Mióta elnyerte az Oscart, a sztár szemlátomást nívós szerepekben próbál bizonyítani. És ha a Bérelt család nem is Brendan Fraser karrierjének csúcsa, már csak a megdöbbentő témája miatt is figyelemre méltó.
Amilyen gyorsan sztárrá vált A múmiával, olyan gyorsan tűnt el Brendan Fraser, és nem véletlenül. Egyrészt nehezen viselte a hírnévvel járó nyilvánosságot, másrészt – akárcsak Tom Cruise – a legtöbb akciójelenet esetében ragaszkodott hozzá, hogy kaszkadőrök nélkül vegye fel, csak kevésbé bizonyult macskaügyességűnek vagy szerencsésnek, mindenesetre többször összetörte magát.
A betegágyat nyomva pedig a fizikumát sem tudta szinten tartani, így jelentős túlsúlyt szedett fel, márpedig Hollywoodban elsősorban az ügyeletes szépfiút és nem a színészt látták benne. Így jó ajánlatokat sem kapott, és valószínűleg a kirekesztettség és a fentebb említett élmények is bőven közrejátszottak abban, hogy hosszú ideig mély depresszióval küzdött.
Éppen emiatt volt megható és felemelő látni, ahogyan 2022-ben A bálna című filmmel visszatért. Bár Darren Aronofsky rendezését inkább éreztem nyomorpornónak, mint valóban átütő erejű drámának, és Fraser alakítását is giccsesnek véltem. Nem szeretem, amikor semmit nem bíznak a véletlenre, és vasmarokkal próbálják megragadni a könnycsatornáimat, jobb, ha hagyják, hogy természetesebb módon árasszanak el az érzelmek. Annak viszont örültem, hogy megkapta érte az Oscart, a nyilatkozatai alapján egy megtépett, de rendkívül szimpatikus figura, aki megérdemelte, hogy végre elismerjék.
És egyelőre jól sáfárkodik a visszaszerzett hírnevével, játszott Martin Scorsese tíz Oscarra-jelölt Megfojtott virágok című filmjében, és ha a most mozikba került Bérelt család nem is a pályája új csúcsa, azért mindenképpen érdekes.
Ebben egy Japánban élő amerikai férfit játszik, aki inkább kevesebb, mint több sikerrel próbál színészként talpon maradni, egy nap azonban különös munkával keresik fel. Egy cég arra szerződtet munkatársakat, hogy játsszák el különféle családtagok szerepét rövid ideig más emberek életében, aztán ahogyan az sejthető, nem tud érzelmileg semleges maradni a rendkívül intim helyzetekben.
Az alkotás legnagyobb erőssége, hogy akárcsak Fraser karaktere, mi is külső szemlélőként csodálkozhatunk rá a hatalmas kulturális különbségekre. Ugyanis Japánban valóban létezik ehhez hasonló szolgáltatás,
és ami még megdöbbentőbb az az, hogy miért is van rá igény ilyesmire.
Sokszor halljuk, hogy arrafelé nagy problémát jelent az elmagányosodás, minderre pedig rátesz egy hatalmas lapáttal, hogy szemben a nyugati társadalmakkal, Japánban nemhogy nem divatos a mentális problémákról beszélni, hanem már-már tabunak számítanak. A kollektív gondolkodás annyival erősebb, mint az individualista, hogy a családok számára egyenesen szégyen, ha valaki például depresszió miatt kiesik a munka világából. Így aztán egy hasonló cég a magányosság enyhítésében, a gyászfeldolgozásban vagy épp a rendezett élet látszat fenntartásában egyaránt segítséget kínál – miközben persze táplálja azokat a problémákat, amelyek a létjogosultságát megteremtették.
Mindezeket a témákat a japán filmrendezőnő, Hikari a dramedy, azaz a dráma és a vígjáték keverékével próbálja tálalni, ami viszont az egyik legnehezebb műfaj. Ricky Gervais és Louis C.K talán a csúcsai ennek; előbbi az After Life – Mögöttem az élet, utóbbi a Louie című sorozatában prezentálta, hogyan képes erősíteni egymást a két eltérő érzelem. Esetünkben azonban az ellenkezője történik,
a fajsúlyos mondanivalót gyengítik az egyébként megmosolyogtató, de nem falrengető poénok.
Emiatt a Bérelt család egy kicsit langyos élményt kínál, de azért rossznak vagy akár közepesnek igazságtalan lenne nevezni, Brendan Fraser alakítása pedig több, mint korrekt, jó látni, hogy nem herdálja el a tehetségét, tényleg nívós filmekben próbál bizonyítani. Igaz, ennek kissé ellentmond, hogy állítólag készül A múmia folytatása a főszereplésével, de remélem, benőtt a feje lágya, és a hatvanhoz közeledve nem próbálkozik fiatalokat megszégyenítő akrobatamutatványokkal.
Bérelt család – amerikai–japán dráma, vígjáték. Február 5-től a Fórum Hungary forgalmazásában országszerte a mozikban.
Nyitókép: Fórum Hungary
Hoppon fognak maradni azok a nézők, akik az előzetes alapján harsány és abszurd vígjátékra számítanak, akik viszont szeretnének elmerülni az izlandi táj szépségében, jobb programot aligha találnának.
Az Elle Fanning főszereplésével készült Margo bajban van tökéletes példája annak, hogy lehet megtölteni tartalommal egy nem túl nívós bestsellert.
Albert Camus Közönyének friss moziváltozata aligha fogja tömegesen megszólítani a fiatalokat.
Az Otthon, édes otthon rendkívül hatásosan próbálja elérni, hogy mindenféle emberi kapcsolattól elmenjen a kedvünk.
Ebben a témában ennyire zavarba ejtő, kényelmetlen, de a maga módján rendkívül vicces filmet talán még sosem láthattunk.
Az őszinte szembenézése alatt viszont a filmtörténelem legszerethetőbb időszakait idézi meg.
A paksiak és a debreceniek is 50 ponttal várják az utolsó fordulót.
A gyermek felnyitotta a grillsütő fedelét, ekkor azonban a hirtelen kicsapó láng és a forró levegő megégette az arcát.
