Azt hitték, agyoncsapja őket a járvány, de szárnyakat adott nekik

Van egyfajta küldetésük a konténerekkel? Mi a végső céljuk, a legmerészebb vágyuk?

Vidor: Mindig az volt az üzleti filozófiám, hogy kizárólag olyan terméket gyártok és képviselek, amivel értéket tudok teremteni mások életében. Persze az sem elhanyagolható szempont, hogy meg lehessen élni belőle. A konténergyártásban ez a két tényező ötvöződik, egyrészt profitábilis, másrészt

Büszkeséggel tölt el, hogy a gyerekeimnek meg tudom mutatni, hogy mivel foglalkozok, milyen célért küzdök, miért nem vagyok gyakrabban otthon velük, mint ahogy szeretném.

Krisztián: Szemtanúi vagyunk a világban zajló folyamatos innovációknak, amelyek szinte minden iparágra kiterjednek, mégis, a konténergyártási szektorban fundamentális változás az elmúlt 50-60 évben nem történt. Mi ebben alkottunk nagyot, amelynek a jelentősége soha nem volt ennyire időszerű. Fontos számomra a cég azon küldetése, hogy fenntarthatóbbá tegyük a bolygót, terjesszük a világban a környezetkímélő megoldásokat.

Elképzelhető, hogy egyfajta konténervilágban éljünk a jövőben? Például az orvosi rendelők és számos más szolgáltatás folyamatos mozgásban lesznek?

Vidor: Már a járvány előtt is növekvő trend volt a konténerek használata, de

A mobilitás, a skálázhatóság, a több funkcionalitás alapvető elvárássá fog válni a lakhatásban, a szórakoztatásban és az egészségügyben is.

Mi jelenleg a leginkább high-tech Continest konténer és mit tud?

Vidor: Az egyik leginkább jövőbemutató technológiánk az energiakonténer fejlesztésünk, a CN Hybrid, amely nem csak termeli, de tárolja is az energiát. Úgy érzem, hogy a jövő meghatározó technológiája formálódik a kezünk alatt.

Ez már egy smart megoldás, tehát okoskonténernek is nevezhetjük. Ennek létezik már piaci és hadiipari felhasználása is. A startup státuszt már magunk mögött hagytuk, mi egy konténer alapú technológia integrátorként vagyunk jelen a piacon. Egy ilyen integrációs folyamat eredményeként születtek meg például a medikai konténer-fejlesztéseink is, illetve a mobil katonai lőkonténerünk, amit a Magyar Honvédség részére gyártottunk.

Milyen akadályok tornyosulnak önök előtt, amit ha áttörnek, egy következő szintre léphet a konténeres vállalkozás?

Vidor: Az egyik kihívás a saját gyártóközpontunk folyamatos fejlesztése. Mivel alapítóként egy közgazdász és egy bölcsész vezeti a céget, a csapatunkat is bővítenünk kell, most például egy gyárigazgatót keresünk a székesfehérvári üzemünkbe, akinek hozzánk hasonlóan fontos a környezetvédelem és a fenntarthatóság. A másik akadály a konténeripar rugalmatlansága –

kevés kivétellel lépnek ki a komfortzónájukból a döntéshozók, még akkor is, ha nem gazdaságosak és nem fenntarthatóak a régi konténerek. A fenntarthatóság manapság már nem választható el a versenyképességtől, ezt kellene több vezetőnek belátnia.

Krisztián: Sokan még mindig rövidtávon képesek csak gondolkodni, épp a pillanatnyilag olcsóbb terméket látják egy-egy ajánlatban, holott, ha komplexitásban vizsgálják a különböző megoldásokat: szállítás, raktározási költségek, környezetkímélő megközelítések – a drágábbnak tűnő termék valójában versenyképessé és olcsóbbá válik akár rövid vagy középtávon is. Most már a piaci trendek is egyre inkább a fenntarthatóság felé fordítják a vezetők gondolkodását.

Arról nem is beszélve, hogy az országoknak is vannak karbon semlegességi céljaik, amelyeket bizonyos idősávban el kell érni, és ehhez épp a Continesthez hasonló cégfilozófia, valamint az erre épülő termékek szükségesek.

Nem sokkal az alapítás után jött is a koronavírus, milyen hatással volt a cégre?

Vidor: A koronavírussal kettős a viszonyunk, mert amikor 2020 elején megjelent az országban,

Erre alapozva a 2020-as üzleti évet nagy reményekkel vártuk, a valaha volt legsikeresebb évünknek ígérkezett. Ám mindezt a Covid olyan szinten átírta, hogy csak májusban realizáltuk az első bevételünket, tehát öt hónapig nem adtunk el semmit. A termék sokoldalúságának köszönhetően azonban sikerült egy teljes transzformáción átmennünk, amelynek az lett az eredménye, hogy 2020 végére harminc százalékkal túlteljesítettük az üzleti tervünket.

Ezt hogy sikerült elérniük?

Vidor: Gyakorlatilag átírtuk a saját és az ügyfeleink gondolkodásmódját – az a konténer, ami eddig jó volt egy sportrendezvénynek vagy fesztiválnak, akár jó lehet egy szűrőpontnak, labornak vagy oltópontnak is. A transzformáció annyira jól sikerült, hogy

Végeredményben kijelenthetjük, hogy a Covid számunkra üzleti szempontból pozitív eredményt hozott. Egyúttal a pandémia le is tisztította a piacot az ágazatunkban,

Mindig is terveztük, hogy betörünk az egészégipari üzletágba és a Covid felgyorsította ezt a folyamatot.

Krisztián: A Coviddal kapcsolatban érdemes még megjegyezni, hogy Amerikában pazarlóan kezelték a járványhelyzetet, például csarnokokban helyezték el a fertőzötteket. Ezzel az a probléma, hogy méregdrágán kellett a csarnokokat fűteni és fenntartani, sokkal gazdaságosabb lett volna mindezt konténer technológiával megoldani.

         
A koronavírus velünk marad vagy eltűnik, esetleg jön a helyére egy másik nagy járvány? Mit gondolnak a vírushelyzet jövőjéről?

Krisztián: Ezt nehéz megmondani, viszont az már tisztán látszik, hogy az egészségügynek sokkal felkészültebbnek kell lennie és ez igaz szinte minden ország ellátórendszerére. Vírusok voltak, vannak és lesznek is, ezzel együtt kell élnünk. Eddig szerencsések voltunk, hogy egy-egy vírust sikerült az adott térségben megfékezni és nem terjedt tovább. Európában 100 éve nem volt komoly járvány.

A globalizációnak és a mobilitásnak köszönhetően azonban nehéz lesz az járványokat megállítani, ezt tapasztaljuk most a Covid kapcsán is. A WHO azonosított 10 olyan veszélyes vírust, amelyek gyakorlatilag bárhol felüthetik a fejüket a világon, ilyen esetekre pedig megoldások kellenek. Mi ebben a védekezésben és felkészülésben tudunk egyfajta megoldást kínálni a különböző mobil egészségügyi platformjainkkal, amelyek ráadásul környezetbarát termékek is egyben.

Vidor: Ugandában világossá vált számunkra, hogy az egészségügyi infrastruktúrát a vírus-gócpontok mellé kell telepíteni, ugyanis az is problémát okoz a járvány elleni harcban, hogy a kórházak sokszor messze vannak a legfertőzöttebb területektől.

Miért pont Afrika? Mit tapasztaltak Afrikában, milyen ott az életszínvonal?

Vidor: Az afrikai mobil egészségügyi ellátóközpontot megvalósító projektünk a Külgazdasági és Külügyminisztériummal való kooperáció eredményeként épült fel Ugandában. Magyarországnak van egy vállalása arra nézve, hogy az ENSZ szervezeteit hogyan támogatja, és a mi 10 ágyas, multifunkcionális mobil kortermünk és a mellette kialakított izolációs szoba e támogatási ciklus egyik szelete volt.

Van remény Afrika felzárkózására belátható időn belül? Van fejlődés, csökken a szegénység? 

Vidor: Nagyon messze van Afrika attól, amit mi, európai emberek normálisnak tartunk mind egészségügyben, mind infrastruktúrában.

Azt azért hozzá kell tenni, hogy mi Afrikának nem a gazdag részén jártunk. A szegénység viszont szemmel láthatóan csökken, gigaberuházások érik egymást. Afrika a nyersanyagok miatt a nagyhatalmak fókuszába került, ez is segíti a szegénység felszámolását.

Azt tapasztaltam, hogy hatalmas szakadék húzódik a társadalmi rétegek között.

Krisztián: Számomra a motorizáció mértéke volt a legmegdöbbentőbb. Afrikában az utakon közlekedő járművek semmilyen általunk ismert környezeti besorolásnak nem felelnek meg. Riasztó a káros anyag kibocsátás, elképesztő mértékű a környezetszennyezés, ami a motorizáció hasonló jellegű fejlődésével csak rosszabb lesz. Ráadásul Afrika hatalmas kontinens, nagy távokat kell megtennie az áruknak és az embereknek, és ebben az esetben is lehetőséget jelentenek az olyan megoldások, mint a Continest összecsukható konténerek, amelyek a környezeti terhelés csökkentéséhez hatékonyan képesek hozzájárulni. 

Történt önökkel olyan Afrikában, ami bármilyen módon megérintette, megváltoztatta az életszemléletüket?

Vidor: Ledöbbentett az afrikaiak kreativitása, olyan eszközökkel oldották meg a műszaki problémákat, amire kapásból azt mondtam volna, hogy azzal nem lehet. Abból főznek, amijük van, és jól csinálják. Ami megérintett, hogy kilátástalanságban élő embereknek tudtunk segíteni,

Krisztián: Amikor csomagoltuk ki az orvosi műszereket, odajött hozzám a konténer belsejét takarító hölgy, rámutatott az egyik csomagolóanyagra és megkérdezte, hogy hazaviheti-e? Számomra az a göngyöleg szemét volt, az ő számára viszont kincs, örült neki.

A Continest medikai ágazata milyen céllal jött létre? Milyen változást szeretnének elérni a világban?

Vidor: Üzletfejlesztési célunk, hogy ne csak egy lábon álljunk, ezért 2018-ban a védelmi ipar számára is elkezdtünk konténereket gyártani egy NATO megállapodás keretében. Egy évvel később – még a koronavírus járvány felbukkanása előtt – döntöttünk úgy, hogy az egészségiparba is betörünk, ez lesz a harmadik láb, amelyen a cégünk áll. Még csak az előkészületeknél tartottunk, amikor ránk rontott a pandémia, így a kényszerhelyzet szülte, hogy villámgyorsan fejlesszük készre a medikai konténereket. A jövőbeli céljaink előtt érdemes beszélni arról, hogy mit tettünk le eddig az asztalra:

egy év alatt tíz évnyit fejlődtünk. 

Krisztián: A jövőképünk a medikai konténerekkel az, hogy olyan, gyorsan telepíthető mobil egészségügyi platform megoldásokat tudjunk kínálni, amit kapacitások növelésére lehet használni ott és ahol erre szükség van. Ilyen esetek lehetnek kórházfelújítások, amikor osztályokat, kórtermeket kell bezárni, de közben az ellátást biztosítani kell, vagy például mobil oltópontokkal tudjuk csökkenteni a háziorvosok terheit. Léteznek katasztrófa védelmi helyzetek is, amikor a sérültek jelentős kapacitásokat kötnek le, ezáltal fokozott nyomás nehezedik az egészségügyre, holott mobil, modern és komfortos konténer-kórtermekben is megoldható lehetne például a fekvőbeteg ellátás. A medikai platformjaink kiválóan alkalmasak rendezvények támogatására is, elsősegély központok, laborok, tisztaterek kialakítására, sőt még dopping ellenőrző egységekre is.

Mi kell ahhoz, hogy minél több magyar merjen belevágni az önökéhez hasonló „világmegváltó” óriásprojektbe?

Vidor: Amire szükség van, az a vakmerőség, hiszen világot megváltani komfortzónából nem lehet. Folyamatosan rizikós döntéseket kell meghozni, mi is folyamatosan kockáztatunk. A siker receptjének második összetevője a jó ötlet, ami több, mint álmodozás: egy gyakorlati probléma megoldására kidolgozott terv. A harmadik összetevő pedig egyfajta pimaszság vagy vagányság, hogy

Krisztián: Meg kell értenünk, hogy Magyarország is a globális piac része és nekünk, magyaroknak is ugyanolyan jogaink és lehetőségeink vannak ezen a piacon, mint az amerikai vagy a nyugat-európai cégeknek. Ha van egy jó termékünk, ami versenyképes, akkor azt fel kell tennünk a világtérképre.

Magyarország jó táptalaj a szárba szökkenő vállalkozások számára? Hogy látják közel öt év távlatából?

Vidor: Nagyon büszke vagyok rá, hogy már a tíz éves fiam is a Continestben látja a jövőjét, el is kísért egy németországi projektemre. Fontos, hogy a fiatal generációk is lássanak pozitív példákat, olyan cégeket, amelyek jó hatással vannak a környezetünkre és az emberekre, ráadásul üzletileg is megállják a helyüket.

A Continest azért is van jó helyzetben, mert egy technológiai-gyártó vállalat – globálisan és a magyar kormányzat részéről is elvárás a termelékenység hatékonyságának növelése, ugyanakkor a konténergyártás utolsó szakasza, a végszerelés pedig kézimunka, ezzel munkahelyeket is teremtünk, nem százszázalékban automatizált a gyártás. Az első kormányzati támogatásunkat a közelmúltban kaptuk meg egy nyertes GINOP-os pályázatunk eredményeképpen, ennek köszönhetően technológiai fejlesztést tudtunk végrehajtani. A pénzügyi forrás lehetővé tette, hogy ne a Távol-Keletről kelljen gépeket beszereznünk, hanem fejlettebb és drágább svájci modelleket tudtunk vásárolni, ezzel kiszámíthatóbbá és hatékonyabbá vált a gyártásunk. Ez gyakorlatilag az EU érdekeit is szolgálja, hiszen az európai piacon maradt a pénzünk, nem csorgott ki Ázsiába.          

Fotók: Ficsor Márton (Mandiner), Continest