, amely a háborúig 4 millió ukránnak adott megélhetést. Mariupol ostroma során két nagy gyárat semmisítettek meg vagy rohantak le. Más gyárak csökkentették a termelést, és számos kihívással néznek szembe.
Ukrajnában számos szovjet korabeli acélmű még mindig szénnel működik. De a 2014 és 2017 között az oroszok által támogatott szakadárokkal szemben keletre elszenvedett veszteségek arra kényszerítették Kijevet, hogy jelentős mennyiségű szenet kezdjen importálni, mind az említett üzemek, mind a hőerőművek számára. A behozatal 2021-ben Ukrajna szénfogyasztásának csaknem 40 százalékát tette ki.
A szénbányák mellett Oroszország a közelmúltban lefoglalt egy jelentős, acélgyártáshoz használt mészkőlelőhelyet is. Ennek hatása egyelőre minimális, mivel az ukrán acéltermelés a háború miatt 60-70 százalékkal visszaesett, így a gyárak be tudták érni a nyugat-ukrajnai, rosszabb minőségű mészkővel. Viszont a normál szintre való visszaállásnál már importálniuk kellene.
A megszálló hadsereg által indított támadás Kelet-Ukrajnában a Donbasz régióban pusztított, és egész városokat tett a földdel egyenlővé. Bányászok ezrei menekültek el.
Oroszország igyekszik újraindítani a gazdaságot az elfoglalt területeken, újraindítani a bányászat és az acélgyártás egy részét – ahogyan azt a jelek szerint az elfoglalt Mariupol egyik nagy acélgyárában is tette. Ez azonban valószínűleg jelentős logisztikai akadályokba ütközik, többek között nehezen férnek hozzá a korábbi vevőkhöz. Bár a lelőhelyek lefoglalása segíthet egy háborús cél elérésében – a Nyugat-barát Ukrajna meggyengítésében –, kevesen jósolják, hogy Oroszország hajlandó vagy képes lesz az ásványkincsek kitermeléséhez szükséges nagyszabású beruházásokra.
Ezek a feltételezések részben azon alapulnak, hogy Oroszország mit tett a 2014-ben zsákmányolt bányákkal. Körülbelül egy évig a termelést széles körben visszafogták, főként azért, mert Ukrajna nem volt hajlandó szenet vásárolni a megszállt területekről, és mert Oroszországnak voltak bőséges saját tartalékai. Moszkva igyekezett néhány elfoglalt szénbányát elárasztani, hogy használhatatlanná tegye őket, ha Ukrajna visszaszerezné az elvesztett területeket.
Ezek a veszteségek, ha tartósak lennének, arra kényszerítenék Ukrajnát, hogy átrendezze gazdaságát. A lehetséges előnyök: a modernizáció, amely hatékonyabbá és környezetbarátabbá teheti elavult acélműveit. Az első becslések szerint a szélesebb értelemben vett gazdaság újjáépítésének ára 750 milliárd dollár fölött van.
Egyes gazdasági szakértők szerint
a háború hosszabb távú hatása még akkor is tompítható lenne, ha Ukrajna jelentős területeket adna át,
amennyiben teljes mértékben átvenné azokat a technológiai és szolgáltatási ágazatokat, amelyek az elmúlt években hozzájárultak a növekedéshez, és bővítené az alternatív energiákra való átállást.
Az energetikában is hatalmas feladat előtt állnak. A háború felborította Ukrajnának az energiahálózat korszerűsítésére tett újabb kísérleteit. A megújuló energiát hasznosító erőműveinek csaknem fele – köztük a szélerőművek 89 százaléka – elkobzott területen vagy konfliktusövezetben található. Szélerőműveinek több mint fele leállt.
Bármilyen nagyszabású külföldi beruházással járó újjáépítéshez valószínűleg az is szükséges, hogy a harcok valóban véget érjenek
– szemben egy újabb elhúzódó, de korlátozott konfliktussal Oroszországgal, mint 2014-ben.
Egy elhúzódó konfliktus során Ukrajna nem csak területének és erőforrásainak nagy részét veszítené el, de folyamatosan sebezhető lenne Oroszország újabb támadásával szemben.
Amennyiben ez egy befagyasztott konfliktussá válna, egyetlen épeszű magáncég sem fektetne be Ukrajna többi részébe.
Pénteken, március 6-án tüntetést szervez a Nemzeti Ellenállás Mozgalom Ukrajna budapesti nagykövetsége elé, ahol Szijjártó Péter is felszólal. Mi hangzik el a demonstráción, és milyen üzeneteket küldenek a felszólalók a kialakult helyzetben? Kövesse velünk ÉLŐBEN az eseményeket.
Most azért, hogy mindenki megértse: Ukrajna gyalázatos orosz agresszió áldozata, hősies nép hazája – egyben utolsó, megbízhatatlan, ön- és közveszélyes latorállam. Kohán Mátyás írása.
Hamarosan megérkezhet az IMF által nyújtott első, mintegy 1,5 milliárd dolláros részlet Ukrajnába.
Andrij Szibiha Ukrajna európai partnereinek fellépését sürgette.
Az elmúlt időszakban az ukrán és az iráni háború miatt feszültté vált nemzetközi politikai légkörében a Fidesz jelentheti a legbiztosabb választást.
Az ukrán Védelmi Minisztérium katonai hírszerzésének egyik tisztje kifejtette: „csak azt engedjük meg a magyaroknak, hogy az utcákat takarítsák”.
Szlovákia kész arra, hogy blokkolja az Ukrajnának szánt háborús kölcsönt.
A Mandiner 75 részes sorozatban mutatja be a Tisza-vezér legnagyobb hazugságait. 42. rész.
Kazincbarcikán olyan történt, ami még a Holdról is látszik.
