Évtizedekig nem szabadulunk még a széntől, mutatjuk az okokat

A tanulmány közzététele előtt még nem lehetett látni a szén árának folyamatos emelkedését, amely júniusban már meghaladta a tonnánkénti száz amerikai dollárt (nagyjából 30 ezer forint), majd július közepén tovább emelkedve meghaladta a 130 USD-t, mára pedig elérte a 170 USD-t is. Ez majdnem négyszerese a tavaly szeptemberi árnak.

Még mindig főként a fosszilis tüzelőanyagokra támaszkodunk

A kínálati oldalon is felmerülnek problémák, az importtilalom miatt például Kína nem tud szenet beszerezni Ausztráliából, valamint kisebb fennakadások vannak a főbb termelők, Indonézia, Dél-Afrika és Oroszország exporttermelésében is. Azonban hosszú távú ellátási problémák jelenleg nem látszanak, mivel a fő termelő országok nem korlátozták termelésüket vagy exportkapacitásukat. Ennek köszönhetően pedig az árak várhatóan nem maradnak sokáig magasan.

Az energia iránti kereslet élénkülése remélhetőleg azt jelenti, hogy a világgazdaság kezd kilábalni a pandémia okozta sokkból, azonban a szén árának ugrásszerű emelkedése arra enged következtetni, hogy az energiafelhasználás még mindig jelentős részben a fosszilis tüzelőanyagokra támaszkodik. A globális energiafogyasztás 2020-ban összesen 556 exajoule-t ért el, és ennek 31 százalékát a kőolaj, 27 százalékát a szén és 25 százalékát a földgáz tette ki. Ez pedig a teljes mennyiség több mint négyötödét jelenti. 

Bűn a környezet ellen, és nem tudjuk lemosni magunkról

A szénnek két fő felhasználási területe van, a villamosenergia-termelés és az acélgyártás, az előbbi pedig a felhasznált szénmennyiség mintegy kétharmadáért felelős. Egyébként minél gyorsabban tudjuk kivonni a szenet a villamosenergia-termelésből, annál nagyobb a valószínűsége, hogy elérjük a Párizsi Megállapodás célkitűzéseit.

A párizsi éghajlatvédelmi egyezmény (röviden párizsi egyezmény) összesen 159 tagállam között jött létre, amely 2020-as évtől az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklésével, a globális felmelegedéshez történő alkalmazkodással, valamint annak pénzügyi következményeivel foglalkozik. A Párizsi Megállapodás a 2030-ig megvalósítandó éghajlatpolitikai célkitűzéseket foglalja magában. A Bizottság felülvizsgál, konzultációkat kezdeményez és cselekvésre ösztönöz olyan szakpolitikai ágakat, melyek hatással vannak a klímaváltozásra, a környezetvédelem és a bolygónk megóvására. 

2010-es és 2020-as globális villamosenergia-mix (forrás:BP Statistical Review of Word Energy)

A szén továbbra is jó üzletnek számítva széntüzelésű erőművek már régóta elég nagyok ahhoz, hogy az építési költségek gazdaságilag megtérüljenek, a legnagyobb erőművek 5 GW-os kapacitással büszkélkedhetnek. A tüzelőanyag a legtöbbször viszonylag olcsó, és a legnagyobb fogyasztók, Kína, az USA és India, mindegyikének politikailag biztonságos ellátást élvez. Ezen országok számára a szén könnyen elérhető, ezért ez a legkézenfekvőbb tüzelőanyag számukra. 

A széntüzelésű energiatermelés kifejezetten biztonságos, mert egyenletes és kiszámítható, így alkalmas arra, hogy biztosítsa egy adott országnak azt a minimális villamosenergia-szükségletet, amelyre folyamatosan szüksége van – ezt alapterhelésnek nevezik. Ez garantálja, hogy a tüzelőanyag villamos energiává alakított aránya, az úgynevezett kapacitáskihasználás, jellemzően 70 százalék feletti. A kapacitás maximalizálására hatással volt a szén, megújuló energiaforrásokkal és földgázzal való folyamatos kiváltására irányuló törekvés. 2019-ben a kapacitáskihasználás 53 százalékra csökkent, azonban a kereslet jelenlegi szintjét figyelembe véve 2021-re magasabb értékre számíthatunk.

Jó néhány országban a szénalapú villamos energia hálózatba történő értékesítése folyamatos jövedelem áramlást biztosít, ezért vonzóvá teszi ezt az energiaforrást a befektetők számára is. Ami az ellátásbiztonság, a megfizethetőség és a fenntarthatóság triumvirátusát illeti, a szén az első kettő feltételt könnyedén teljesíti, míg a harmadikra negatív hatással van.

A két legnagyobb felhasználó igényei jelentős növekedést okoztak

Az elmúlt 20 év látványos kínai gazdasági növekedése, valamint az indiai gazdaság villamosításának jelentős bővülése nagyrészt a szénre épült. Nekik köszönhetően a világ 2000 óta megduplázta széntüzelésű kapacitását, amely jelenleg meghaladja a 2000 GW-ot.

2020-ban Kínában a villamos energia 63 százalékát, Indiában pedig 72 százalékát szénből állították elő. Ugyanebben az évben Kína a világ széntermelésének felét, közel 4 milliárd tonnát termelt, ezzel pedig India a második helyre szorult a mintegy 750 millió tonnával. A két ország együttesen, a globális fogyasztás kétharmadát adta, és egyben a két legnagyobb importőr is volt.

Villamosenergia-termelés Kínában (forrás:BP Statistical Review of Word Energy)

Villamosenergia-termelés Indiában (forrás:BP Statistical Review of Word Energy)

Máshol a szénre való támaszkodás kevésbé jelentős, mint az előbb említett két országban. Az Egyesült Államokban, amely Kína után a második legnagyobb villamosenergia-termelő, a szén visszaszorult a földgáz javára az elmúlt években. Az amerikai villamos energia 20 százalékát 2020-ban szénnel állították elő, míg 2010-ben ugyanez 43 százalék volt, azonban a földgáz aránya ugyanebben az időszakban épp ellentétesen mozogva 24 százalékról 40 százalékra emelkedett.

Németországban a széntüzelést a szélenergia váltotta fel, az Egyesült Királyságban pedig csak tartalékként használják a szenet, mint energiaforrást. Hasonlóképpen, Japán és Dél-Korea is folyamatosan bővíti a földgáz-, nukleáris és megújuló energiabázisait, hogy csökkentse a villamosenergia-termeléshez kapcsolódószén-dioxid-kibocsátását. Az erőfeszítésekhez az elmúlt években Kína is csatlakozott, és új nap- és szélerőművi kapacitásokat kezdett kiépíteni

A nyugat Kínára tolta át a szennyezési problémát

Ennek ellenére üzleti szempontból nyilvánvalóan továbbra is nehéz a szén világméretű kiiktatása: a nyugat lényegében Kínába exportálta a problémát, mivel a világ nehézipari termelésének nagy része oda költözött. A széntüzelésű erőművek pedig hosszú távú, gyakran 40-50 éves beruházásokat jelentenek, tehát egy 2000-ben épült erőmű élettartamának még csak felénél jár, így azazonnali leállítása, bármennyire is kívánatos lenne, tönkretenné a beruházások gazdaságosságát, így komoly gazdasági károkat eredményezne.

Hacsak a szén ára nem marad tartósan magas (ami valószínűtlen), vagy a szén-dioxid-kibocsátás költsége, az adók vagy a szén-dioxid-kereskedelmi rendszerek miatt (lehetséges, de talán nem mindenhol) nem lesz megfizethetetlen, vagy nem történik közvetlen kormányzati beavatkozás az erőművek leállítása érdekében, a szén mindenkit meglepve sokkal tovább velünk maradhat, mint ahogyan azt várnánk. 

(kép: Unplash / Albert Hyseni)