Nem így lett. A legégetőbb probléma a szlovák munkaerő magas ára, mivel egy évtizede nem változott az adóék, miközben a régiós országok ezt sorban csökkentették. Szerették is volna csökkenteni a munkát terhelő adók és járulékok mértékét, de ehhez valamilyen más adót kellett volna emelni, hogy ne boruljon a költségvetési egyensúly. Gondolkoztak az ingatlanadó emelésében, a kisvállalkozókat terhelő adók emelésében, az ÁFA-kulcs viszont szent tehén maradt az egyik liberális koalíciós partner ellenállása miatt. Matovič már pénzügyminiszterként adóreformjában szerette volna egyben a demográfiai problémát is enyhíteni. Az adó és járulékreform javaslatában jelentősen emelkedett volna a családi pótlék és a gyermekek után járó adóbónusz, de ez legalább egymilliárd eurós rést ütne a költségvetésen.
A járvány gazdasági hatásait is félrekezelték, nem igazán támogatták a jövőbe mutató beruházásokat. A felvett milliárdok elégtek, és megmaradt a szlovák mértékkel rekordmagas államadósság, amely tavaly a bruttó hazai termék 63,1 százalékát tette ki.
A könnyű pénzek miatt a kormány nem kényszerült a reformok végrehajtására. A portál is megállapítja:
„Paradox módon az emberek jelentős részének az lesz az érzése, hogy az állam próbál segíteni, és hogy a vállalatok a felelősek a rossz életszínvonalért. Pontosabban az általuk fizetett alacsony bérek.”
Miközben az alacsony bérek elsősorban a szlovák kormányok alkalmatlanságának következményei. A „sikeres” országok évek óta vonzzák területükre a magasabb hozzáadott értékű termelésre összpontosító vállalatokat. Az eredmény az iparban dolgozó emberek növekvő jövedelme, akik viszont több pénzt költenek az üzletekben, ami teret enged a szolgáltatásokban a bérek emelkedésének - írja a portál.