Leszakadóban: már egymás embereit rabosítják a szlovák négyes koalícióban

Sok minden történt az elmúlt évben annak jegyében, hogy az új kormány meghirdette a maga korrupcióellenes harcát. Marhapásztor, Júdás, Tisztítótűz és még sorolhatnánk a látványos rendőrségi akciókat, ahol hajnalonként bekopogtak ehhez is, meg ahhoz is. Keresték a felelősöket az elmúlt kormány korrupciós ügyeiért. Új kifejezést tanultunk, a bűnbánó tanú fogalmát, akik énekeltek az elmúlt kormányzat ügyeiről. Láthatóan, ahogy szorult a kelepce, mintha szétfoszlott volna az addigi nagy összefonódás a vizsgálatok alanyainál, és persze kezdetben mindenki hitt is bennük, mint a vezércikkben.

Nyáron már megjelentek az első furcsa sejtések. A NAKA nyomozói, akik Daniel Lipšic speciális ügyész csapatába tartoztak, vélelmezték, hogy a Szlovák Információs Szolgálat (SIS) megfigyeli őket, sőt a rendőrség belső ellenőrzése is dolgozik rajtuk, és várhatóan lecsukják őket, hogy ne tudják folytatni az ügyek kivizsgálását.

Már egy éve, szinte a kinevezésétől, a speciális ügyész Daniel Lipšic először igyekezett megtisztítani a rendőrséget egy nyitrai kétes csoporttól, a Bödöréktől.

És nem csak őt iktatta ki, hanem a banda tagjait, a Bödörrel rokonságba lévő volt rendőrfőkapitányt, és még további jeles rendvédelmi személyeket az előző kormány időszakából. Indokolt volt az akció, mert több tanúvallomás is alátámasztotta, hogy

Szintet lép a Tisztítótűz

Márciusban valóban szintet lépett, ugyanis az rendvédelmi szerveket megtisztítani kívánó akció keretében lecsukatták a szlovák titkosszolgálat (SIS) frissen kinevezett vezetőjét, akit a jelenlegi parlamenti elnök, Boris Kollár pártja javasolt a posztra. A rabosítást két megtérő tanú vallomására alapozták, mi szerint idő előtt befejezte egy másik oligarcha figyelését, állítólag havi apanázsra számíthatott. Persze nagy felháborodásra, azóta a jeles titokszolgát már kibocsátották, hiszen a főügyész nem tartotta elegendőnek a két tanú vallomását.

Immár az újak közül került ki a célszemély, és hát ez is része lett a törékeny, megegyezni semmiben sem tudó négyes koalíció sehova nem vezető vitáinak. Innentől tulajdonképp minden halandónak követhetetlenné vált ki, kit figyel meg, ki, kit és mikor fog lecsukatni. Tulajdonképp

A küzdelembe beletartozott az is, hogy egymás bevetéseit gátolták, sokszor feleslegesen. Akkor még úgy tűnt, hogy a harc kétoldalú, az egyiken ott a NAKA és a speciális ügyészség, a másikon a SIS, a belső ellenőrzés és a Főügyészség.

A NAKA őrzött és védett, lecsukta a belső ellenőrzés vezetőjét korrupció vádjával. De a valahogy kiszivárgott dokumentumok szerint, célkeresztjébe került a belső ellenőrzés nyomozócsoportjának főnöknője (akit azóta félreállítottak), nyomozók, titkosszolgálati emberek, illetve a NAKA volt vezetője. Sőt olyan hírek is voltak, hogy a Főügyésszel is foglalkoznának. Azzal a gyanúval dolgoztak rajtuk, hogy a régi kormányzat embereinek megvédésén dolgoztak.

Erre következett az elmúlt napokban a belső ellenőrzés válaszcsapása, a Tisztítótűz több nyomozóját lecsukták. Mivel ezzel a speciális ügyész, Daniel Lipšic is célkeresztbe került, így rögtön támadásba lendült. Azt nyilatkozta, hogy a másik fél tevékenysége a Fico-Pellegrini pártjainak érdekeit szolgálja, hiszen el akarják tusolni a nagy korrupciós ügyek vizsgálatát.

Minden világos

Nem reménykedem benne, hogy a fent leírtak alapján mindenki mindent megértett, mert bevallom, ahogy sokan ebben a kis országban, magam sem tudom követni az eseményeket. Sajnos,

Ami egyben azt is jelenti, hogy a „minden politikus rossz” képe mellett, megrendül az igazságszolgáltatásba vetett hit is, nem csak a köznépnél, hanem a rendőrség állományában is. A rendvédelmi szervek világa zárt, kár is belebonyolódni.

Érdemes inkább a nagypolitika felől közelíteni

Tehát, tavaly márciustól adott egy négytagú koalíció. Bár jobboldalinak aposztrofálja magát, de hát van itt minden, az ultra-kereszténykonzervatívtól a liberálisokon keresztül a politikai meggyőződés nélküliekig. Ez utóbbi olyan, mint a művészetben a lart pour lart, politizálás a hatalom megszerzéséért. Nagy ígéretekkel jöttek, a kormányprogramba reformok tömegét ígérték, de

Persze jött a válság, és milyen jó, hogy jött. El lehetett rejteni mögé azt, hogy működésképtelen a négyes koalíció. A nagy bejelentések megvoltak a reformelképzelésekről, de ezek a négy párt különböző ideológiai szikláin rendre megfeneklettek.

Innen a kormánypártoknak nem is maradt más, mint három évvel a választások előtt kampány-üzemmódba kapcsolni, és minél jobb preferenciákat elérni, akár azzal, hogy a koalíciós társat nyomják a víz alá. Ezt viszont a választó is látja, így ennek eredménye, hogy két kormánypárt a 10 százalék, a harmadik 6 százalék körül mozog, a negyedik pedig már gyakorlatilag szét is esett.

Ezen kormány számára

Hiba volt lecsukni a titkosszolgálat főnökét, amúgy is kihozták, csak Boris Kollár pártjában maradt tüske, amely pragmatikusan elkezdett közeledni Fico és Pellegrini pártjaihoz. Hatalomtechnikailag jogos, hiszen a preferenciák szerint Pellegrini (18%) és Fico (14%) vezet, így várhatóan ők alakíthatnak majd kormányt.

Vélhetően ez is közrejátszik a hirtelen összekuszálódott rendőrségi háború indítékaihoz.

Valójában ez a harc, még akár egy élvezhető cirkuszi mutatványt is jelenthetne, bohócokkal, állatidomárokkal, stb.  A szomorú az, hogy ez a kormány jól meghatározta, hogy hol is van elmaradva az ország, min is kellene változtatni. Elöregedés, a munkát terhelő adók és járulékok magas szintje, az oktatás alacsony színvonala, rengeteg külföldön tanuló diák és oda vándorló értelmiségi, csökkenő beruházások, egyoldalú gazdaság, és még sorolhatnám.

Gazdasági szempontból a járvány kezelése minimális volt, csupán a munkahelyek megtartására irányult, és igazából azt sem tudta megvédeni, régiós tekintetben is itt a legmagasabb a munkanélküliség. Szlovákia visszapattanása látványos, de lassabb, mint a környező országoké.

Igor Matovič kormányfő sem volt ideális vezető, inkább kommunikátor, utódja Eduard Heger körül talán kevesebb a botrány, de ez feltehetően a gyengébb kézzel való kormányzás következménye.

Félelmetes tapasztalni, hogy egy kormányzás minősége mennyire meghatározza egy ország fejlődését vagy visszamaradását, és ez várhatóan a következő választásokig meglévő két év alatt sem fog sokkal jobbra fordulni. Már ha két évet még kitart ez a koalíció.

U.i.:

Mindenképp meg kell említenünk, hogy Eduard Heger kormányfő, a helyzetre való tekintettel összehívta csütörtökön a Nemzetbiztonsági Tanácsot. Úgy döntöttek, hogy szakértőkből álló munkacsoportot hívnak életre, ami olyan javaslatokat fogalmaz meg, melyek lehetővé teszik, hogy a bíróságok, az ügyészség és a rendőrség hatékonyabban működjön. Feladatuk lesz, hogy az emberek jogállamba vetett bizalmának visszaállítására.  

Gyönyörű! Innentől nincs más, mint tanácsokat adni Murphy mestertől Heger kormányfőnek. Például Warren szabályát:

Ha igazi szakértőt keresel, válaszd azt, aki maximális időtartamot és maximális költséget irányoz elő a munkafeladatra.

Illetve hosszabb távra Sherman sajtóértekezlet-szabályát:

Katasztrófákról mindig a helyettesek nyilatkozzanak.