Az atyafiak esete az elszálló áramárral és az örökké épülő mohi atomerőművel

Immár tény, hogy fordulatokban gazdag a jelenlegi szlovák kormánykoalíció több mint kétéves története. Fellépésükkor mindenki új fordulatot várt tőlük, hogy Szlovákiát visszarántják a stagnálásból, és az elmaradt reformok segítségével a fejlődési pályára állíthatják az országot.

Nos, nem így lett. Hosszú történet, hogy

Gusztustalan vita, a közösségi oldalon (és nem csak ott) folytatott személyeskedő perpatvar alakult ki Igor Matovič és Richard Sulík, a két legnagyobb kormánypárt vezetője között. Igor Matovič befürdött a Szputnyik vakcinákkal, pedig jól gondolta csak nem számolt a kormányában lévő globalista túlsúllyal. Így kénytelen volt lemondani a kormányfői posztról és kicserélte helyét Eduard Heger pénzügyminiszterrel.

Ez még csak működhetne, de döntéseit láthatóan továbbra is pártalapon hozza. Szóval nehéz úgy józan gazdaságpolitikát folytatni, hogy a két ellenlábas, Richard Sulík a gazdasági miniszter és Matovič a pénzügyőr.

Jellemzően, bármely gazdasági ötlet bevezetésére az a válasza, hogy adna is rá pénzt, ha egyben megmondják, hogy honnan. Persze, a saját ötleteire mindig akad az a pár tízmillió euró, legyen az a tömeges tesztelés vagy az oltási lottó.

Nem keresnénk összefüggést Matovič kreativitási hiánya és az között, hogy közgazdasági diplomamunkáját másokkal íratta. Meg is magyarázta, hogy a tanulmányai utolsó éveiben már az üzlettel kellett foglalkoznia, és ha kérik, akkor nem fogja használni a közgazdászi titulusát. Azért ez ciki egy pénzügyminiszternél. Jobb helyeken, az ilyen botrány a politikus karrierjébe kerülne, de Szlovákiában hasonló cipőben jár az oktatási miniszter és a házelnök is. És mint Bangóné és Hajnal Miklós esetéből tudjuk, a mai világban már nem szükségeltetik ahhoz diploma, hogy valaki közgazdásznak mondja magát.

De térjünk csak vissza az energiaárakra! Azzal már foglalkoztunk, hogy a lakosság számára, a meghatározott modell szerint alakított árszabályozás még így is az áramnál 15, a gáznál több mint 20 százalékos áremelkedést hozott.

Még az euró sem segített, amelytől a szlovákok az örökké tartó stabil árakat remélték. És a fekete leves még hátra van, ugyanis a 2023-as háztartási árakat a jelenlegi magas árakból fogják kiszámolni.

Viszont ez a szabályozás csak a háztartásokra érvényes, a nagyobb fogyasztók, a vállalatok, a közintézmények, az iskolák, az önkormányzatok sőt azok a lakóközösségek, amelyek maguknak termelik a hőt, már nagyobbat szívnak. Nekik egyenesen a piacról kell megvásárolniuk az áramot, gázt. Igaz, akár három évre előre is leköthették volna az árakat és a mennyiséget a szolgáltatónál, de a gyakorlat alapján, egyikük sem tekintett egy évnél tovább.

És ahogyan a decemberi energiaárakat ráncigálták (tudnám ezt úgy is írni, hogy nagy volt az árak volatilitása), nem volt ritka, hogy pár nap különbséggel akár száz százalék különbség is volt az ajánlatok között.

Persze egy normális kormánynak az ilyen esetben lépnie kell, és a szlovák is így tett. Osztottak szoroztak, és javaslatot tettek, hogy az iskoláknak 30 millió eurót, kórházaknak 12 milliót, szociális intézményeknek 10 milliót. Támogatnák még a kulturális intézményeket, és azokat a lakóközösségeket, akik közösen oldják meg a fűtésüket, de erről még nem árultak el részleteket.

Szóval kivillantottak vagy 52 millió euró kompenzációt, és természetesen a pénzügy és a gazdaság minisztere meg is találta, honnan lehetne előteremteni az ehhez szükséges összeget. Úgy gondolják, hogy

Van benne ráció, hiszen a jelenlegi időben az atomenergiával, amelyet a legolcsóbb előállítani, most nagyot lehet szakítani. Ezért is gondolták úgy, hogy elvennék a felét a reális költségek és az eladási ár közötti résnek. Ez évben így 50 millió eurót szednének be, jövőre pedig 300 milliót.

 Az igazsághoz tartozik, hogy egyelőre a kompenzációt és a különadót hivatalosan nem kötik össze, de a számok világosan beszélnek. A jövő évi százmilliós nagyságrendű elvonás pedig feltehetően a háztartások megsegítésére szolgálna.

Az már csak gyöngyszem, hogy Igor Matovič a javaslat bejelentésekor visszautalt a szlovákság romantikus hősére, a vezérlő fejedelmünk, Rákóczi Ferenc katonájából betyárrá vált Jánosíkra, aki a gazdagoktól elvett, hogy a szegényeknek adja.  Mindenesetre a rossz nyelvek szerint a miniszterek fél évig keresték, kitől is tudnák megszerezni az áramár-kompenzációhoz szükséges pénzt. Megvágták volna a bősi vízierőművet is 30 millióval, de ezzel megint a környezetvédelmi miniszter nem értett egyet.

A gazdag amelytől el lehet venni

Nos,

A 3700 alkalmazottal bíró cég, állítása szerint nem tudná fizetni a munkabéreket, és azzal is fenyeget, hogy a mohi atomerőmű 3. és 4. blokkját sem tudná befejezni. Ugyanis, amennyiben jóváhagyja a parlament a javaslatot, akkor már áprílisban 5 millió eurót kellene elvezetniük a költségvetésben.

A Szlovák Erőművek csődközeli helyzetének van realitása. A vállalat 34 százaléka a szlovák állam tulajdona a maradékon osztozik az olasz Enel, illetve Daniel Křetínsky a Patrik Tkáč páros EPH holdingja, amelytől az MVM szerette volna megszerezni a Közép-Szlovákiai Energetikai Vállalat (áramdisztribúciós vállalat) részvénycsomagját.

Technikailag csődhelyzetben vannak, és a legnagyobb hitelezőjük a Sberbank már tulajdonrészt, vagy további biztosítékokat is követelt volna. Erre hozták meg gyorsított eljárásban azt a törvényt, amely a szlovák kormánynak beleszólást ad a stratégiai vállalatok tulajdonrészének átruházásánál. Ennek alapján utasították el az MVM szándékát a közép-szlovákiai vállalat részvényeinek megvásárlására.

Kérdés az, hogy a Szlovák Erőműveknek mennyi is a valós haszna. 2021-ban 45 millió eurót jelentettek, de azóta háromszorosára ugrottak az eladási árak, igaz a megtermelt áram jelentős részét már több évre előre lekötötték a jelenleginél alacsonyabb árakon.

A fő probléma Mohi

Pedig olyan jól indult az egész 2008-ban. A mohi atomerőmű 3. és 4. blokkját, négy év építkezéssel számolva, 2012-ben szerették volna átadni, de ez egy kicsit elhúzódott lassan 13 évre. 2,8 milliárd eurót szántak rá, ami mára 6 milliárd fölé emelkedett.

Milyen igaz a mondás:

A gond talán ott volt, hogy az építés menedzselését az olaszokra bízták, akik nem igazán tudták a folyamatos építést megszervezni. Több visszaélés is a napfényre került, a rendőrség elitosztaga még egy-két olasz menedzsert is rabosított, de végül is itt vagyunk a cél közelében. Az idén augusztusban már indíthatnák is a 3. blokkot. A szlovák atomenergetikai felügyelet is jóváhagyta az indítást, elutasítva az osztrák Global 2000 szervezet kifogásait, csupán a néhány, a szükségesnél gyengébb minőségű beépített vezeték cseréjére van még szükség, amelynek ügyében még folyik a rendőrségi eljárás.

Belegondolva, nagyságrendileg hol van ettől a budapesti metró. Mindenesetre a szlovák társadalom korrupcióérzetét mindez nem érintette meg, így nem csoda, hogy Szlovákia a Transparency International független és objektív listáján messze megelőzi Magyarországot, amely, mint tudjuk Ghána, Szenegál és Kuvait szintjén áll.