„Itt, Kárpátalján épül az új világ” – mozikban a Romzsa Tódor mártír püspökről készült játékfilm

Amikor 2023-ban Ferenc pápa Magyarországra látogatott, és fiatalokkal találkozott a budapesti Papp László Sportarénában, a beszélgetésben szóba került Romzsa Tódor neve is; Őszentsége nagy hitvallóként hivatkozott rá, „aki arra hív bennünket, hogy ne éljünk félmegoldásokkal”. A 2001-ben, II. János Pál által boldoggá avatott kárpátaljai mártír püspök neve és vértanúsága eddig talán kevéssé volt ismert a hazai közönség számára, ezért is különösen jó, hogy megszülethetett Bokor Attila (56 csepp vér) új filmje. A Romzsa Tódor című mozival a rendező a konkrét személyes-történelmi események felidézésén túl ráadásul arra is kísérletet tesz, hogy „e krisztusi történettel” példát mutasson arról az értékrendről, amire „ebben a felhígult, értékvesztett világban szüksége lenne az emberiségnek”.

A krisztusi történet párhuzamra a görögkatolikus elöljáró nem csupán a halálával, az életével is bőven rászolgált. A teológiai tanulmányait Rómában végző, sok nyelven beszélő és minden nemzetiség és felekezet jogait maximálisan tisztelő fiatal pap 1944-ben, éppen 33 évesen kapta meg a kinevezését. Majd amikor a Kárpátaljára bevonuló szovjetek a görögkatolikus egyház az ortodox orosz egyházhoz való csatlakozását követelték, következetesen ellenállása miatt – Hruscsov kérésére és Sztálin engedélyével – 1947 őszén előbb merényletet kíséreltek meg ellene, azután a kórházban való lábadozása közben,

A Munkácson máig nagy kultusszal bíró Romzsa Tódorról készült mozi erre, a később teljesen szétvert, szétkergetett kárpátaljai görögkatolikus egyház, sőt, a kárpátaljai lakosság egésze szempontjából is sorsfordító időszakra koncentrál, „nem feledve, hogy Kárpátalja, az ezeréves Magyarországhoz mindig hű magyar és ruszin lakosságának kálváriája megannyi hasonlóságot mutat a világ más földrészein dúló keresztényüldözésekhez”. 

Ilyen értelemben az életrajzi film címke nem teljesen állja meg a helyét, mert bár valóban kapunk néhány villanásnyi kockát a püspök gyerek- és fiatalkorából – a kezdő jelenetben ráadásként az ugyancsak előkép Szent István király alakja is megidéződik –, de a hangsúly a hatalom és az annak kiszolgáltatott ember örök egyenlőtlenségén és az erőszak vétlen áldozatainak mindenkori tehetetlenségén van. A kommunista rendszer ördögi, a körkörös megfélemlítésen alapuló működése ugyancsak plasztikusan megmutatkozik az olyan jelentéktelennek tűnő, de nagyon is árulkodó részletekben, mint amikor például Romzsa a saját halálhírét hallja a rádióban 

És megmutatkozik a saját eltorzult igazságait („Itt, Kárpátalján épül az új világ”) ugyanolyan belső hittel szajkózó szovjet rendőrfőnök Petrov karakterében is. Hogy ő és a mögötte állók valóban Romzsa Tódor ellenfelévé tudnak válni ebben a jó és rossz összecsapását tekintve egyre kozmikusabbá váló harcban, az nagyrészt a figurát háromdimenzióssá tenni képes Bezerédi Zoltánnak köszönhető. Hozzá képest Dér Zsolt tiszta tekintetű és átlátszó szívű Romzsa Tódora vagy az őt mindenáron védelmezni próbáló Kakasy Dóra főnővére kevésbé tűnnek hús-vér embereknek, és ez a nézői átélést is megnehezíti.

Az időnként már-már dokumentumfilmbe hajló, illusztratív jelleget erősíti az operatőri munka is (Máthé Tibor) néhány időtlenséget sugalló, ikonszerűen kimerevített, fájdalmasan szép fás-madaras-felhős képpel és a hasonló hangulatot árasztó zene – „ebben a filmben Istenről csak így lehetett beszélni”. A Romzsa Tódor ugyanakkor érdemes munka, minden, az alacsony költségvetésből is adódó hiányossága ellenére. Mert nem csupán egy kivételes emberre, de arra a mind érvényesebb kérdésre is ráirányítja a figyelmet, amit a filmbéli püspök nagyon egyszerűen így fogalmaz meg: „Mi értelme birtokolni az egész világot, ha közben az ember elveszíti a saját lelkét?”

Romzsa Tódor – magyar életrajzi film. Január 15-étől a Bokorfilm forgalmazásában országszerte a mozikban

Nyitókép: Jelenet a Dér Zsolt címszereplésével készült Romzsa Tódor filmből. (Bokorfilm)