Utolsókból lesznek az elsők – a fejlődést csak a „szakértők” állíthatják meg
Ez azt jelenti, hogy régiónk a gazdasági felzárkózásban épp annyival követi a Nyugatot, hogy gazdasági szerkezete válságállóbbá tegye:
e gazdaságok újraiparosítása és az ipar eleve magasabb részaránya kimondottan kedvező.
Azért is, mert a történelemben ismert gyors és fenntartható felzárkózási sikertörténetek legtöbbje az iparosításon keresztül történt.
Létezik demokratikus, autoriter, szocialista, kapitalista és egyéb receptje is a gazdasági felzárkózásnak, amelyek közül szabadon válogathatunk? – tettük fel a kérdést Erik S. Reinert norvég sztárközgazdásznak, mire határozott nemet kaptunk válaszként. „Mindig is egyetlenegy módja volt: annak lemásolása, amit a legsikeresebb országok folytattak az iparosodással.” A közgazdász felhívta a figyelmet arra, hogy a kommunista és a kapitalista gazdaságfejlesztés meglepő hasonlóságokat mutat: a szovjetek folytatták a cári rendszerben megkezdett iparosítási stratégiát, s igyekeztek lemásolni az amerikai tudományos menedzsmentet és a taylorizmust – a gyári tömegtermelés módszereit. „Minden sikeres felzárkózási út gazdasági értelemben – legyen az politikailag kellemetlen vagy kellemesebb egyeseknek – ugyanaz volt,
a gazdasági felzárkózásnak egyetlen ismert útja van”
– hangsúlyozta az iparosodás fontosságát.
Reinert a kuruzslókhoz hasonlította a magyar ipar leépülését hozó gazdasági átmenetet „segítő” külföldi szakértőket: „vannak kuruzslók és sarlatánok, akik azt állítják, hogy létezik egyetlen gyógyszer, amely minden betegséget gyógyít, varázsszer, mindegy, hogy mi a betegség, mi a kontextus.”
Saját felzárkózási útjukról a gazdag országok ma már igyekeznek megfeledkezni. „Az 1820-as évektől az amerikaiak azt kezdték mondogatni, hogy nehogy azt tedd, amire a britek bátorítanak, azt tedd, amit a britek csináltak. Ma azt mondhatjuk, hogy ne aszerint cselekedj, amit az amerikaiak vagy a washingtoni intézmények mondanak neked, tedd azt, amit ők is tettek” – üzente Magyarországnak is. A Makronóm vele készült interjúja most először előfizetés nélkül is olvasható ide kattintva.
Nem azt látják, ami van
Álláspontját a hazai közgazdászok jelentős része politikai üléspontja miatt továbbra sem érti, a közgazdászból lett valóságtagadó, balliberális politikus, Mellár Tamás is keményen ostorozta az újraiparosítás stratégiáját, amely szerinte a 20. századba való visszatérést jelenti: „anakronisztikus és eleve kudarcra ítélt a 21. század elején a 20. század közepének sikeres iparosítási modelljét fejlesztési célként kitűzni” – írta a kutató, összetévesztve a szocialista iparosítást a 21. századi technológiákra, a mesterséges intelligenciára, a digitalizációra, az ipar 4.0 megoldásaira és a jövő iparágaira építő – jövőorientált – iparfejlesztési stratégiával, amely ráadásul összetett innovációs ökoszisztémákat igyekszik létrehozni, összekapcsolva az innovációtermelő rendszer egyes elemeit, a vállalkozásokat és az egyetemeket.
„Sosem járt még gyárban az, aki egyszerű összeszerelő üzemnek tartja a hazai autógyártást, mivel az a legbonyolultabb és legnagyobb hozzáadott értéket termelő iparágazatunk. Ha egyetlen autógyár sem települne az országba, akkor számos közgazdász ezt tartaná kudarcnak. Az iparosítás nem a semmibe, hanem a jövőbe vezető olyan út, amit a legtöbb sikeresen felzárkózó gazdaság is követett” – ezt már a BMW dízelmotorainak magyar atyja, Anisits Ferenc, a pesti srácból lett mérnök-innovátor nyilatkozta a Makronómnak, aki szerint kvantumugrás-szerű felzárkózás előtt áll a magyar gazdaság. Reagált Valentinyi Ákos Újraiparosítás: út a semmibe! című 2014-es írására is, amely az ipar és a szolgáltatások alapvetően téves szembeállításával próbálta általánosan igazolni az iparosodás káros voltát.
Mentségére legyen mondva, 2014-ben még tényleg csak nagyon kevesen látták előre a következő évek berobbanó magyar gazdasági növekedését és ennek kapcsolatát az iparfejlesztéshez. Ma már az IMF számításai alapján is tudható, hogy
„Magyarország olyan ipari szerkezetet épített fel, amivel csak a nála jóval gazdagabb országok büszkélkedhetnek. Az ipar által előállított hozzáadott értékben a high-tech szektor részaránya a 70 százalékot közelíti az IMF adatai szerint. Ezzel hazánk szinte rekorder: előzi Németországot, az USA-t, Nagy-Britanniát, az északi országokat vagy Ausztriát.”
Az már csak extra adalék, hogy egy gyártóüzem sokkal járványállóbb lehet, mint a szolgáltató gazdaság szereplői, hiszen egy kontrolláltabb, tervezettebb, biztonságosabb, a világtól elzártabb működés is megvalósítható a feldolgozóiparban, miközben a szolgáltatások jelentős része számos emberi kapcsolatot igényel. Az is sokat segített a magyar cégeknek, hogy az ipari leállások európai összevetésben is rövidek voltak (Magyarország autógyári leállási idő tekintetében a második legjobb helyre került Svédország mögött, ahol csak 15 napon át szünetelt a termelés), a második hullámban a kormányzat pedig hagyta működni a gazdaságot, így számos nemzetközi vállalat számolt be arról, hogy magyarországi telephelyén nem kellett leállítania a termelését, míg máshol igen.
A válságbiztos ipari működésről szólt az Innovációs és Technológiai Minisztérium, illetve a Makronóm közös mini
konferenciája is, ahol abban szinte minden cégvezető egyetértett, hogy a gazdaságnak működnie kell, amit a kormány a működési alapfeltételek biztosításával kell, hogy támogasson.
Ez azt jelenti, hogy régiónk a gazdasági felzárkózásban épp annyival követi a Nyugatot, hogy gazdasági szerkezete válságállóbbá tegye:
Azért is, mert a történelemben ismert gyors és fenntartható felzárkózási sikertörténetek legtöbbje az iparosításon keresztül történt.
Létezik demokratikus, autoriter, szocialista, kapitalista és egyéb receptje is a gazdasági felzárkózásnak, amelyek közül szabadon válogathatunk? – tettük fel a Erik S. Reinert norvég sztárközgazdásznak, mire határozott nemet kaptunk válaszként. A közgazdász felhívta a figyelmet arra, hogy a kommunista és a kapitalista gazdaságfejlesztés meglepő hasonlóságokat mutat: a szovjetek folytatták a cári rendszerben megkezdett iparosítási stratégiát, s igyekeztek lemásolni az amerikai tudományos menedzsmentet és a taylorizmust – a gyári tömegtermelés módszereit.
– hangsúlyozta az iparosodás fontosságát.
Reinert a kuruzslókhoz hasonlította a magyar ipar leépülését hozó gazdasági átmenetet „segítő” külföldi szakértőket:
Saját felzárkózási útjukról a gazdag országok ma már igyekeznek megfeledkezni. – üzente Magyarországnak is. A Makronóm vele készült interjúja most először előfizetés nélkül is olvasható .
Az már csak extra adalék, hogy egy gyártóüzem sokkal járványállóbb lehet, mint a szolgáltató gazdaság szereplői, hiszen egy kontrolláltabb, tervezettebb, biztonságosabb, a világtól elzártabb működés is megvalósítható a feldolgozóiparban, miközben a szolgáltatások jelentős része számos emberi kapcsolatot igényel. Az is sokat segített a magyar cégeknek, hogy az ipari leállások európai összevetésben is rövidek voltak (Magyarország autógyári leállási idő tekintetében a második legjobb helyre került Svédország mögött, ahol csak 15 napon át szünetelt a termelés), a második hullámban a kormányzat pedig hagyta működni a gazdaságot, így számos nemzetközi vállalat számolt be arról, hogy magyarországi telephelyén nem kellett leállítania a termelését, míg máshol igen.
A válságbiztos ipari működésről szólt az Innovációs és Technológiai Minisztérium, illetve a Makronóm közös mini is, ahol abban szinte minden cégvezető egyetértett, hogy a gazdaságnak működnie kell, amit a kormány a működési alapfeltételek biztosításával kell, hogy támogasson.