Vigyázat: egyre több kis kiszerelésű felvágottat eszünk – és ez rossz jel

A vásárlási szokások jelentősen átalakultak az utóbbi években globálisan és Magyarországon egyaránt. Az idősebb korosztályok továbbra is inkább a piacot vagy a megbízható hentesüzletet részesítik előnyben, a fiatalabb fogyasztók pedig erősebben orientálódnak a szupermarketek és az előre csomagolt termékek felé. 

A helyben szeletelt termékek helyett egyre többen választják a védőgázas csomagolású árukat, ami nem csupán technológiai vagy kereskedelmi fejlődés eredménye, hanem egy mélyreható változást jelez a társadalmi felfogásban. 

Az egyik fő ok az időhöz való viszony átalakulása. A magyar városi térségekben – különösen Budapesten – a vásárlásra fordított idő drasztikusan csökkent, hasonlóan, mint Olaszország és más nyugat-európai országok nagyvárosaiban. A frissárupult időigényes: sorban állás, párbeszéd az eladóval, meg kell tervezni a rövid távú fogyasztást. Emellett képzett személyzetet igényel, amely ismeri a termékeket, vág, szeletel, magyaráz és tanácsot ad a felhasználásra vonatkozóan. Mivel egyre kisebb a munkahelyi lojalitás a dolgozók részéről, a vezetésnek szinte napi rendszerességgel kell új munkatársakat betanítania, hogy ne maradjon személyzet nélkül. Ez jelentős probléma. Ezzel szemben az előre csomagolt áru gyors, szabványosított és „interakció-mentes”.

A másik kulcsfontosságú elem a biztonságérzet. Magyar­országon – akárcsak Olaszországban – a világjárvány után sok fogyasztó a csomagolt termékeket a szigorúbb higiéniai és egészségügyi ellenőrzéssel társítja. A lezárt csomagolás a védelem, a nyomonkövethetőség és a megbízhatóság érzetét kelti, még akkor is, ha a pultnál kapható friss termékek azonos vagy akár jobb minőségűek. Vagyis a bizalom már nem a kereskedővel való személyes kapcsolatban gyökerezik, hanem a márkában, a lejárati dátumban és a címkeadatokban. 

Magyarországon és Olaszországban az étkezés egyre kevésbé közösségi élmény, az étel egyre inkább fogyasztási cikk. Környezeti szempontból ez a tendencia ellentmondást teremt: csökken az élelmiszer-pazarlás, de nő a csomagolási hulladék: a fogyasztó felelősnek érzi döntését, mert nem dob ki ételt, ám nem veszi figyelembe az előállított műanyag mennyiségét és hatását. 

A felvágottak műanyag csomagolása a vásárlás pillanatában társadalmilag láthatatlan. Azokban az országokban, ahol a csomagolóanyagok újrahasznosítási aránya alacsonyabb, ez a láthatatlanság még jellemzőbb: a tálcát elkerülhetetlen hulladékként érzékelik, egy olyan rendszer részeként, amelyet a fogyasztó nem érez befolyásolhatónak.

Olaszországban a hulladékgyűjtési és -feldolgozási rendszer részben mérsékli a műanyag környezeti hatását, Magyar­országon viszont – az utóbbi évek kezdeményezései ellenére – a felvágottak csomagolását kisebb eséllyel hasznosítják újra. Ez jól mutatja, hogy az egyéni döntéseket nem lehet a társadalmi és infrastrukturális környezet figyelembevétele nélkül értelmezni. 

Mindez nem a fogyasztó hibáztatása, hanem annak felismerése, hogy döntéseink társadalmi, kulturális és gazdasági korlátok eredményei. A fenntarthatóbb fogyasztás nem csak az új csomagolóanyagokon múlik. Változást akkor tudunk elérni, ha formáljuk a fogyasztói szemléletet, például visszaadjuk a frissárupult megbecsültségét.

Nyitókép: Shutterstock