Kína a soros

Oláh Dániel írása a Mandiner hetilapban.

Aki szoros figyelemmel követi a nemzetközi gazdasági lapok véleményrovatait, annak feltűnhetett, hogy az utóbbi időszakban többször is megjelentek Soros György írásai, amelyekben Kínát – illetve a Kínában befektető amerikaiakat – ostorozta. Nem mindig volt ilyen határozott állásponton: 2001 szeptemberében például meghívást kapott az országba, és Pekingben találkozott Csu Zsung-csi miniszterelnökkel. A 2008-as globális pénzügyi válság után, 2009 októberében pedig azt mondta a médiának, hogy Kínának egy új globális gazdasági rend vezetőjeként kell fellépnie – emlékeztet az Asia Times. Ekkoriban, 2009-ben és 2010-ben az üzletember még több kínai médiumnak is nyilatkozott, és megosztotta globális befektetőként szerzett tapasztalatait az ország közvéleményével. 2016 januárjában a Világgazdasági Fórum davosi csúcstalálkozója kapcsán egy vacsorán azonban már kritikusan fogalmazott a kínai gazdaság esélyeiről.

Tragikus hiba
2019 januárjában erősebb politikai állítást téve kijelentette, hogy Hszi Csin-ping elnök a szabad társadalmak „legveszélyesebb ellensége”, mivel csúcstechnológiás megfigyelési rendszert működtet. Mint mondta, Kína nem az egyetlen autoriter rezsim a világon, de a leggazdagabb, legerősebb és technológiailag a legfejlettebb. Szerinte ezért nem szabadna hagyni, hogy a ZTE és a Huawei kínai távközlési óriáscégek uralják a világ 5G infrastruktúrájának kiépítését.

Ez év augusztusának utolsó napjai­ban Soros az eddigi leghatározottabb kritikáját fogalmazta meg a Financial Times hasábjain, arról írt, hogy „Hszi nem érti, hogyan működnek a piacok”. A befektetőt zavarja például az a fo­lya­mat, hogy a TikTok alkalmazást birtokló ByteDance cégbe szép csendben az állam is bevásárolta magát, helyet szerezve az igazgatótanácsban is. 
Ez oda vezethet, hogy a kínai politika befolyásolhatja a céget, és ráteheti a kezét a felhasználókról felgyülemlő rendkívüli adatbázisra is.

Soros György szerint a kínai állam oly mértékben avatkozik be a magánvállalatok dolgába – például felügyelő­bizottsági helyek megszerzésével –, hogy az már alapvetően veszélyezteti a cégekbe fektetők érdekeit. Úgy látja, megtévesztők a kínai pénzügyi szereplők azon lépései, amelyekkel a nemzetközi véleményeket igyekeznek megnyugtatni, az amerikai befektetőknek „keserű ébredésre” kell számítaniuk majd, amikor végre ráeszmélnek, mi is folyik Kínában. Az üzletember szerint Hszi Csin-ping elnök magánvállalkozásokkal szembeni kemény fellépése jelentős mértékben hátráltatja a kínai gazdaságot, és összeomláshoz vezethet. Úgy véli, véget ért a kínai ingatlan­piac évtizedes fellendülési folyamata, ezért került a fizetésképtelenség szélére az Evergrande, a második legnagyobb kínai ingatlanfejlesztő vállalat. Soros azt hangoztatja, hogy az elnök a magáncégeket politikai eszközként kezeli, és ez veszélybe sodorja a nemzetközi befektetők profitját.

Emellett felhívja a figyelmet arra, hogy bár nyilvánvalóan vannak olyan befektetők, akik átlátják a kínai realitásokat, az óriásira nőtt eszközkezelő társaságokon keresztül rengeteg ember nyugdíj- és egyéb megtakarítása forog kockán. Ennek kapcsán az üzletember egy konkrét javaslattal is előállt: szerinte az amerikai kongresszusnak olyan törvényt kellene elfogadnia, amely kifejezetten elvárná az eszközkezelő cégektől, hogy csak olyan vállalatokba fektessenek be, melyek vezetői struktúrája átlátható, és megfelel az érintettek érdekeinek. Soros egyébként maga is megszabadult már kínai befektetéseitől, most pedig azt kívánná megakadályozni, hogy egy amerikai szereplő Kínában fektessen be.

Következő írásában Soros György már konkrétan meg is nevezte a The Wall Street Journal oldalán, hogy a világ legnagyobb eszközkezelője, a BlackRock kínai tevékenységével van problémája. Szerinte a BlackRock közgazdászai félreértik Hszi Csin-ping Kínáját, és tévesen döntöttek úgy, hogy jelentős összegeket fektetnek be az ázsiai országban. „Dollármilliárdokat önteni Kínába jelenleg tragikus hiba” – fogalmaz. Véleménye szerint amellett, hogy a BlackRock veszít majd rajta, az üzlet az USA nemzetbiztonsági érdekeivel is szembemegy, mivel az „otthon elnyomó, külföldön agresszív” Kínát támogatja.

Tény ugyanis, hogy a BlackRock a világ egyik legnagyobb befektetőcégeként sok száz milliárd dollárnyi amerikai tőkét irányít a kínai gazdaság óriásvállalataiba. Soros úgy véli, ezzel olyan vállalatokba áramlik az amerikai pénz, amelyek a kínai párt szinte egyszemélyes irányítása alatt állnak. A BlackRock épp az utóbbi hetekben bátorította ügyfeleit a kínai befektetések növelésére, ráadásul hamarosan az első külföldi cég lehet, amely kínai ügyfelek pénzét is kezelheti.

Nem vevők a neoliberalizmusra
Soros sarkos véleménye természetesen jelentős visszhangot keltett. Michael Hudson amerikai közgazdászprofesszor szerint az üzletember tévedésben van, és igazából csak arról álmodozik, milyen jó lenne, ha Kínát a hagyományos neoliberális modell szerinti világrendben ki lehetne zsákmányolni. „Soros György nyilvánvalóan amiatt dühös, hogy Hszi Csin-ping nem Borisz Jelcin”, azaz hogy Kína nem Amerikától függő kleptokráciát épít ki, ahogy azt Oroszország tette egykor – véli Hudson. A szerző szerint Soros problémája az, hogy Kína nem piacosította mindenét, és pénzügyi rendszere nem függ Amerikától, így az USA befolyása kisebb. Úgy gondolja, a spekuláns a hidegháború végével azt várhatta, hogy végre felvásárolhatja a legjövedelmezőbb eszközöket a világ minden táján.

Hudson szerint Sorost valójában az zavarja, hogy Kínában nincs tér korlátlan járadékvadászatra, érdemtelenül szerzett jövedelmekre. Úgy látja, az üzletember addig akadályozná az oda irányuló amerikai befektetéseket, míg kikényszerítené, hogy Kína behódoljon, és külföldi befektetők játékterévé változzon. Véleménye szerint a kínai elnök megpróbálja megakadályozni, hogy országában a legfelső egy százalék nyerjen a többiek kárára. Soros szerint a szocializmus Kínának árt, Hudson viszont azt állítja, hogy a spekulánst nem az ázsiai nagyhatalom érdekli, hanem saját érdekei aggasztják. Mint írja, a befektetés megtiltásával Soros rövidlátó módon csak még nagyobb lendületet adna Kína felemelkedésének és önállósodásának, hiszen annak egyébként is a dolláralapú világrenddel való leszámolás a célja, és nincs is szüksége amerikai pénzre.

Érdemes idézni Schmidt Mária történészt, a Terror Háza Múzeum főigazgatóját is, aki a Látószög blogon megjelent írásában többek közt amellett érvel, hogy a neoliberalizmus nemzetközi befektetőinek profitéhsége szemben áll az állami szuverenitással. „A mai, neoliberálissá vált demokráciák számára a gazdaság az első, a politika teljesen háttérbe szorult, és szükséges tartozékká vált. Ezzel szemben hirdette meg Orbán Viktor az illiberalizmust, ami a politika elsőbbségét, vagyis a közjó szolgálatát jelenti – fogalmaz a történész. – A radikális progresszorrá vált elitek fel kívánják számolni a szuverén politikát annak érdekében, hogy a globális cégek által képviselt gazdasági érdekek akadálytalanul érvényesülhessenek.”

Ellentámadás a pártsajtóban
A kínai kormányzati szócső, a Global Times Soros cikksorozatára válaszul globális gazdasági terroristának bélyegezte a magyar származású amerikai milliárdost – tudósított az Asia Times. A szeptember 4-én megjelent cikk bizonyítékok nélkül többek között azzal vádolta meg Sorost, hogy finanszírozta a bebörtönzött hongkongi újságtulajdonost, Jimmy Lait, támogatva ezzel a városban 2019-ben zajló Peking-ellenes tüntetéseket.

A Global Times legfrissebb kommentárja azt állítja, hogy Soros csak azért kezdte el bírálni Kínát, mert megbánta, hogy az év elején eladta a Tencent Musicban, a Baiduban és a Vishopban lévő összes befektetését. Emellett különféle politikai vádakkal, befolyásolási kísérletekkel illette Sorost a pártsajtó, s a világ leggonoszabb emberének, illetve a Sátán fiának nevezte.

 ***

*** 

Nyitóképen: Soros György pere másodfokú tárgyalásának meghallgatására érkezik egy párizsi bíróságra 2005. február 10-én. 2002 decemberében 2,2 millió euró (537,4 millió forint) pénzbírságra ítélték a befektetőt, mert bűnösnek találták bennfentes részvénykereskedelemben. Fotó: MTI / EPA / Eric Hadj