Ha ezt Soros György meglátja, azonnal bezárja az internetet: durva adatot közölt az amerikai lap
Nem jártak jól az amerikai ügyészek, akiket a magyar származású baloldali milliárdos pénzelt.
Habár itthon is sokan szeretnék elhitetni, hogy az amerikai spekuláns valójában egy jószándékú filantróp és nem szól bele aktívan nemzetállamok belügyeibe, az elmúlt hónapok történései mást mutatnak.
Az utóbbi időszakban többször is megjelentek Soros György írásai, amelyekben Kínát – illetve a Kínában befektető amerikaiakat – ostorozta. Az üzletember a Financial Timesban írt véleménycikkében is értekezett a kínai gazdaságról.
mert az ország első számú vezetője nyilvánvalóan nem ért a piacgazdasághoz.
Augusztusban a BlackRock – a világ legnagyobb eszközkezelője – lett az első olyan külföldi vagyonkezelő, amely teljes egészében saját tulajdonú befektetési alapot indított el Kínában, ezzel elsősorban a dinamikusan növekvő, 3,6 ezer milliárd dolláros lakossági piacot célozta meg.
Soros György a The Wall Street Journal oldalán ki is fejtette, hogy mi a problémája a BlackRock kínai tevékenységével.
Szerinte a BlackRock közgazdászai félreértik Hszi Csin-ping Kínáját, és tévesen döntöttek úgy, hogy jelentős összegeket fektetnek be az ázsiai országban.
„Dollármilliárdokat önteni Kínába jelenleg tragikus hiba” – fogalmaz a Financial Times-ban. Véleménye szerint amellett, hogy a BlackRock veszít majd rajta, az üzlet az USA nemzetbiztonsági érdekeivel is szembemegy, mivel az „otthon elnyomó, külföldön agresszív” Kínát támogatja.
Tény ugyanis, hogy a BlackRock a világ egyik legnagyobb befektetőcégeként sok száz milliárd dollárnyi amerikai tőkét irányít a kínai gazdaság óriásvállalataiba. Soros úgy véli, ezzel olyan vállalatokba áramlik az amerikai pénz, amelyek a kínai párt szinte egyszemélyes irányítása alatt állnak.
ráadásul hamarosan az első külföldi cég lehet, amely kínai ügyfelek pénzét is kezelheti.
Soros György szerint a BlackRock „olyan mértékben tesz különbséget az ország állami és magántulajdonban lévő vállalatai között, amely távol áll a valóságtól” – olvasható a Timesban.
Soros a Financial Times hasábjain korábban arról is írt, hogy Kína legsérülékenyebb szektora az ingatlanpiac. Soros szerint „az ország az elmúlt két évtizedben egy hatalmas ingatlanboomon ment keresztül, ez azonban a végéhez közeledik”.
Oláh Dániel közgazdász, a Makronóm főszerkesztője egy korábbi elemzésében rámutatott, hogy Soros nem mindig volt ilyen határozott állásponton, például a 2008-as globális pénzügyi válság után,
„Ekkoriban, 2009-ben és 2010-ben az üzletember még több kínai médiumnak is nyilatkozott, és megosztotta globális befektetőként szerzett tapasztalatait az ország közvéleményével” – világított rá Oláh.
A fordulópontot 2016 januárjára teszi a közgazdász, amikor is a tőzsdespekuláns a Világgazdasági Fórum davosi csúcstalálkozója kapcsán egy vacsorán kritikusan fogalmazott a kínai gazdaság esélyeiről.
Ezután egyre erősebb politikai állásfoglalásokat közölt Soros, 2019 januárjában
kijelentette, hogy Hszi Csin-ping elnök a szabad társadalmak „legveszélyesebb ellensége”,
mivel csúcstechnológiás megfigyelési rendszert működtet. Mint mondta, Kína nem az egyetlen autoriter rezsim a világon, de a leggazdagabb, legerősebb és technológiailag a legfejlettebb. Szerinte ezért nem szabadna hagyni, hogy a ZTE és a Huawei kínai távközlési óriáscégek uralják a világ 5G infrastruktúrájának kiépítését – mutatott rá elemzésében Oláh.
Ez év augusztusának utolsó napjaiban
Soros a Financial Times hasábjain savazta Kínát, arról írt, hogy „Hszi nem érti, hogyan működnek a piacok”.
„A befektetőt zavarja például az a folyamat, hogy a TikTok alkalmazást birtokló ByteDance cégbe szép csendben az állam is bevásárolta magát, helyet szerezve az igazgatótanácsban is” – írja a rovatvezető közgazdász.
Soros sarkos véleménye természetesen jelentős visszhangot keltett. Michael Hudson amerikai közgazdászprofesszor szerint az üzletember tévedésben van, és igazából csak arról álmodozik, milyen jó lenne, ha Kínát a hagyományos neoliberális modell szerinti világrendben ki lehetne zsákmányolni.
„Soros György nyilvánvalóan amiatt dühös, hogy Hszi Csin-ping nem Borisz Jelcin”, azaz hogy Kína nem Amerikától függő kleptokráciát épít ki,
ahogy azt Oroszország tette egykor – véli Hudson. A szerző szerint Soros problémája az, hogy Kína nem piacosította mindenét, és pénzügyi rendszere nem függ Amerikától, így az USA befolyása kisebb. Úgy gondolja, a spekuláns a hidegháború végével azt várhatta, hogy végre felvásárolhatja a legjövedelmezőbb eszközöket a világ minden táján.
Habár itthon is sokan szeretnék elhitetni, hogy az amerikai spekuláns valójában egy jószándékú filantróp, és nem szól bele aktívan nemzetállamok belügyeibe, a bizonyítékok mást mutatnak.
Az Intel, a világ legnagyobb chipgyártója azt javasolta, hogy a kínai Csengtuban lévő gyárban szilíciumszeleteket gyártsanak, tudósít a Bloomberg.
Hiába tehát a globális chiphiány, az amerikai kormány szerint sokkal fontosabb, hogy a gyártást hazahozzák és a stratégiai ágazatok amerikai befolyás alatt legyenek.
Ugyanis, mint arról a Makronóm elemzése beszámolt, az amerikai milliárdos az elmúlt hónapokban kommunikációs szinten háborút indított Kína ellen és arra szólít fel, hogy az amerikai cégek ne fektessenek be Kínában.
A Fehér Ház eközben arról vitázik, hogy korlátozzon-e bizonyos stratégiai befektetéseket Kínában. Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó elmondta, hogy a kormányzat fontolgatja egy kifelé irányuló beruházási szűrési mechanizmus bevezetését, és szövetségeseivel együtt dolgozik azon, hogy ez hogyan nézhetne ki – mutatott rá a Makronóm egy korábbi cikkében.
A Fehér Ház képviselője nem kívánt konkrét ügyleteket vagy befektetéseket kommentálni, de azt mondta, hogy a kormányzat
„nagyon is arra összpontosít, hogy megakadályozza, hogy Kína az amerikai technológiákat, know-how-t és befektetéseket a legmodernebb képességek kifejlesztésére használja fel”,
ami hozzájárulhat az emberi jogok megsértéséhez vagy az amerikai nemzetbiztonságot fenyegető tevékenységekhez.
„Meglepő, hogy a liberális piacgazdasági elvek fő globális szószólója, az USA olyan gazdaságpolitikai lépést tehet, ami párját ritkítóan centralizált és korlátozza az amerikai cégek nemzetközi tevékenységét. Ez újabb lépés lehet afelé, hogy korunk innovációs háborújában az országok befelé forduljanak és saját képességeik megerősítésére koncentráljanak” – világít rá a Makronóm.
Borítókép: Fabrice Coffrini / AFP, Getty (szerk.)