Magyarország segít bevizsgálni a szlovákok vakcináit: a szlovák állam az alapvető funkcióit sem képes teljesíteni

A történetet kezdjük azzal, hogy hat héttel ezelőtt, Igor Matovič, akkor még, mint kormányfő, s egyben a legnagyobb kormánypárt elnöke,

Tette ezt abban az időben, amikor tetőzött a brit koronavírus-mutáns által elharapózó második (vagy harmadik, ki bírja ezt követni) járványhullám. 

Pragmatikus szempontból az ügylet logikusnak tűnhetett az akadozó európai vakcina szállítás miatt, de a kormányfő nem számolt azzal, hogy ezzel atlantista érdekeket sért, már pedig a kormányában nem egy miniszter szolgálja eme nemes eszme érdekeit.

és posztcserére kényszerült a pénzügyminiszterével. Így Igor Matovičból pénzügyminiszter lett. Szlovákia első pénzügyminisztere, aki bevallottan megvásárolta a közgazdasági diplomamunkájának megírását, aki vagyonát a feleségére íratta, aki egyik őszinteségi rohamában bevallotta, hogy nem ért a pénzügyekhez, azt amúgy is az asszony kezeli. 

A vakcinák érkezését a koalíciós partnerek nehezményezték, főleg azt, hogy Matovič kormányfő mindezt a fű alatt, a tudtuk nélkül bonyolította.

Az ügy eszkalálódott, koalíciós válság alakult ki. A nagy kormányhomokozóban először a pártelnökök visszavonását követelték a kormányzati pozíciókból, majd négyheti vita után újra visszaállt a kormány, azzal a módosítással, hogy a kormányfő és az addig is szürke pénzügyminiszter pozíciót cserélt. Magunk közt szólva, nem szokványos, hogy a legnagyobb kormánypárt elnöke, a kormányfői posztot a pénzügyminiszterére cserélje. 

Mindenesetre visszatért szinte az összes szereplő a bársonyszékébe, persze nagy volta kényszer.

Egy előrehozott választáson két koalíciós párt be sem jutna, és jelenleg a preferenciák alapján Peter Pellegrini, 2020 előtti kormányfő juthatna újra kormányzati pozícióba.

Viszonylagos békében teltek az elmúlt napok, míg csütörtökön robbant a bomba, mikor Igor Matovič, immár pénzügyminiszterként bejelentette, hogy kiruccan Moszkvába a Szputnyikok ügyében. Mindezt a közösségi hálóján tette közzé, nagy kavicsot dobva a médiumok víztükrébe. Utólag a kompetens kormánytagok bizonygatták, hogy Igorunk szólt a moszkvai utazásáról, de gyanúsan sem az újdonsült kormányfő, sem a külügyminiszter nem árult el részleteket az út céljáról. 

Mindenestre sokat mond a kormánybéli viszonyokról, hogy immár egy kormánytag sem kívánt erős kritikai álláspontot elfoglalni az orosz vakcinák irányában. Sőt, mindenki nagyon emberi álláspontot foglalt el – mivel a felmérések szerint, mintegy félmilliónyi szlovák állampolgár csak az orosz vakcinával hajlandó magát beoltatni – tehát ők semmi rossznak nem lesznek az elrontói, csak valahogy produkáljunk már egy valamire való engedélyt. Felejtsük el, hogy a geopolitikai érdekek felülírhatják az emberek egészségének megőrzését, de hát az a fránya engedély… 

Nos, az a fránya engedély, az elvileg meg is volna, hiszen az azóta leváltott egészségügyi miniszter kivételes engedéllyel megadta, igaz a körül is sok volt a vita. Először ugyanis az oltás következénye utáni felelősséget a vakcinát beadó orvosra testálta a miniszteri engedély, amit később az állam magára vállalat. Jog szerint, tehát lehetne oltani az orosz vakcinákkal, de a kérdés annyira átpolitizált lett, így megkérték a Szlovák Állami Gyógyszer-ellenőrzési Intézetet, hogy vizsgálják be már ők is a vakcinát. 

Az Intézet tehát hat hete vizsgálódik, és egy olyan laboratóriumot bízott meg a vakcinák elemzésével, amely nem rendelkezik európai akkreditációval. Csak megemlítenénk sokak véleményét, hogy az intézet vezetője igencsak erős kapcsolatokkal bír a Progresszív Szlovákia nevű szélsőségesen liberális párttal, amely Čaputová kormányfőt is indította, és amely pár száz szavazattal lemaradt a parlamenti küszöb átugrásától.

Az Intézet, tehát a labor vizsgálatára alapozva, politikusan viselkedett, azaz nem döntött az engedély kiadásáról, azt vitatva, hogy a leszállított vakcinák összetétele valóban azonos-e az eddig bevizsgált Szputnyikéhoz, és amúgy is az oroszok nem adták le a dokumentáció 80 százalékát. Persze felmerül a kérdés, hogy az intézet valóban kapacitásbeli hiányosságok miatt, vagy ideológiai okokból nem volt képes elbírálni hat hét után sem az engedélyt.

hiszen annak volna helye máshol is, egy kis bánatpénzzel megfejelve. Azt nehezményezték, hogy a szlovák gyógyszerügynökség a vakcinákat nem akkreditált laborokban engedélyezte, és a vakcinákról becsmérlő információkat adott közzé.

Fölbolydult a szlovák politikai méhkas a moszkvai kiruccanásra, és mindenki véleményezte a volt kormányfő útját. A kritika első pontja az volt, hogy miért az újdonsült pénzügyminiszter tárgyal a vakcinákról, illetve miért maradnak ki mindebből a megbízható elvtársak a diplomáciától. Az új kormányfő is bizonytalanul nyilatkozott Matovič útjáról, sokakban erősítve azt az érzetet, hogy a kormányfőcsere, csak látszat, továbbra is Matovič a valódi kormányfő. Minderre csak a tűzre öntött olajként hatott, hogy Igorunk bezengte: Moszkva után másnap Budapestre készül. 

Péntek délelőttjén minden párt kényszeresen ki akarta nyilvánítani a véleményét, hatáskörbéli túllépést emlegetve, a szlovák diplomáciai testület dehonesztálását, felemlegetve, hogy Matovič, még kormányfőként a magyar és a szlovák külügyminiszter vitájában Szijjártó Péter pártjára állt. A hírözön annyira kínos volt, hogy Eduard Heger, az új kormányfő péntek egy óra tájékában ki is adott egy nyilatkozatot a kedélyek csillapítására, hogy az ő megbízására tárgyal Matovič Budapesten. Tette ezt körülbelül abban az időben, amikor leülhettek Szijjártóval. 

Innentől a történet ismert, megtették a tiszteletköröket, megköszönték egymásnak a járványbéli kölcsönös segítséget, az első hullámban a hazaszállításokat, a másodikban a 197 magyar orvos segítségét a szlovák országos tesztelésen, a dél-szlovákiai városokba juttatott magyar lélegeztető gépeket, majd

Erre azért megakad a lélegzet. Most hagyjuk azok véleményét, akik elkezdik szidni az „Orbán rendszerét” és a magyarokat.

Legyen itt egy bejegyzés, amivel mélyen egyet tudok érteni: „Mert ellopták a pénzt a kutatóktól, mert hagytátok, hogy a legjobb szakemberek külföldön keressenek megélhetést, mert eltűritek, hogy a legjobb diákjaink külföldön tanuljanak, és ott is maradjanak”.

Hogy ezután mi lesz a vakcinákkal, az kérdéses. Aggasztó, hogy

Az is lehetséges, hogy az egész szállítmány Magyarországon landol. Ahogy az egyik bulvár portál megírta még csütörtök este – figyeljünk a szövegezésére: „nem csak hogy vissza kell adnunk, de pont a magyaroknak”. Jó, tudom, felvidéki magyarként különös érzékenységgel tekintek az ilyen megfogalmazásokra, mindenesetre meg van rá az okom. 

Tanulságképp viszont levonhatjuk, hogy a vakcinák, az ilyen járványügyi vészhelyzetben valóban fegyverként működhetnek egy hibridháború során. Kérdés, miképp lehet velük okosan bánni. Segíteni lehet a szlovákokon azzal, hogy engedélyhez juttassuk, amikor egy részükben komoly szándék lesz ennek kétségbe vonásához, esetleg az erősen táplált Orbán-ellenesség kiélezéséhez. A másik oldalon viszont a szlovák közvélemény nem szélsőséges rétegénél meg van a fogadó készség az orosz vakcinák iránt.

Jósolni nehéz, főleg amit a jövőt illeti. Mindenesetre újfent a következőt javasolnám.

Mindegy hova vezénylik át a vakcinát. Lehet, Magyarországra. Ebben az esetben, viszont azt kérném a magyar kormányzattól, hogy ezt a vakcina tömeget használja fel a szlovák határ menti oltópontokon, és tegye lehetővé a szlovák polgárok számára, hogy beoltathassák magukat. 

Természetesen, kérjék meg keményen az árát.