Kalandregény, Budapest, Fenyő Miklós – íme a Libri heti könyvajánlója!

Budapest – Amire büszkék vagyunk 

Hiánypótló városalbum jelent meg nemrég a Hitel Kiadó gondozásában. A Budapest – Amire büszkék vagyunk műfajilag nehezen behatárolható:

Tévedés azt gondolni, hogy a kötet nosztalgikus utazásra invitál, sokkal inkább a jelen értékei vannak fókuszban: hogy miért is lehetünk igazán büszkék kulturális és építészeti örökségünkre. Lapozgatása közben megérthetjük, miként formálódott a történelem viharaiban ez az európai jelentőségű nagyváros azzá az összetéveszthetetlen Budapestté, amelyet ma ismerünk. 

Egy mindig is az élvonalhoz tartozó városról, egy élő, folyamatosan alakuló szövetről, amelyhez érzékenyen és felelősségteljesen kell nyúlni. Elég az utóbbi években megvalósuló, Európa legnagyobb kulturális városfejlesztési programjára, a Liget Budapest projektre gondolni: az elmúlt évtizedben készült el többek között a kortárs magyarországi építészet két ikonikus alkotása, a Magyar Zene Háza és a Néprajzi Múzeum, valamint megújult a Szépművészeti Múzeum és a sokáig méltatlanul elhanyagolt Millennium Háza is, a Városliget egyik rejtett gyöngyszeme. 

Világhírű kulturális intézményeink mellett a sportinfrastruktúra modernizációja is hangsúlyt kap, hiszen a sport identitásunk része, közösségformáló ereje megkerülhetetlen.

A mesterséges intelligenciától az elektromobilitáson át a gyógyszerkutatásig bemutatott példák közös üzenete egyértelmű: a főváros nem csak múltjára lehet büszke, tudatosan építi a jövőjét is. A tudásintenzív beruházások, a kutatás-fejlesztés és az innovációs ökoszisztéma megerősödése azt bizonyítja, hogy Budapest versenyképes, alkalmazkodó és hosszú távon is életképes, európai szintű nagyváros.

Iglódi Csaba: Jótett helyébe

Újra akcióba lendül Késmárki Bertalan Iglódi Csaba legújabb, az 1860-as években játszódó kalandregényében. A minden hájjal megkent lelencfiúból lett nagy hírű csibész ezúttal sem okoz csalódást. 

A regényt alapos kutatómunka előzte meg; Iglódi a rá jellemző aprólékossággal kelti életre a 19. századi fővárost, úgy, hogy a leírások és politikai elmélkedések nem törik meg a történet sodró lendületét.

Pest bűnre csábít. Elég csak a korszak kétes hírű fogadóira gondolni, a félsötét, visszhangos átjáróházakra, amelyekbe talán még láttuk bemenni az illetőt, de kijönni már aligha, vagy éppen a bordélyokra. Ahogy a város fejlődött, terebélyesedett, a bűncselekmények száma is aggasztó mértékben ugrott meg, és persze az sem segített a helyzeten, hogy a bűnüldöző szervek működésében is lehetett találni némi kivetnivalót: a korszak sötét ügyleteiből ők sem maradtak ki. Ilyen zavaros környezetben nem csoda, hogy még az ártatlanok is bűnösnek vallják magukat; fültanúi lehetünk egy korszak ellentmondásainak, elrejtőzünk egy fotográfus műtermében, és egy bosszúszomjas ember után loholunk. Úri szabók, dörzsölt rendőrkapitányok és egy nő, Teréz Katalin, aki keveri a lapokat. 

Egy ember tipródását követhetjük végig, aki bűnös múltját próbálja levetkőzni egy lüktető, kísértésektől hemzsegő nagyvárosban. Akár egy városszimfónia is lehetne. És vajon milyen következményekkel jár egy ilyen kaliberű főhős feltámadása? Késmárki Bertalan kalandjait olvasva hinni kezdünk a csodákban.

Fenyő Miklós: Mélyvíz, csak megúszóknak

„Az életet csak egyszer lehet élni” – írta Fenyő Miklós, a magyar zenei szcéna megkerülhetetlen alakja kétkötetes önéletrajzi művében. A 78 éves korában elhunyt műfajteremtő zenész könyve egyszerre személyes rocktörténet, anekdotagyűjtemény és számvetés. A lapokon saját gyűjteményéből származó, eddig sosem látott fotók, nagy történetek és természetesen töméntelen rock and roll elevenedik meg. 

Fenyő kitér arra, hogy akár a rock and rollt, úgy kellett járni a hivatalokat is ahhoz, hogy 1970-ben „hivatalosan” is berobbanhassanak a zenei életbe.

Ő csak abban az esetben volt hajlandó engedni Fenyőnek, ha „majd a közvélemény döngeti az ajtaját” a lemez követelésével. Nos, ez nem maradt el: a Budai Ifjúsági Parkban tízezer rajongó előtt idézte fel Fenyő a popcézár ígéretét. A Hungária ezzel felkerült a térképre. 

Szó esik még a hullámvölgyekről is, amelyek nélkül nem lehet nagy karriert befutni; olykor éppen egy ilyen mélypont segít átlendülni egy másik, termékeny és jó alkotói szakaszba. Bachtól Ed Sheeranig így van ez, mióta áll a világ.

A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb. Egy esendő rock and roll sztár karakterét ismerhetjük meg, aki feleségéről és gyermekéről éppen olyan lelkesedéssel beszél, mint a zenéről. 

Természetesen szól ez a könyv a rock and roll összekovácsoló erejéről is, amely a kezdetektől pimasz, provokatív stílust képviselt, és tudatosan tartott görbe tükröt a pöffeszkedő, sznob figuráknak. Jampecnek lenni ebben az értelemben nem puszta póz volt, hanem vállalt kockázat, bátorság.

Nyitókép: Shutterstock