Vége a duális gazdaságnak, öt év alatt ugrásszerűen fejlődtek a magyar cégek

Ezer hazai vállalkozás bevonásával végzett átfogó kutatást a Makronóm Intézet. Hogyan zajlott a munka?

Elsősorban a klasszikus ipari szektoroktól a kreatíviparig terjedő palettáról válogattunk. Azt vizsgáltuk, hogyan teljesítettek a magyar tulajdonú vállalkozások az elmúlt tíz évben, és arra kerestük a választ, hogy kik lesznek a következő évtized nyertesei.

Mélyinterjúkra kértük fel a cégvezetőket, így pontosabb képet kaptunk róluk, mintha kérdőíves felmérést végeztünk volna.

Ilyen sok nyereséges magyar kkv van?

Sokan úgy gondolják, hogy még mindig kétosztatú a magyar gazdaság. Egyik oldalon vannak a nagy multik élvonalbeli technológiával, a másikon az elmaradott hazai kis- és középvállalkozások.

Ezt a képet frissíteni kellene: az utóbbi öt évben számos magyar vállalat tudott egészen kiemelkedő teljesítményt felmutatni, egyesek megháromszorozták, sőt megnégyszerezték árbevételüket, komoly exportőrök lettek, élvonalbeli technológiákat vezettek be, és legalább regionálisan, vagy akár európai szinten is megállják a helyüket. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mik azok a képességek, közös tulajdonságok, amelyek alkalmassá tették őket.

Sikerült megtalálni a siker formuláját?

Kutatásunk hat olyan közös sikerfaktort tárt fel, amelyek a legígéretesebb magyar termelőcégeket kiemelik a mezőnyből, és nemzetközi megmérettetésre is alkalmassá teszi őket. Azt találtuk, hogy a legsikeresebb magyar ipari cégek

Az „évtized nyerteseire” jellemző az is, hogy több lábon állnak, széles portfólióval rendelkeznek, valamint sikeresen és rendszeresen vesznek részt támogatásokra kiírt pályázatokon, de adott esetben a hitelfelvételtől sem riadnak vissza, ha fejlesztésről van szó.

A koronavírus miatti lezárások fenekestül felforgatták a világgazdaságot. Hogy birkóztak meg ezzel az évtized nyertesei?

Éppen az előbb felsoroltaknak köszönhetően meglepően jól. A nyertes kategóriába sorolt cégeket sem kerülték el a nehézségek, mégis válságállóbbnak bizonyultak a járványhelyzet alatt. A számok azt mutatják, hogy a bevételeik nem csökkentek, sőt sokan még növekedni is tudtak, akár a külpiacok irányba is. Jellemzően a dolgozóikat is meg tudták tartani, egyesek még növelték is a létszámot. De az összes megkérdezettnek is csupán a tíz százaléka kényszerült elbocsátásokra tavaly.

Ez részben annak köszönhető, hogy a magyar vállalatok levonták a 2008-as válság tapasztalatait. Akkor súlyos probléma volt, hogy a hazai kkv-k zöménél egy-két nagy megrendelő hozta össze a teljes bevételt. Amikor ezek kiestek, buktak a beszállítók is.

Akkoriban az Exportfejlesztési Ügynökségnél dolgoztam. Bejött hozzánk egy cégvezető, hogy a segítségünket kérje. Nagy bajban volt, 250 munkavállalóról kell gondoskodnia, de a bevételei 91 százalékát egyetlen vevő adta, akitől nem kapott már több megrendelést. Autóipari beszállító volt, nem igazán volt előtte perspektíva a válság miatt. De megnéztük, honnan származhat vajon a bevétel 9 százaléka, kiderült, hogy modellvasút gyártásból.

Arra jutottunk, hogy akkor a játékiparban lehetne még keresnivalója a cégnek. Nem rég találkoztam az igazgatóval, széles mosollyal újságolta el, hogy mára vállalkozása az európai játékiparban egész komoly szereplőnek számít. Azt szeretném ezzel kiemelni, hogy mennyire fontos a több lábon állás.

A felmérésünk már azt mutatja, hogy ezen cégek 63 százaléka esetében még a három legnagyobb vevő is csak az árbevétel alig 50 százalékát adja. Így a válság alatt is megmaradt Magyarországon az európai szinten is magas beruházási ráta: 40 százalékkal több beruházás valósult meg a válság alatt, mint a régiós vetélytársainknál.

Említette, hogy a nyertes cégeknél magasabb a fizetés. Mennyivel kínálnak többet az átlagnál?

Az egy főre jutó személyi jellegű ráfordítások havi összegét nézve a nemzetgazdasági átlag 371 ezer forint.

Jól látható, hogy náluk a munkavállalók teljes vertikuma részesül a növekedésből, nem csak a menedzsment gazdagszik. Ennek megvan az a haszna is, hogy könnyebben tudják megtartani a dolgozókat, ami nem kis dolog manapság.

A felsorolt hat faktor között szerepel az exporttevékenység is. Mennyire állnak készen a magyar cégek a külpiacokra?

Tíz évvel ezelőtt a magyar vállalkozásoknak még csak a huszonöt százaléka tudott valamilyen rendszerességgel exportálni, mára viszont nagyjából ötven százalékuk képes jelen lenni a külpiacon. Ez annak is köszönhető, hogy export területen a cégek jelentős része dedikált, képzett munkavállalókat alkalmaz.

Ez azért fontos, mert korábban az volt a jellemző, hogy ezeket a funkciókat általában a tulajdonos-igazgató látta el, most viszont jól képzett dolgozók, akik nyelveket beszélnek és jól ismerik a célpiacot. Ráadásul mindezt támogatja egy olyan folyamatos innovációs termékfejlesztés, amelyre szintén dedikált munkavállalókat alkalmaznak, felsőfokú végzettségű fejlesztőmérnököket.

De nem csak az exportképes cégek száma nőtt meg tíz év alatt, ezek árbevételében is jelentősen nőtt az export aránya, egyes cégek esetében már az ötven százalékot is meghaladja.

Három évesnél fiatalabb cég nem kerülhetett be a kutatásba. A jó bornak érnie kell a céges világban is?

Általában elmondható, hogy a nyertes cégek zöme valamikor a rendszerváltás tájékán kezdett működni. Egyesek már előtte elkezdték a munkát GMK-ként. Idő kell ahhoz, hogy a cégen belüli folyamatok kialakuljanak, elinduljanak a fejlesztések, kialakuljon egy stabil gárda, megtalálják a piacokat.

Ezek a társaságok évtizedek óta működnek, sok hullámhegyet és hullámvölgyet megéltek. A cégvezetők elmondták azt is, hogy mikor voltak kedvezőbbek a magyar vállalkozások körülményei?

A 90-es években viszonylag nehéz helyzetben voltak, sokkal kevesebb helyre tudtak beszállítani, ki kellett építeniük a bizalmat. A kétezres évek elején is nehezen boldogultak: akkor az volt az általános vélemény, hogy a magyar kkv-k nem tudnak átlépni a saját árnyékukon. Ehhez jött hozzá a 2008-as válság, amely sokukat elsodorta.

és mindez találkozott egy kedvező szabályozási rendszerrel. Ezek a cégek képesek voltak ebből a szerencsés együttállásból robbanásszerű fejlődést kihozni. Ha megnézzük mondjuk Németországot, ezek a húsz-harminc éves magyar cégek fiatalnak számítanak az ottani százhúsz-százötven éves családi vállalkozásokhoz képest.

De nekünk is van okunk bizakodni, hiszen Magyarországon is kialakultak már azok a hazai vállalatok, amelyek nem egyik napról a másikra élnek, kész stratégiával, stabil jövőképpel várják az előttünk álló évtizedet. Ki merem jelenteni, hogy ezek a társaságok akkor is stabilan fognak fejlődni, ha a világgazdaságban különböző turbulenciák lépnek fel, és a jövőben is felfelé fogják húzni a magyar gazdaságot.

Erre most szükség is lesz, hiszen a háború jelei máris látszanak a világgazdaságon. Milyen problémákkal szembesülnek a hazai vállalkozások?

Elsősorban az alapanyaghiánnyal, és a magas energiaárakkal. Kérdés, hogy a kritikus területeken hogyan tudjuk majd biztosítani a stabil ellátást, de úgy gondolom, hogy a magyar cégek készen állnak arra, hogy ezt a válságot átvészeljék. Egyrészt azért, mert nem ez az első válság, amit átélnek, jól látható, hogy a korábbiak tanulságait levonták, tudják, hogy merre tartanak, több lábon állnak, így végsősoron ütésállóbbak lettek.

És bár a háborús helyzetben minden bizonytalan, a húszas években így is kialakulhat egy erős magyar közép-nagyvállalati réteg, amelyekképesek lesznek regionálisan fejlődni és folyamatosan teret nyerni.

Mi lesz azokkal a beszállítókkal, amelyek leginkább az autóiparban tevékenykednek? Számos jele van annak, hogy számukra hét szűk esztendő köszönt be…

Könnyen lehet, hogy a képességeiket más területen tudják majd használni, gondoljunk csak az éppen most meglóduló hadiiparra. Ugyanakkor azt gondolom, hogy korai lenne még temetni az autóipart. Vannak most ellátási problémák, de nem egy beszállítóval beszéltünk mostanában és mindenki arról számolt be, hogy a megrendelésállomány továbbra is nagy, ha az említett problémákon úrrá tudnak lenni, akkor nem lesz nagy visszaesés.

A kutatásuk eredményeit nemrégiben egy konferencián mutatták be, ahol azt mondta, nem csak a számokat akarják vizsgálni, a sikernek különböző metafizikai alkotóelemei is vannak. Mit ért ezalatt?

Az általunk megkérdezett cégek háromnegyede kifejezetten optimista üzleti várakozásokkal tekint az előttünk álló évekre. Nem azért optimisták, mert sikeresek, hanem pont fordítva, azért haladnak előre, mert bizakodva tekintenek a jövőre. Ott van egy másik, számokkal nagyon nehezen megfogható tényező is, a tradíció, amely nagyon fontos elem.

Számos cégvezető mondta nekünk azt, hogy gazdálkodók voltak a szülei, tőlük tanulta a feszes gazdálkodási rendet, amivel a saját cégében is sikeres tudott lenni. Vagy a nagymamája konyhájából hozta azt az innovációs készséget, amivel sikerre vitte a céget.

Ha a kutatás eredményeit egy kicsit kiterjesztjük, meg tudja jósolni, hogy néz majd ki a magyar gazdaság tíz év múlva?

Szerintem a gazdaságunk három plusz egy osztatú lesz. A válság hatására lehet, hogy a távozás mellett dönt majd egy-két külföldi multinacionális vállalat, de a többségük maradni fog. Melléjük felnőnek azok a hazai kkv-k, amelyek már most a multivá válás kapujában állnak, és ők be fogják vonzani beszállítónak azokat a kisebb vállalkozásokat, amelyek mostanában alakulnak.