Egyszeri és kivételes év volt az idei

„Minden várakozást felülmúlt a magyar gazdaság harmadik negyedéves teljesítménye, s az éves bővülés is magasabb lesz a vártnál. Hogyan értékeli ezt? Minek köszönhető?

Az alacsony kamatok és az Európai Központi Bank (EKB)  nem konvencionális eszközökkel folytatott monetáris politikai lazításának – azaz a korlátlan likviditás biztosításának és a célzott kötvény-felvásárlásnak – köszönhetően elárasztotta az európai piacot az olcsó pénz, negatív reálkamatok alakultak ki, amelyek befektetésre ösztönözték a szabad tőkével rendelkező pénztulajdonosokat. Ez unikumnak számít, mert általában nem szokott így lenni. A másik, hazánk számára fontos és kedvező változás, hogy a várakozásokkal ellentétben nem nőtt az olaj ára, hanem csökkent, s mostanában kapaszkodik vissza a nyolcvan dolláros szint felé. A harmadik magyar növekedést támogató tényezőként azt is meg kell említeni, hogy szerencsére az USA és Kína, illetve az Európai Unió (EU) között zajló kereskedelmi háború nem nagyon érinti hazánkat, illetve az egységes európai piachoz való hozzáférést semmi nem korlátozta.

Vagyis összefoglalva elmondható: a magyar gazdaság számára fontos, és általunk nem befolyásolható tényezők segítették az idei évben a növekedést. Hangsúlyozni kell, hogy ez egyedi és megismételhetetlen.
Azt is látni kell, hogy a laza magyar monetáris politika nem saját elhatározásból alakult ki, hanem a nemzetközi feltételek kedveztek kialakításának.

Rövidebb, illetve hosszabb távon milyen pályát lát a magyar gazdaság előtt? Fenntartható-e ez a bővülési ütem? Igaz lehet-e Varga Mihály miniszter kijelentése: hosszabb távon is 4-4,5 százalékos növekedésre képes a magyar gazdaság?

A kifejtettek alapján elmondható, hogy konjunkturális oldalról jól alakultak dolgaink. Strukturális értelemben azonban nehéz lenne azt mondani, hogy ez így marad örökké. Vagyis nem szabad egy-egy rövidebb időszak eredményeit egyszerűen előrevetíteni a jövőre. A növekedési modell kimerülőben van, mert a negatív reálkamat és az alacsony olajár nem marad meg örökké, s mert a magyar kivitel sok rövid távú tényező miatt futott fel. A munkaerőhiány következtében emelkedő bérek miatt megszűnőben van a magyar versenyképességet tápláló bér-versenyképesség.

Ezért egyetértek a jegybankkal és más elemzőkkel, akik arra számítanak, hogy a jelenlegi magyar fejlődési ütem nem tartható, mert az egyszeri felhajtóerők kimerülnek.

A magyar versenyképességet az is rontja, hogy kevés benne a tudásintenzív termék, hogy az olcsó energia nem tudja emelni a magyar kivitelt, mert nem energiaigényes termékeket, például acélt exportálunk. Ebből adódik, hogy jövőre és az azt követő években lassulás következik. Ez persze nem jelent válságot, de túlzás az a 4-5 százalékos bővülést extrapoláló kormányzati derűlátás, amely a konvergencia-programban van lefektetve. A mostani kedvező időszak után ugyanis hiányoznak a gyors fejlődés feltételei. Komoly gond ezen túlmenően, hogy hosszú évek óta nem nő a termelékenység, amit jól mutat, hogy egyre többen ugyanakkora értéket állítunk elő.

Vagyis nincs olyan tényező, ami magyarázná a hőn áhított gyors növekedést. A jelenlegi beruházások pedig nem a növekedést szolgálják, hanem az ellátás biztonságát, hogy bizonyos ágazatok magyar kézben legyenek. Vagyis a jelenlegi beruházási struktúra és termelékenységi trendek mellett nincs, ami alátámasztaná az optimizmust. Ráadásul az amerikai jegybank szerepét betöltő  Federal Reserve (Fed) éppen most emelt kamatot, s az Európai Központi Bank is jó eséllyel követi majd a példáját. Így csak idő kérdése, amíg az MNB is kénytelen lesz szigorítani a monetáris politikán, mert nem tud hosszú távon szembemenni az EKB-val.”