Az Európai Unióhoz való csatlakozás számos és rendkívüli fontosságú előnnyel járt a közép- és kelet-európai gazdaságok számára, véli Jan Hagemejer, a Varsói Egyetem gazdaságpolitikai professzora. Az Emerging Europe nevű portálon Hagemejer friss kutatása eredményeit foglalta össze, kiemelve, hogy egyaránt üzenetet is kíván küldeni a régióban található euroszkeptikus politikusok számára.
Már több mint tizenöt év telt el a közép- és kelet-európai régió csatlakozása óta az Európai Unióhoz, ami Hagemejer szerint egy megfelelő idősáv a csatlakozás által kiváltatott hatások újraértékeléséhez. A közgazdász az egy főre jutó többlet GDP-ben méri a csatlakozás átfogó gazdasági hasznait, összehasonlítva az EU-n kívül maradás hipotetikus forgatókönyvével.
A Varsói Egyetemen tanító professzor kiemeli, hogy eredményei arra utalnak, hogy az EU-csatlakozás jelentős haszonnal jár, ráadásul ami ennél is fontosabb, hogy ezek a „nyereségek” tartósak és idővel növekvő tendenciát mutatnak:
hangsúlyozza Hagemejer.
Ezen túlmenően,
teszi hozzá.
A többletek azonban nem mutattak hasonló dinamikát minden közép- és kelet-európai gazdaságban, hiszen különösen azoknál az országoknál, amelyek viszonylag magas gazdasági fejlettséggel és megfelelő fizikai infrastruktúrával léptek be az EU-ba, meglehetősen marginálisak voltak, jegyzi meg a közgazdász.
Ide tartozik Szlovénia, ahol a teljesítménynövekedés szinte nulla volt, valamint Csehország és Magyarország, ahol a számított javulás 3 százalékról 10 százalékra, illetve hét százalékról 28 százalékra ugrott 12 év után, teszi hozzá.
Ezzel szemben Lengyelországban, Szlovákiában és a balti országokban a nyereség jóval nagyobb volt – Litvánia és Észtország csatlakozása után 12 év alatt meghaladta az egy főre jutó többlet GDP 50 százalékát, mutat rá Hagemejer.
A közgazdász továbbá megjegyzi, hogy a tanulmányában bemutatott eredmények még több bizonyítékot szolgáltatnak az EU-csatlakozás jelentős előnyeiről hozzátéve, hogy ezek különösen fontosak az EU-tagságra törekvő országok számára, hiszen azt sugallják, hogy a számos strukturális és intézményi reform követelményeinek betartása hosszú távon megtérül.
Hagemejer az euroszkeptikus politikusokat figyelmezteti, hogy e „nyereségek” egy része visszafordítható, mivel az egységes piachoz való hozzáférésből – ami tulajdonképpen az EU-tagság alapvető feltétele – és az EU fejlettebb államaiból érkező közvetlen külföldi befektetésekre (FDI) támaszkodik.
A közgazdász végül arra hívja fel a figyelmet, hogy bár mindez fontos tanulság lehet a régió más országai számára, azt is fontos megérteni, hogy Közép- és Kelet-Európa számos alapvető, az EU-csatlakozáshoz szükséges reformon ment keresztül, amelyek a piacgazdaságra való zökkenőmentes átmenet támogatásához is szükségesek voltak. Következésképpen ezek megfordítása veszélyeztetheti az EU-tagságból és a további integrációból származó előnyök kihasználásának lehetőségét, zárja írását.
Valóban vitathatatlan, hogy az Uniós csatlakozásból egy országnak számos előnyei származhatnak, azért érdemes elvégezni egy „költség-haszon” elemzést, hogy legitim következtetésre juthassunk.
Ami Közép- és Kelet-Európát illeti, bár az Uniós csatlakozás egész folyamata segíthetett az országok gazdasági növekedésében, egyaránt könnyebé tette az úgynevezett „magországoknak” (a tőke szabad mozgásán keresztül), hogy költséghatékonyan kiszervezzék alacsony hozzáadott-értékű gazdasági tevékenységüket az úgynevezett „perifériára”. Nem véletlen, hogy Thomas Piketty is kiszámolta, hogy több profit megy ki a régióból nyugatra, mint amennyi uniós támogatás visszajön. Ezen túlmenően, bár a strukturális támogatások, amelyeket a főáramlat Közép- és Kelet-Európa dinamikus növekedési okának tart, valójában a német tőkét gyarapítják, mutat rá Oláh Dániel közgazdász egy régebbi elemzésében.
Ami pedig Dél-Európát illeti, ott szinte ki lehet jelenteni, hogy az Uniós – de leginkább az euróhoz való csatlakozás rendkívüli kétségekkel járt. Ahogyan azt nemrég mutattuk be a Makronómon, a gazdaságpolitikai szakirodalom szinte már tényként kezeli, hogy az EU-n belül folytatott szabadkereskedelem az erősebb, gazdaságilag fejlettebb „magországoknak” kedvez. Ráadásul friss kutatások arra is fényt derítenek, hogy e „laissez-faire” típusú gazdaságpolitika akár az államokon belüli egyensúlytalanságokat is növelheti.
Döbbenetes összegű hitelek egy csődhelyzetben lévő országnak, amelyeknek egyetlen feltétele az volt, hogy az ukrán kormány feloldja a földkereskedelmi moratóriumot. Ez pedig 2020-ban meg is történt.
Ursula von der Leyen és Manfred Weber vezetésével a brüsszeli balliberális politikai közösség nagyon igyekszik elérni, hogy az ukránokat gyorsított eljárásban beléptessék az Európai Unióba. Ám Ukrajna EU-csatlakozása számos uniós tagállam lakosságának ellenére van, és nem véletlenül, hiszen óriási veszélyeket rejt.
Az Európai Bizottság elnöke az EU-csúcson azt mondta, továbbra is kísérnie kell Ukrajnát az uniós csatlakozás útján.
Dömötör Csaba szerint semmitől sem riadnak vissza Brüsszelben, hogy véghez vigyék Ukrajna EU-csatlakozását.
Ukrajna uniós tagsága nem üres ígérgetés, a brüsszeli vezetés komolyan veszi a dolgot. A magyar vétót pedig a kormány elmozdításával szeretnék elkerülni – többek között erről is beszélgettünk László Andrással, a FIDESZ európai parlamenti képviselőjével.
Ukrajna EU-csatlakozása beláthatatlan gazdasági, közbiztonsági, közegészségügyi következményekkel járna az EU egészére nézve.
Vétó, szuverenitás, energia és béke. Orbán Viktor Koppenhágában látványosan fektette két vállra a háborúpárti vezetőket.
„Ha nem akarnak magyarnak maradni, akkor támogassák Von der Leyent” – közölte az orosz elnök.
