A Netflix leuralta az akadémiát, mégis bukni fog – íme az Oscar-jelöltek teljes listája

Megtippeljük, kik fogják elvinni a szobrokat.

Egy biztos,Timothée Chalamet ismét bizonyítja, miért a generációja legnagyobb sztárja, miközben idiótábbnál idiótább helyzetekbe keveredik. A Marty Supreme-ről nem véletlenül beszélnek szuperlatívuszokban, de könnyen megakadhat a néző torkán.

Két és fél órás dráma egy pingpongozóról? Annak, aki nem elhivatott szerelmese a labdajátéknak, valószínűleg igencsak riasztóan hathat. Josh Safdie azonban szereti a kihívásokat, mert egy New York-i ékszerész kálváriája sem tűnik első hallásra izgalmasnak, azonban a – Benny Safdie társrendezővel közösen jegyzett – Csiszolatlan gyémánt mégis képes volt egyenletesen magasan tartani a pulzust hasonló játékidőn keresztül, és Adam Sandlerből is kihozták a legtöbbet, simán Oscar-jelölést érdemelt volna a játéka.
A Marty Supreme ráadásul nem tipikus sportfilm, inkább az amerikai álom kergetését ábrázolja egy ambiciózus fiatalemberen keresztül. Aki tipikusan az a figura, hogy ha kidobják az ajtón, visszamászik az ablakon. Akkor is, ha be kell törni érte az üveget, és nem riad vissza gazemberkedéstől sem, ha a céljai úgy kívánják, vagy ha némi simliskedéssel levághat egy kanyart.


Nyilván sok férfi megtapasztalta már, hogy randizott egy gyönyörű nővel, de mégsem érezte a szikrát, ami miatt bele tudna szeretni. Vagy elismerte egy dalról, hogy a maga műfajában kiváló, egyedi, a hangszeres játék is virtuóz, ennek ellenére sem hallgatná a saját szórakoztatásából. Ugyanez esett meg velem a Marty Supreme-mel,
amelyet az egekig tudok magasztalni, de mégsem rezonáltunk.
Kezdjük rögtön Timothée Chalamet-vel, aki egyértelműen a generációjának a legnépszerűbb színésze, decemberben töltötte be a harmincat, de már négyszer jelölték az Oscarra, szóval, ha valaki szereti magát szórakoztatni olyan önkínzó kérdésekkel, hogy másokhoz viszonyítva mit is ért el egy bizonyos életkorára, ő tökéletes alapanyag mindehhez.
Elképesztő, milyen tudatosan építi a karrierjét, minden olyan hollywoodi blockbusterre, mint a Dűne vagy a Wonka jut egy fesztiváldíjas dráma, mindegyik műfajban feltalálja magát és uralja a vásznat. Ráadásul ezúttal olyan kollégákkal osztozkodik a vásznon, mint Gwyneth Paltrow, és egy rövid, de annál emlékezetesebb jelenetben Röhrig Géza is feltűnik.
Ezt is ajánljuk a témában

Megtippeljük, kik fogják elvinni a szobrokat.

A Saul fia főszereplője ismét egy hasonló sorsú karaktert alakít, mint Nemes Jeles László művében: a sportoló figurája ugyanis egy rendkívül bizarr szegmensben visszaemlékezik arra, hogy egy haláltábor foglyaként kivezényelték egy bombát hatástalanítani, ő pedig talált egy méhkaptárt, szétszedte, a mézet a mellkasán szétkente, majd a rabtársai lenyalták róla, hogy élelemhez jussanak.
És az említettek mellett számtalan emlékezetes alakítást és érdekes karaktert vonultat fel a film, nem véletlenül jelölték az – idén bevezetett – legjobb casting kategóriájában is Oscarra, miként a forgatókönyv is megérdemli a nominációt. A cselekmény az első pillanattól kezdve maximális fordulatszámon pörög, miközben a hősünk a lehető legabszurdabb szituációkban találja magát,
ezért is rokonítják többen A Wall Street farkasával a Marty Supreme-et.
És nem lehet elmenni szó nélkül az operatőri munka mellett sem, lehengerlően sikerült megidézni az ötvenes évek koszos-poros New Yorkját, miként a világ számtalan más pontját is, amelyeken végigzakatol a főszereplő.
Viszont az, hogy egy adott alkotás mit vált ki a nézőből, már számos szubjektív tényezőn múlik. Alapesetben egy hasonló film nézése közben úgy érzem magam, mintha hájjal kenegetnének, itt azonban a tökéletesen illeszkedő részletek mégsem álltak össze egésszé, és képtelen voltam ráhangolódni. Az pedig megöl egy ilyen művet, a Marty Supreme ugyanis a két és fél órás játékideje ellenére is rendkívül sűrű, egy évadnyi tévésorozatnyi ötletet pakolták bele, ezáltal pedig fullasztónak hathat, ha a ritmust nem sikerül felvenni.
És nyilván alapvetően könnyű csalódni felfokozott elvárások mellett, utóbbit pedig nem a kilenc Oscar-jelölés generálta, hiszen hány közepes művet emelt már a keblére az akadémia, hanem a szuperlatívuszokban fogalmazó szakmai és nézői reakciók, amelyek nem csupán A Wall Street farkasához, de a Whiplashhez is hasonlították az alkotást. Azaz némi túlzással az elmúlt tizenöt év két legjobb amerikai filmjéhez. Nem objektív műfaj a kritika, de annyira azért igen, hogy az említett címekkel összevetni a Marty Supreme-t azért erősen túlzó állítás.
Marty Supreme – amerikai–finn sportfilm. Február 5-től a Vertigo Média Kft. forgalmazásában országszerte a moziban.
Nyitókép: Marty Supreme. (Vertigo Média Kft.)