A legfontosabb célom Donald Trump legyőzése volt – amerikai közgazdász a Makronómnak

A Makronóm interjúsorozatban mutatja be a legkülönfélébb közgazdasági iskolák képviselőinek gondolkodásmódját (az összes gazdasági interjúnk elérhető itt). A libertárius Daniel Mitchell szerint például a tőkét és a vállalatokat támogató politika automatikusan a dolgozók pártján is áll, Lawrence Mishel viszont nem is hallott ennél nagyobb ostobaságot. A Makronóm ezúttal Gerald Friedmant kérdezte, a University of Massachusetts professzorát, aki az egész USA-ban hírnévre tett szert, amikor egy 2016-os elemzésével kimutatta, hogy Bernie Sanders amerikai dolgozókat támogató programja rendkívül jó hatásokkal lenne a gazdaságra. 

Ön arról lett híres (vagy híresült el), hogy komoly elemzéssel támasztotta alá, hogy Bernie Sanders erős béremelést célzó programja óriási lökést adna az amerikai gazdasági növekedésnek, ami így akár 5,3 százalékos is lehetne. Miért éppen Sanders politikáit elemezte?

Egyszerű véletlen: a Wall Street Journal egy újságírója megkeresett, hogy értékeljem a Sanders gazdaságpolitikáiról szóló különböző hatáselemzéseket. Azért épp engem keresett, mert már korábban is elemeztem az egybiztosítós vagy Medicare programok költségeit. Miután beszéltünk, kíváncsi lettem arra, hogy nem csak egy-egy szemszögből, hanem az egész programnak milyen gazdasági hatásai lennének.

Ráadásul Sanders rendelkezett a leginkább részletezett gazdaságpolitikai javaslatokkal és az ő javaslatai jelentették a legdurvább eltérést a jelenlegi gazdaságpolitikától. Ezért voltam kíváncsi, hogy mi lenne a hatása, ha nagyot változna az amerikai gazdaságpolitika.

Nagyon nagy kedvező hatásait találta a sandersi, nagy minimálbér-emeléseket tartalmazó programnak. Mit trükközött, mit csinált másként, mint az ortodox közgazdászok? Szerintük ugyanis semmiféle hiteles gazdasági kutatás nem támasztja alá, hogy Sanders politikáinak ilyen jelentős kedvező hatásai lennének.

Szinte semmiben nem tértem el alapvetően az ortodox közgazdászok modelljeitől és módszereitől. Csupán a hagyományos keynesi modellt használtam a ma általános új, Say törvényen alapuló makroökonómia helyett, azaz az én modellem szerint inkább a kereslet teremt kínálatot, mint a kínálat keresletet.

Paul Krugman szerint az ön érvei aggasztóak, sőt rémisztőek. Más gazdasági kiválóságok – akik közül sokan az Obama-kormányokhoz kötődnek – szintén elvetették az eredményeit. Mivel nem értettek egyet? Az ön megközelítésével, az eredményeivel, vagy a következtetéseivel?

Kezdetben egyből elutasították a következtetéseimet.

Majd miután rávették magukat, hogy végigolvassák – Paul Romer legalább elolvasta – a megközelítést és a modellezési logikát kezdték támadni. 

Paul Krugman/WTO

Miért?

Mert szerintük a gazdaságok mindig visszatérnek a teljes foglalkoztatás állapotához. Amikor eltérést látunk a teljes foglalkoztatástól, annak csak az oka, hogy megváltozott a munkakínálat. Vagy azért csökkent a kibocsátás, mert romlott a termelékenység.

Szerintem azonban a kibocsátást nem csak rövid, hanem hosszú távon is meghatározzák a keresleti feltételek,

ha gyengélkedik a kereslet és a vásárlóerő, a gazdasági növekedésen is meglátszik.

A váratlan fordulat az volt, mikor kiderült, hogy ön szavazatával mégsem Sanderst, hanem Clintont támogatta. Miért? Épp ön volt az, aki megmutatta, hogy Sanders politikáival milyen jól járna az ország.

Az én legfontosabb prioritásom Donald Trump legyőzése volt. Azt gondoltam, és talán ebben tévedtem, hogy Clintonnak nagyobb esélye lehet erre. Emellett évtizedek óta nagyra becsültem Clinton intelligenciáját és elköteleződését a progresszív értékek mellett, beleértve a nők jogait.

Hillary Clinton és Barack Obama

Az ön elemzése egy valódi gazdasági csodát támasztott alá tudományosan. 5,3 százalékosra gyorsuló GDP-növekedés, miközben 0,8-ról 3,5 százalékra gyorsul a mediánjövedelem növekedése. A hatvanas évek óta először lett volna tartós és gyors bérnövekedés az USA-ban, miközben a munka termelékenysége is megkétszereződött volna, az egyenlőtlenség és a szegénység pedig csökkent volna. És ami a legjobb, az egész szinte költségek nélkül, mert a költségvetés már pár év alatt többletesbe fordult volna úgy, hogy Sanders programját sokan szocialista költekezéssel vádolták. Mi a magyarázat erre a csodára?

Emlékeztetnem kell, hogy a számításaimat azóta újra elvégeztem, felhasználva némely valóban megalapozott kitikát. Így az új eredményeim már valamivel kisebb növekedést mutatnak.

A mechanizmus azonban az, hogy ha a kormány többet költ, a bérek és a kereslet növekedése sokkal több dolgozót húz be a munkapiacra és a gazdaságba, több bevándorlót vonz az országba, ettől pedig gyorsabban nő a termelékenység. 
 

A bevándorlás gazdasági hatásairól a Makronómnak itt nyilatkozott George Borjas, korunk vezető munkagazdásza.

Milyen környezetben működhet ez a gazdaságélénkítés és miért nő lassan ma Nyugat-Európa és az USA? Miért lassú a termelékenység javulása?

Azért lassú a növekedés, mert a gazdaságpolitika fő célja ma az, hogy kordában tartsa a béreket és az inflációt,

még a lassú foglalkoztatás- és gazdasági növekedés árán is. A termelékenység javulásának a fő akadálya a lassú gazdasági és keresletnövekedés. És a magas munkanélküliségi szintek, mert az lehetővé teszi a munkáltatóknak, hogy ugyanazt csinálják, mint eddig és ne keressék annak a módját, hogyan termelhetnének többet, kevesebb dolgozóval, hatékonyabban.

Nem csak akkor működik a stimulus, ha a kapacitáskihasználtság alacsony? Most, hogy a hivatalos munkanélküliség 4 százalék alatti, a közgazdászok már inflációt várnak az erős gazdaságélénkítéstől.

A helyzet valóban már jobb, mint négy évvel ezelőtt, mikor e számításokat végeztem. De továbbra is rengeteg dolgozó van az USA-ban, aki elhagyta a munkapiacot és inaktív, ezért viszonylag alacsony a munkapiaci aktivitási és foglalkoztatási rátánk.

Sanders határozottan a dolgozók javára osztaná újra a jövedelmeket. Ez hatékony megoldás Amerika problémáira? Mi lenne így a gazdagabbak és a befektetők ösztönzőivel? Miből ruháznak be, ha a profitot odaadják a dolgozóknak?

Eddig a dolgozóktól vettünk el és a tőketulajdonosoknak adtunk. Anélkül, hogy ebből több beruházás lett volna. Nem lett. Hiszem, hogy mehetünk a másik irányba anélkül, hogy az károsan hatna a beruházásokra és az innovációra. Sőt, a növekvő bérek és fogyasztás ösztönözné a cégeket arra, hogy befektessenek a jövőbe.

Bernie Sanders

Önt azzal vádolták, hogy voodoo közgazdaságtant művel. Ön mit nevezne így?

Igen, rengeteg névvel illettek már. Szerintem viszont az

a legnagyobb gazdasági mítosz, hogy a korlátok nélküli szabad piac biztosítja a javak és erőforrások lehető legjobb elosztását

és a lehető legmagasabb szintű növekedést. Szerintem erre nem képes. Keynes megközelítését támogatom, mely szerint a növekvő kereslet növekvő kínálatot eredményez és nem pedig fordítva.

Ön szerint az ortodox makroökonómia olyan terület lett, ahol a víziók meghalnak, a remények elporladnak – liberálisok és konzervatívok számára is. Mire gondol?

A legtöbb liberális közgazdász elfogadta a konzervatív makroökonómiát, ami alapvetően Say törvénye. Ha elhisszük, hogy a piacok önmagukat hozzák egyensúlyba és így a lehető legnagyobb gazdasági kibocsátáshoz vezetnek, akkor nincs tere a gazdaságpolitikának. Ekkor nincs értelme a szociálpolitikának és úgysem érhetünk el semmit állami beavatkozással. A gazdaságpolitika feleslegessé válik.

Mi értelme van a közgazdaságtannak, ha végül arra jut, hogy a legjobb, ha semmit nem csinál a gazdaságpolitika?

Az ortodox közgazdaságtannak ma az a fő szerepe, hogy racionalizálja a közömbösséget

és olyan politikákat fogadtasson el, amelyek indokolatlanul lassú növekedéshez, magas munkanélküliséghez és a jövedelem átcsoportosításához vezetnek a dolgozóktól a tőketulajdonosokhoz, a nagyvállalati szektorhoz, a pénzpiaci szereplőkhöz.

Mit gondol a rugalmas, független, átmeneti munkahelyekről? Elég divatos lett a kiszervezés a mai gazdaságban. 

Az átmeneti munka, a gig work, a nullaórás szerződések: ezek mind azt a magabiztosságot jelzik a munkaadók részéről, hogy bármikor szerezhetnek munkaerőt, amikor csak szükségük van rá. Bizonyos értelemben ezek a modellek a bérek leszorításának új eszközei annak az árán is, hogy aláássák a termelékenységet.

Mert aláássák, hiszen a termelékenység a hatékonyan, tartósan együtt dolgozó, egymást ismerő csapatokra épül.

És az együttműködésre illetve a közös munkából szerzett és felépített tapasztalatra. Nem bonyolult ez, Adam Smith is erről írt a Nemzetek gazdagságában.

Persze sok dolgozó szereti a rugalmas munkaidőt és mindig voltak, akik részmunkaidőben dolgoznának. De az ilyen foglalkoztatási formák túl gyors növekedése és elterjedése azt is jelenti, hogy a vállalatok alkuereje megnő a lassú gazdasági növekedésnek és a munkakereslet lassú növekedésének köszönhetően.

Miért történt egy nagy váltás a gazdaságpolitikában a teljes munkaidős világból a gig economy világába?

Amikor nagy volt a munkakereslet, akkor a munkaadók a hosszú idejű szerződéseket és elköteleződést támogatták. Így biztosították be magukat és igyekeztek magukhoz kötni a munkaerőt, amiből kevés volt. Az alacsony munkanélküliség világában meg akarták ragadni az elérhető jó dolgozókat.

De a hetvenes évek után, amikor nőtt a munkanélküliség, a cégek megtanulták, hogy nem kell hosszú távon magukhoz láncolniuk a dolgozókat. Egyszerűen bármikor a rendelkezésükre állnak az új emberek, hiszen sorban állnak a munkáért. Ma már az infláció ellen harcol a gazdaságpolitika, amivel a növekedést lassítja.

Régen a legtöbb gazdaságpolitika fő célja a teljes foglalkoztatás volt. De aztán valamiért az árstabilitás lett és a teljes foglalkoztatás megvalósítása helyett az infláció ellen kezdtek harcolni. Mi az oka ennek?

A válasz itt is az, hogy a tőke politikai győzelmet aratott a munka felett.

Mit gondol a közép-európai és magyar gazdaságban zajló átalakulásokról? Lehetnek káros hatásai a sztrájkoknak és a gyorsan növekvő béreknek?

Emelni kell a béreket és a munkaadó majd megtalálja a módját annak, hogy hozzáemelje a termelékenységét.

A hatékony bérek elméletének irodalma szerint a magas bérek közvetlenül is növekvő termelékenységhez vezetnek, a dolgozók motivációján és ösztönzésén keresztül. Ha megfizetjük őket, többre lesznek képesek.

Hogy védjük meg tehát a dolgozókat? Elég a teljes foglalkoztatás fenntartása? Vagy kellenek további intézkedések is?

Az erős társadalombiztosítási politikákon és a teljes foglalkoztatás fenntartásán túl a szakszervezeteket említeném. Csak egy erős szakszervezet képes megvédeni a dolgozókat.

Bernie Sanders

Az ön javaslata a hosszú távú növekedés eléréséhez egy hosszú távú költségvetési stimulus? Hosszú távon ez viszont már nem is csupán stimulus, merthogy annak a lényege, hogy átmeneti.

Van olyan helyzet, amikor nem kell különösebb költségvetési ösztönzés. Amikor jól megy a gazdaságban, a cégek magabiztosak, mert lesz kereslet a termékeikre. Ekkor a cégek növelik a beruházásaikat maguktól is, hogy képesek legyenek kiszolgálni a növekvő fogyasztói keresletet. De addig, hogy e helyzetet elérjük, kell a költségvetési költés. Egyébként is rengeteg cél van, amely csak költségvetési politikával érhető el: ha a gazdaságunkat dekarbonizálni akarjuk, akkor ebbe az államnak kell beruháznia. Az oktatásba és a társadalmi szolgáltatásokba is sokat kell befektetnie a kormánynak.

Ön vétett egy nagy hibát, amit sok közgazdász elkövet. Tévesen feltételezett valamit, mégpedig azt, hogy a klasszikus közgazdaságtan halott. 

Igen, ezt hittem, de rájöttem, hogy a főáramú közgazdaságtan elhagyta Keynest és visszatért a klasszikus gondolkodáshoz. Semmi biztató nincs ebben és ez igen szomorú a globális gazdaság jövőjére nézve.

Tíz évvel a 2008-as válság után a főáramú közgazdaságtan még mindig nem tanult semmit.

John Maynard Keynes

***

Oláh Dániel a Makronóm rovatvezetője.

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.