Édes-savanyú
A Tesla nagyjából 100 000 munkavállalót alkalmaz világszerte. Elon Musk vállalatának kínai kirendeltsége pedig kiemelt jelentőséggel bír a piacon, a gyártási kapacitás mellett Kína az autók értékesítésének szegmensében is az élmezőnybe tartozik. Más kérdés, mekkora rizikót jelent ez annak fényében, hogy az USA és Kína közötti barátságtalan gazdasági viszony egyértelműen egy globális átrendeződéssel járó új konfliktust jelez, így hosszú távon lehetnek hátulütői Musk terveinek. Az európai piac ellátását talán éppen ezért igyekszik majd megoldani a pár hete megnyitott, Berlin melletti gyár.
Nem lehet mondani, hogy Kína nem ölelte keblére a milliárdost. Túl a helyi alacsony bér- és alkatrészgyártási költségen, a Teslának megadták azt, amit soha előtte külföldi autógyártónak nem: teljes tulajdonjogot a helyi összeszerelő-üzemre, azaz a vállalkozásba nem szálltak be kínai partnercégek, ahogyan tették azt más vállalatok esetében.
A mintegy másfél milliárd dollárt, amit Musk a sanghaji telep építésére vett fel a kínai bankoktól, olyan egyedi feltételekkel kapta meg, amelyről más cég csak álmodozhat.
Az elemzők szerint e mögött az a nem titkolt cél állt, hogy a helyi elektromosjármű-gyártókat versenybe kényszerítsék Musk és csúcstechnológiája kínai piacra engedésével. Ha valóban ez volt a terv, az fényesen bevált. A kínai típusok, mint a BYD, a SAIC és a NIO szárnyalni kezdtek, ennél azonban sokkal érzékenyebben érinthette Muskot, hogy bár beharangozta – és ígérete szerint 2024-re már piacra is fogja dobni – a Tesla robotaxi verzióját, a kínaiak csúnyán megelőzték. Pekingben már több mint egy tucat önjáró taxit tesztelnek forgalomban, sőt már az engedélyeket is kiadták két vállalatnak az üzemeltetésre.