Ismét többségi tulajdont szerezne a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőteret üzemeltető cégben a magyar állam – értesült a Magyar Nemzet. Mint írják, tárgyalások indulhatnak a súlyosan elhibázott 2005-ös privatizáció visszafordítására, amelyek célja, hogy a hazai közlekedési infrastruktúra egyik legfontosabb, a gazdaságfejlesztés és a turizmus szempontjából is stratégiai jelentőségű eleme újból magyar kézbe kerüljön.
Újra hazai lehet a budapesti reptér
„A fővárosi repteret üzemeltető Budapest Airportot pillanatnyi költségvetési szempontoknak engedve adta el a baloldali kormányzat 2005-ben, Gyurcsány Ferenc miniszterelnökségének idején. A 75 évre megkötött koncessziós szerződés rendkívül erős védelmet biztosított a külföldi befektetőknek. A repülőtéri szolgáltatásokból származó szinte minden bevétel és jövedelem az új tulajdonosokat illeti meg” – írja a lap a Magyarország számára előnytelen megállapodásról, hozzátéve, hogy „az állam mindössze az árbevétel fél százalékát kitevő éves vagyonkezelési díjban részesülhet. A tulajdonos által végrehajtott repülőtéri fejlesztések finanszírozási kamatterhe miatt gyakran ebből sem látott egy fillért sem a hazai költségvetés.”
A Magyar Nemzet szerint a koronavírus-járvány világszerte drasztikus mértékben vetette vissza a légi közlekedés teljesítményét. A Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren a tavalyelőtti, 16 milliót is meghaladó rekordértékhez viszonyítva 2020-ban háromnegyedével kevesebb, 3,8 millió utas fordult meg.
„Az üzemeltető jelenlegi tulajdonosai között a szakmai befektető mellett profitorientált befektetési és nyugdíjalapok is megtalálhatók, amelyek a jelenlegi helyzetben nyitottak lehetnek az értékesítésre. Iparági forrásokból lapunk úgy értesült, hogy a többségi tulajdon megszerzésének az előkészítése Palkovics László, az innovációs tárca vezetőjének a feladata lehet” – írja a lap.
Így privatizáltak a kétezres években
Mint a Makronóm szerzői korábbi elemzésükben rámutattak, miután 1998 és 2002 között az első Orbán-kormány befagyasztotta a stratégiai vállalatok külföldieknek való értékesítését, 2003-ban a privatizációs bevételek az előző évi 28-szorosára ugrottak, az értékesített cégek száma pedig megháromszorozódott.
A patrióta gazdaságpolitikai keretrendszertől idegen módon 2010 előtt számos esetben a közvéleményben és a médiában kérdéseket ébresztő privatizációs sorozat valósult meg a budapesti reptér, a Földhitel és Jelzálogbank, a MOL részvénycsomagjának privatizációjával – utóbbin a hazai adófizetők 120 milliárd forintot vesztettek, amiből négyszer lehetett volna rendezni a kórházaink adósságát. Megtörtént a Főgáz, az Antenna Hungária, a Mahart Passnave, a MÁV Cargo, a Hungexpo, a Nemzeti Tankönyvkiadó vagy a Bábolnai Élelmiszeripari Rt. Magánosítása is, többnyire külföldi tulajdonba adva számos vállalatot, amely stratégiai ágazatokban működik.
Érdekesség, hogy az Antenna Hungáriát egy többségi állami tulajdonban lévő svájci cég vette meg. Míg a magyar repteret 2005-ben külföldi tulajdonba adták annak reményében, hogy ezzel Magyarország nemzetközi szerepe és a szolgáltatás minősége növekedhet, 2006-ban Amszterdam városa épp megvétózta a ma is állami tulajdonú Schiphol privatizációját, azzal érvelve, hogy a privatizáció hatására a repülőtér veszíthetne a nemzetközi központi légiforgalmi szerepéből.
A Bábolnai Élelmiszeripari Rt., a Mol, a Földhitel- és Jelzálogbank, a Magyar Lóversenyfogadást Szervező Kft. privatizációjával kapcsolatban a Nemzeti Nyomozó Iroda még nyomozást is indított, mivel az Állami Számvevőszék megállapította, hogy ezen ügyek 2004 és 2007 között legalább tizenötmilliárdos kárt okoztak az államnak.
Az ebből a költségvetésbe befolyó 756 milliárd forintot az utókor nem érzékelte, hiszen épp a privatizációs pénzbőség (és a globális gazdasági fellendülés) idején küzdött a legnagyobb pénzhiánnyal a magyar költségvetés.
A magyar gazdaság ellenállóképességére mért közvetett kár még nagyobb volt, hiszen
az új privatizációs hullámmal egyre több munkával megtermelt jövedelem áramlott külföldre.
2010 után a kormány és magyar gazdasági szereplők ezért visszavették a felsorolt nemzeti vagyon számos elemét, a bankoktól a közműcégekig, ez hozzájárult a rezsiköltségek csökkenéséhez és a hazai háztartások életszínvonalának emelkedéséhez. A gazdaság egészére nézve jelképes, hogy a magyar devizahiteles családok otthonait is a magyar államnak kellett visszavásárolnia – olvasható az Ösztönző állam, hatékonyabb vállalatok című kötetben.
(Fotó: MTI/Máthé Zoltán)
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Idén 10 százalékkal több vendégéjszakát töltöttek Magyarországon a pihenni vágyók, mint 2024-ben.
„Várjatok meg!”
Egyre vonzóbb célpontnak számít hazánk.
Immár 12 helyszínen zajlik a magyar újrafegyverkezés, azaz ennyi helyen vannak olyan gyártási, vagy kutatási központok. Ezeken keresztül zajlik a magyar hadsereg reformja. Magyarország ugyanis időben ismerte fel a helyzet szükségességét, így egy lépéssel az európai szövetségeseink előtt járunk.
Közös tanulmányt készített az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány és a Claremont Institute, amelynek részleteit egy konferencia keretében mutatták be. Magyarország Európa bástyájaként szerencsére időben lépett és ma kifejezetten jó pozícióban van a védelmi iparunk, hamarosan akár exportra is léphetünk.
Egy kiszivárgott előadás szerint Magyar Péterék alaposan megnyirbálnák a vállalkozásonak járó támogatásokat, a tervezett adóreformjaik pedig csak tovább rontanák a helyzetet.
A Financial Times szerint hajnali fél kettőkor született meg a kényszerű B terv a hitelfelvételről, amiből Magyarország zseniális húzással maradt ki.
Mészáros Lőrinc szerint Magyar Péterék adóterve halálos ítélet lenne a magyar sportnak: a tao és az állami pénzek elvételével az utánpótlás és a versenysport is összeomlana.
