Vannak megoldások a gázfüggőség csökkentésére: egyre több lehetőség kerül előtérbe

Rendelkezésre álló alternatívák

Nos, 2022 februárjában – a kibontakozó ukrán-orosz konfliktus árnyékában – Kadri Simson, az Európai Unió energiaügyi biztosa sürgősen Azerbajdzsánba utazott, hogy személyesen tárgyaljon az ország elnökével, Ilham Alijevvel Európa gázfüggőségének csökkentése érdekében. Simsonnal együtt a brit és amerikai diplomáciai delegáció tagjai is részt vettek a megbeszéléseken – biztos, ami biztos alapon. Az osztrák kancellár – az OMV székhelyét adó ország vezetőjeként – Katarba és az Egyesült Arab Emírségekbe utazott tárgyalni hasonló céllal.

Mondhatni, hogy feltalálták a meleg vizet, ugyanis Orbán Viktor már 2010-ben igyekezett megoldást találni ugyanilyen jellegű, hazai energiafüggőségre. A második Orbán-kormány szinte első dolga az volt, hogy Ilham Alijevvel, Azerbajdzsán elnökével, Traian Basescuval, Románia elnökével és Mihail Szaakasvilivel, Grúzia elnökével nyélbe üsse a Törökországon is áthaladó Déli Folyosó – Nabucco projekthez szükséges gáz kitermelését, amikor közösen aláírták a Bakui Nyilatkozatot 2010 decemberében. (Ha valaki nem értené, akkor talán most rájöhetett, hogy miért is fontos a török elnök, Erdogan jóindulata is a gázfüggőség megfizethető árú csökkentése terén.)

A 3300 kilométer hosszú, Közép-Ázsiából Törökországon, a Balkánon és Magyarországon át Ausztriáig futó gázvezeték jelentősége az lett volna, hogy csökkentse Európa orosz gáztól való függését. A projekt vezetője 2003 óta az osztrák OMV vállalat volt és a konzorciumban részt vesz az akkor meghatározó magyar állami tulajdonnal már nem, de annál inkább külföldi tulajdonosokkal rendelkező MOL csoport is. A Nabucco-projekt végül finanszírozási okokra hivatkozva esett kútba, ugyanis 2013. június 26-án az OMV bejelentette, hogy az azerbajdzsáni Shah Deniz II gázmezőről érkező gáz egy másik vezetéken – a TAP-on, vagyis az Adria-gázvezetéken – fog eljutni az öreg kontinensre. Ez azt jelentette, hogy 

mivel ez a vezeték Görögországból Albánián és az Adriai-tengeren keresztül Olaszországba fog szállítani földgázt, teljesen kikerülve Közép-Európát, így benne Magyarországot is.

A magyar külgazdasági diplomácia sem volt rest, mert a nemrégiben Türkmenisztánnal aláírt együttműködési megállapodás alapján országaink közös kutatásokat végeznek majd a Kaszpi-tengeren. Ráadásul jelenleg a MOL a legnagyobb közép-európai beruházó, befektető Azerbajdzsán területén is. A British Petroleum mögött állva éppen a MOL birtokolja immáron a harmadik legnagyobb portfóliót Azerbajdzsán legnagyobb, stratégiai fontosságú olajmezőjében. (Lásd: a keleti nyitás politikáját és a Türk Államok Szervezetében hazánk által betöltött megfigyelői státuszát, amelynek alapján 2019. szeptember 19-én Budapesten nyitották meg a tanács európai képviseletét. A szervezet gazdaságilag akkora erőt képvisel nagyságrendileg mint a V4-ek GDP-je. 2020-ban Ukrajna is jelezte részvételi szándékát a szervezet munkájában.)

A magyar kormány ezzel párhuzamosan 2011 májusában úgy döntött, visszaszerzi a 21,2 százalékos MOL-tulajdonrészét Oroszországtól – jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök. 

 – fogalmazott Orbán, majd hozzátette: „nemzetstratégiai szempontból egyik legjelentősebb és közép-európai szinten is meghatározó nagyvállalatunkat most sikerült biztonságba helyeznünk”. A következő lépés a tárolókapacitások fejlesztése volt: 2013-ban lett az államé a hazai biztonsági gáztároló. Ma Magyarországon van az egyik legnagyobb gáztároló kapacitás az egész kontinensen. Az éves magyar gázfogyasztáshoz viszonyított töltöttség aránya 2022. február közepén már az egyik legmagasabb volt az EU-ban, amikor kirobbant az orosz-ukrán háború.

A Nabucco bukása után 2016-ban született meg a „Három Tenger Kezdeményezés” (3 Seas Initiative, 3SI), az Adriai-, a Balti- és a Fekete-tenger közötti 12 közép-kelet-európai állam és az USA energiapolitikai együttműködése, ami lényegében a legnagyobb szállító, Oroszország rovására történhet meg. A Fehér Ház a 3SI keretében elérte, hogy a lengyel kormány Berlin tiltakozása ellenére LNG terminált építsen Świnoujście-ben, és ezzel direkt konkurenciát teremtsen az orosz-német kooperációban épülő Északi Áramlat 2-nek. „Magyarország is csatlakozott a Három Tenger Kezdeményezés alapjához, és abban 16 projektre tett javaslatot a digitalizáció, a szállítmányozás és az energia területén” – közölte a külgazdasági és külügyminiszter a Három Tenger Kezdeményezésben résztvevő országok külügyminisztereinek 2021. februári ülésén, jelezve, hogy Magyarország minél több lábon kíván állni. 

A felfordulás kora jön el Európában? 

Visszatérve a román Neptun Deep projektre, Románia a következő években évente mintegy 4 milliárd köbméter mennyiségű gázt termelhet ki, amely fedezi a teljes magyar gázszükséglet nagy részét. Az eddig meghirdetett tenderen – a magyar küldiplomácia határozott lobbizásának köszönhetően – az első három helyen három 100 százalékban magyar tulajdonban lévő cég végzett, így biztosítható lesz ez a beszerzési forrás is. Ahogyan a miniszterelnök fogalmazott 2018-ban: amennyiben elindul a román gázkitermelés, akkor „az orosz gázmonopólium korszaka Magyarországon véget ér, hiszen 

A „történelem” azonban ismét közbeszólt: a most kirobbant orosz-ukrán háború mindent felülír(hat). Olaf Scholz szociáldemokrata német kancellár március eleji nyilatkozatában határozottan leszögezte: az Oroszországból érkező olaj- és gázszállítmányok „alapvető fontosságúak” az európai gazdaság számára - az Egyesült Államok viszont teljes importtilalmat vezet be az orosz olajra és gázra és ezt várja el a szövetségeseitől.

A német vezető szerint – akinek párttársa és korábbi elődje, Gerhard Schröder a Gazprom vezetőségében ül – másképp nem biztosítható a fűtés, a közlekedés és az áramellátás Európában. Scholz úgy látja, 

Fontos megjegyezni, hogy a nyugat-európaiak könnyebben ki tudják fizetni a magasabb rezsiköltségeket is, mint ahogy a kínaiak is jelentős tételben kötöttek le magasabb áron palagáz mennyiségeket 2021 végén. Nyilván a szociáldemokraták helyzetét az is bonyolítja, hogy Jennifer Morgan, a Greenpeace nemzetközi környezetvédelmi szervezet amerikai vezetője immáron a német külügyminisztérium államtitkáraként folytatja pályafutását. (Érdekességképpen éppen a Greenpeace volt az, amelyik 2016-ban kapcsolatot mutatott ki a jelenlegi amerikai elnök fia és a legnagyobb ukrán olajipari és urániumot bányászó cég, a Burisma között az Exxon stratégiai lobbistájan keresztül.) Ez mind abba az irányba mutat, hogy 

Nem véletlenül nyilatkozott úgy a német gazdasági miniszter, Robert Habeck, hogy az energiakínálat szűkülése „veszélyeztetné a társadalmi kohéziót”, Németországban (is). Mindez alatt nem csökken, hanem jelenleg még nő is az Oroszországból érkező gáz mennyisége, mert az oroszok megbízható partnerek akarnak maradni még a háború közepette is.
Az Európai Bizottság a mostani nagy felbuzdulásában már úgy látja, hogy 

és egyúttal 50 milliárd köbméterrel lehetne növelni az EU-ba érkező LNG gázmennyiséget amerikai és katari forrásokból – természetesen miután amerikai nyomásra az Északi Áramlat 2-től Németország februárban visszakozott. A probléma csak annyi, hogy ezt a jelenlegi magasabb áraknál is jóval drágábban lehetne csak beszerezni, mert a nagy LNG-termelők 2024-ig már eladták a gázkészletük jelentős részét az ázsiai piacokon. Így a Nemzetközi Energia Ügynökség becslése szerint reálisabb inkább 20 milliárd köbméterrel számolni, ami nagyságrendileg mindössze Magyarország gázimportja kétszeresének felel meg. A maradék 50 milliárd köbméter gáz kiváltása a megújulókkal és energitakarékoskodással („mindenki csavarjon egyet lejjebb, vagy még többet”) gondolják kivitelezhetőnek Brüsszelben, Timmermans-szal az élen.
Nagyon szép dolog a hirtelen jött orosz olaj- és gázmentesség elérése és a fosszilis energiahordozóktól való gyors szabadulás igénye, azonban a megújulókkal elképzelt „tisztább jövő”, a klímasemlegesség útján megkerülhetetlen lesz a ritkaföldfémek szerepe is, amelynek piacát 70-90 százalékban Kína uralja, továbbá az Oroszország-Kazahsztán együttműködés is jelentős potenciállal rendelkezik.

A (korábbi) becslések szerint

Egy elektromos gépjárműben ugyanis 4-5-ször több, körülbelül 60-80 kg rezet használnak fel, mint egy belsőégésű motorral szerelt autóban. Van, aki szerint annyi új és borzasztóan környezetszennyező bányát kellene megnyitni ehhez, hogy a jelenlegi ütem mellett nem lennének elegendőek a már feltárt bányák sem, de még Grönland kincseinek a feltárásával sem lennénk sokkal beljebb – és akkor még nem is beszéltünk az űriparról, amelyben szintén jelentős szerepe van Oroszországnak: 250 ezer főt foglalkoztató szektorral rendelkezik, amit éppen most kezdtek el az európaiak szankcionálni.

Rajtunk semmi sem múlik, de amit már eddig elértünk, azt is elveszíthetjük egy szempillantás alatt. Az European Policy Centre legfrissebb elemzése ma már azt állítja, hogy ezt az egész geopolitikai helyzetet az uniós vezetők, valamint németek és franciák kéz a kézben állították elő, leginkább ők felelősek a jelenlegi helyzetért az EU oldaláról. „Minden EU-tagországnak hosszan és alaposan át kell tekintenie múltbeli hibáit – de különösen Berlinnek és Párizsnak van szüksége komoly önreflexióra, ha valaha is arra vágyik, hogy Európa de facto vezetőiként újra komolyan vegyék őket.” Tegyük azt is hozzá, hogy mindezt úgy teszik, hogy volt uniós csúcsvezetőket (pl. Jean-Claude Juncker bizottsági elnök, Joaquin Almunia elnökhelyettes), biztosok sorát, amerikai ex-EU-misszió vezetőket, különböző nemzetközi agytrösztök képviselőit is tartalmazza az agytröszt kormányzótanácsa és közben a legnagyobb multicégeket is a támogatói között tudja a brüsszeli think tank.

Ha így folytatjuk, igazából nem is lábon lőjük magunkat, hanem a forgópisztoly utolsó golyójához érkezünk az összeurópai-amerikai orosz rulettben egy versenyképesebb és gyarapodó EU jövője tekintetében, hiszen a napokban készül el az a – néhány hete még elképzelhetetlen – uniós élelmezésbiztonsági javaslat, hogy biztosan legyen kenyér az asztalokon Európában nyáron. (A magyar kormány már közel két hete, március 6-án megtiltotta a gabonaexportot.)