Olaf Scholz kancellár csúcstalálkozóra hívta hétfőn a munkaadókat, a szakszervezeteket és a tudósokat az infláció megállítása és a gazdasági válság elhárítása érdekében. A Spiegel összeszedte, hogy ki mivel érkezett a találkozóra. Scholz maga is látta, hogy a hétfői ülésen még nem lesz eredmény. Nem csoda: a németeket nem lehet csak úgy az ideológiai megkötéseikből kimozdítani.
A találkozóra szóló meghívás alapindoka, hogy Scholz nagyon aggódik az energiaárak emelkedése miatt: „Ha hirtelen néhány száz euróval megemelkedik a fűtésszámla, akkor ez olyan összeg, amellyel sokan nem igazán tudnak megbirkózni. Ez társadalmilag robbanásveszélyes.” A kancellár egy hosszabb távú megoldási folyamatot keresve döntött úgy, hogy meghallgatja az érintett feleket. Úgy tűnik öregszik. Megfigyelők arra számítanak, hogy határozott összehangolt fellépésre csak a nyári szünet után kerülhet sor, amikor az energia- és árválság tényleges mértéke tisztázódik.
Robert Habeck (Zöldek) gazdasági miniszter a legégetőbb problémának jelenleg a gáz árát tartja. Arra figyelmeztetett, hogy az önkormányzati közműszolgáltatók árrobbanást szenvednek el, ha Oroszország elzárja a gázcsapot, ami messzemenő negatív következményekkel járó láncreakcióval járhat.
Scholz szerint azonban az árak egészét illetően a legnagyobb kihívások csak jövőre következnek. A kancellár szerint az alacsonyabb és közepes jövedelműek által érzékelt áremelkedések mintegy 90 százalékát már enyhítettéka számos intézkedésükkel.
A szakszervezetek szeretnék elérni az energiaköltségek csökkentését. Yasmin Fahimi , a Német Szakszervezeti Szövetség (DGB) elnöke az energiaárak felső határáért kampányol. Igaz, az árstopot csak egy bizonyos kilowattóra mennyiségre javasolják. Szerintük ez nemcsak hatékonyan ösztönözné az energiatakarékosságot, hanem jelentős könnyítés lenne a kis jövedelmű háztartások számára is.
Dietmar Bartsch, a Linke frakcióvezetője valami hasonlót követelt .
A szakszervezetek ugyanakkor a tervezett CO₂-felár felfüggesztésére is felszólítottak.
Az energiaár-korlátozás gondolata aligha talál visszhangra a szemafor koalíció politikusainak körében.
Az SPD energiapolitikai szóvivője, Nina Scheer az árplafonnál megfelelőbbnek tartja az energiatakarékossági bónuszt. Minden megtakarított gáz, amelyet nem kell drágán megvásárolni, „mindannyiunk árterhét enyhíti, és végső soron munkahelyeket is biztosít”.
Julia Verlinden, a Zöldek parlamenti frakciójának alelnöke hasonlóan érvelt.
Michael Kruse, az FDP (szabaddemokraták) energiapolitikai szóvivője is azt mondta, hogy az államilag előírt energiamennyiségek nem vezetnek a helyes útra, mert az igények és az életkörülmények nagyon eltérőek.
A szakszervezetek elvi szinten nem értenek egyet azzal, hogy az áremeléseket a magasabb bérek táplálják. Frank Werneke, a Ver.di vezetője azt mondta: „A tartósan emelkedő árakat teljes mértékben kompenzálni kell tartósan hatékony béremelésekkel. Ez vonatkozik a nyugdíjak kiigazítására és a minimálbérre is. A mentesítési intézkedéseket ki kell egészíteni.”
Frank-Walter Steinmeier szövetségi elnök is további enyhítésre szólított fel. Elmondta, hogy olyan eszközöket kell mérlegelni, amelyek megkönnyítik különösen az alacsony jövedelműek életét.
Olaf Scholz kancellár ezzel szemben óvatos. Rámutatott az eddigi 30 milliárd eurós segélyintézkedésekre, amelyek bevezetése még mindig folyamatban van. Úgy nyilatkozott: „Az nem fog most úgy működni, hogy döntünk egy 30 milliárd eurós csomagról, aztán máris tárgyalunk a következőkről”.
Olyan hírek is keringtek, hogy Olaf Scholz kancellár egyszeri kifizetéssel akarta enyhíteni a munkavállalók terheit. Ezt a vállalatok fizetnék ki, az állam támogatásával, amely elengedné a pénzinjekciót terhelő adókat és járulékokat. Ez bizonyos mértékig ellensúlyozná a szakszervezetek bérköveteléseit is a kollektív tárgyalások során. Ezt az ötletet még a szakszervezetek is kevés lelkesedéssel fogadták.
A Zöldek az alapjövedelem-támogatást és általában a kis- és közepes jövedelműek adóterheinek csökkentését szorgalmazzák. Szerintük most mindenkinek fel kell tennie magának a kérdést, hogyan tud hozzájárulni, így a leggazdagabbakat adóztatnák erősebben.
Christian Lindner szövetségi pénzügyminiszter azonban elutasítja a nagyobb adósságot és a magasabb adókat. Ez „mérgező és elszegényítő program lenne” – mondta a szabad demokraták vezetője. A kormányzati kiadások tömeges növelése szintén szóba sem jöhet számukra. „Az állam egyik központi hozzájárulása az, hogy egészséges pénzügyek révén elkerülje a további árnyomás kialakulását.”
Ahelyett, hogy csak az infláció következményeit tompítaná, az államnak az okok ellen kell küzdenie – mondta. Ugyanakkor csökkenteni szeretnék az árdrágító támogatásokat, és tenni szeretnének az olcsóbb energia érdekében.
„Csak a magasabb bérek és a szociális juttatások kompenzálhatják tartósan a közepes és alacsony jövedelműek kárát” – mondta Marcel Fratzscher, a Német Gazdaságkutató Intézet (DIW) elnöke.
Achim Truger közgazdász ezzel szemben azt mondta, hogy nem szabad túlzott béremeléseket végrehajtani. A koronavírus idején alkalmazott bérkorlátozás folytatásának szintén nem lenne értelme. „Elvileg az inflációt ideiglenes energiaadó-csökkentéssel vagy árplafonokkal is lehetne fékezni. Ez azonban kontraproduktív lenne, mert csökkentené a jelenleg oly fontos megtakarítási ösztönzőket” – mondta Truger.
A Hubertus Heil (SPD) munkaügyi miniszter által javasolt szociális klímapénz valószínűleg ismét felmerül az összehangolt fellépés során. A javaslat szerint évente egyszer kellene ilyen klímapénzt fizetni – a havi bruttó 4000 eurónál kevesebbet kereső egyedülállóknak és az együttesen 8000 eurónál kevesebbet kereső házasoknak.
A CDU szociális szárnya az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentését követelte.
A Linke új vezetői, Janine Wissler és Martin Schirdewan az alapvető élelmiszerek árplafonját követelték.
Megjegyeznénk:
A nagykönyvben úgy van megírva, hogy mindenfajta válságkezelő intézkedésnek időben kell érkeznie, azaz nincs értelme halogatni. Az sem árt, ha az intézkedés célzott. A gyakorlat pedig azt mutatja, hogy érdemes egyszerű, könnyen véghezvihető, betartatható eszközökhöz nyúlni. És persze nem árt, ha mindezekhez megfelelő határozottság társul.
A fenti összefoglaló jól példázza, hogy szinte minden politikai, ideológia vagy társadalmi csoport rendelkezik valamilyen üdvös megoldással. Még az is lehet, hogy sikeres ez a megoldás. A németek ragaszkodása a saját ideológiáikhoz pedig legendás.
De az is biztos, hogy azok a kormányok, amelyek válság esetén sem tudnak egy irányba húzni, nagyon hamar kudarcra vannak ítélve.
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Berlin új döntése komoly kérdéseket vet fel a személyes szabadságjogok és a német vezetés terveit illetően.
Természetesen megint őket kiáltották ki félelemkeltőknek és szélsőségesnek, nem a bűnözőket.
A német külügyminiszter elárulta, a „többi tagállam nem fogja tétlenül nézni Magyarország magatartását”.
Csúnyán megemelkedett az üzemanyag ára.
A német kormányszóvivő már arról beszélt, hogy migránsok befogadása helyett helyben kell segíteni.
A német lap szerint Közép-Európa, így hazánk is vezető szerephez juthat ebben az energetikai fordulatban.
Könnyen cserbenhagyja az emlékezete, ha izgul? Az alábbi tíz rövid locsolóverset erre találták ki.
Egész héten folytatódik a lehűlés, várhatóan hideg és szeles időben választhatunk majd.
