Ez is kényszerhelyzet volt, a piaci viszonyok megváltoztak. A rezsicsökkentés eleve elhibázott irány volt, a lakosságot és főleg az ipart energiamegtakarításra kellett volna ösztönözni, mikor erre tér, idő és pénz is volt. A kormány nem ezt tette: fogyasztásra ösztönzött és azt hangoztatta, itt a legolcsóbb az energia. Látjuk, hol tart az áram, olaj és gáz világpiaci ára, és erre rárakódott az ellátási bizonytalanság is. Eddig ez nem volt. Annyival kalkuláltak, hogy lehet, többet kell majd fizetni, meg hogy nem orosz, hanem mondjuk azeri, katari olajjal és gázzal töltik fel a készleteket. De hogy még ez sem biztos, az nem merült föl.
A Nyugat-Európában tapasztalható pánik szerintem utolérte a mi döntéshozóinkat is, szembesültek azzal, hogy olyan ígéretet tettek, aminek nincs semmiféle fedezete. Tényleg baj van, nem tudják ilyen-olyan módon megoldani a helyzetet, mint korábban. Persze lehet, hogy nincs akkora baj, mint amekkoráról beszélnek, de a pánikot érzeni. Kitalálták tehát azt a megoldást, amit más szektorban már alkalmaznak, hogy rezsicsökkentett mellett piaci árat is számolnak.”
Nyitókép: MTI / Illyés Tibor