a kulturális dominancia is hatalmas. Amerikának nincsen olyan kihívója, aki át tudná venni ezeket a területeket a következő tíz évben, Kína sem jön itt szóba. Nem valószínű, hogy valaha lesz multipolaritás, legalábbis a belátható időben, hiszen Kína legnagyobb piaca viszont az USA, Indiának is, így továbbra is függenek. Aki azt hiszi, hogy multipoláris világ van, vagy a közeljövőben lesz, vagy téved, vagy csak egy perspektívát néz. “A pólus akkor pólus, amikor pólus” – szögezte le Ramachandra.
Antal Levente szerint az Egyesült Államok a legerősebb a pólusok közül, próbálja dominálni a többi szereplőt, de nem tudja.
Megdőlt az a narratíva, hogy az államok feladják az erőszakra való ambícióikat. Az Egyesült Államok is most így érvényesíti az érdekeit. Az Európai Uniónak nincsen víziója, Amerika ezért partnert keres, és számíthat Magyarországra a “regionális terjeszkedésben”. Ramachandra szerint is fontos tényező a narratíva, a legfontosabb a tér és hatalom mellett. Magyarország jól látta, hogy a narratíva terén van lehetősége, könnyen lehet, hogy hazánk “narratíva-nagyhatalom lesz”.
Hortay szerint globálisan narratíva-hiány van, az amerikai narratívából sokan kiábrándultak, az amerikai álom, amely 40-50 éven keresztül meghódította a világ jelentős részét, sokak számára nem annyira vonzó.
Nagy kérdés, hogy mi fogja ezt a vákuumot megtölteni, India és Kína ilyen ajánlattal egyelőre nem rendelkezik. Ramachandra hozzátette, hogy a narratívának kell, hogy legyen fizikai értéke is. Az állam például egy narratíva, felállítja az államot, és pénzt szed. Hortay szerint nagyon egyszerű gyakorlati tanácsok kellenek a narratívában, ilyen volt pl. a washingtoni konszenzus, és ezt minden egyes ország átvehette. Most a fejlődő narratívák között van egy verseny, a neoliberális modell megbukott, de nem világos, mi jön a helyére. Vannak érdekes újdonságok, innovációk, pl. Trump egyes lépései, de kész gazdaságpolitikai narratíva még nincs.