A közlekedési szakmában konszenzus van arról, hogy a magyar közforgalmú közlekedés fejlődésének éppen a szövevényes szociális kedvezményrendszer megléte az egyik legnagyobb kerékkötője.
Az elmúlt két évtizedben inkább azon ment a tanakodás, hogyan lehetne ezeket leépíteni, ésszerűsíteni, vagy legalább megmutatni a valós költségeiket.
Ugyanis nem mindig vannak meg azok az üres helyek, amit költségek nélkül el lehetne ajándékozni szociális alapon. Csúcsidőben kapacitásai határán van a BKK, tömeg van. Ha új utazásokat kezdünk el ösztönözni ingyenes bérletekkel, azzal (1) vagy kapacitást kell bővíteni, vagy (2) a zsúfoltság fog fokozódni, adott esetben utaslemaradásokkal. A kapacitásbővítés nagyjából felejtős a következő években, ismerve a kormányzati szándékot a finanszírozás terén; a meglévő járműpark életben tartása és a jelenlegi járművezetői létszám megtartása is kihívást fog jelenteni.