„Marcal János segédtiszt egy nótát énekelt” – százéves a Magyar Rádió

Címben jegyzett sor az LGT slágerére utal, amelyben Presserék nemcsak ennek a bizonyos segédtisztnek állítottak örök emléket, hanem a gyáli úti első „stúdiónak” és az 1924-ben az Állatkertből sugárzott első magyar rádiókoncertnek is. Fontos előzményként feljegyezhető még a Puskás Tivadar-féle Telefonhírmondó, amely 1893-tól közvetített nagyrészt híreket, majd lassanként kulturális-zenés műsorokkal is bővítette a kínálatát.

ám a kezdeti lelkesedést viszonylagos érdektelenség követte. Annál is inkább, mert a technikai feltételek korlátossága miatt rádiózni eleinte csak a tehetősebb budapestiek számára volt elérhető élvezet, és ők is jobbára a zenés blokkokért voltak oda. 

A változást a második világháború időszak hozta el e téren is. A korábbi apolitikusságot lassanként felváltotta a propagandisztikus jelleg – és persze mindennek ellensúlyozásaként az illegális vagy külföldi adók becserkészése. Ezzel párhuzamosan a rádiókészülékek is egyre olcsóbbá váltak, így téve lehetővé a kívánt üzenetek minél szélesebb tömeghez való eljutását. 

Hogy a Magyar Rádiónak milyen szerepe volt a 20. századi történelmünkben, jól mutatja néhány szemléletes példa. Így a Honvéd Haditudósító Századé, amelynek a sugárzásra alkalmas autói sokszor szó szerint a frontvonalban, lélegzetvételnyi szünetekben vették fel a katonák haza intézett üzeneteit, kívánságait.  

Aznap délután ugyanis a Magyar Rádióban felolvasták Horthy Miklós kiáltványát a nemzethez, amelyben a kormányzó kijelentette: „Ma már minden józanul gondolkodó előtt kétségtelen, hogy a Német Birodalom ezt a háborút elvesztette.” Saját feladatát pedig így jelölte ki: „Történelmi felelősségem tudatában meg kell, hogy tegyek minden lépést abban az irányban, hogy a további felesleges vérontást elkerüljük. Olyan nép, amely egy már elveszett háborúban szolgalelkűséggel idegen érdekek védelmében utóvédharcok színterévé engedi tenni apáitól örökölt földjét, elvesztené a világ közvéleménye előtt megbecsülését.”

Az eredmény ismert, és nagyon nem a fegyverszüneti proklamáció kijelölte biztató forgatókönyv szerint alakult: este már Szálasi Ferenc kontrázott rá a Horthy-beszédre, 

Mindez abból a szempontból is vízválasztó volt, hogy a visszavonuló német csapatok a magyar rádió-műsorszórás szimbólumává vált lakihegyi szivarantenna nyolc feszítőköteléből 1944. november 30-án hatot felrobbantottak, a torony kettétört és földbe állt, jó pár hónap volt, mire a károkat helyreállítva újra elindulhatott a sugárzás. A lakihegyi országos rádióadót egyébként napra pontosan 91 éve, 1933. december 2-án avatták fel a Csepel-szigeten, Gömbös Gyula miniszterelnök ünnepi beszédével az ily módon startolt Budapest I. műsorán.

A Magyar Rádió mozgalmas első húsz évéről most egy közel ötvenperces dokumentumfilmet tett közzé a Nemzeti Filmintézet. Az egy éve indított történelmi videósorozatuk, a Ma 100 éve első különkiadásában – A Magyar Rádió első aranykora címmel – nemcsak filmhíradós felvételek láthatók, hanem olyan forrásértékű archív képsorok is, amelyeket most láthat először a közönség, illetve a korabeli játékfilmek rádiós jeleneteiből, dokumentumfilmek és reklámok rádióval kapcsolatos részleteiből is válogatnak.

„A filmipar fejlesztése, értékteremtő alkotások létrejöttének támogatása mellett küldetésünk az audiovizuális kincs feldolgozása, közzététele és továbbadása is. A Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum kiváló kutatóinak köszönhetően átfogó képet kaphatunk a magyar rádiózás első nagy korszakáról – 

– nyilatkozta Káel Csaba kormánybiztos, a Nemzeti Filmintézet elnöke. 

A Magyar Rádió száz évvel ezelőtti sikersztorijával párhuzamosan jelent meg a Ma 100 éve – Régi idők híradói decemberi száma is, amely 1925. utolsó hónapjának legfontosabb mozgófilmen fennmaradt eseményeit mutatja be: a Budapestre lehullott rekordmennyiségű havat, Kossuth Lajos akkor még élő, egyik legutolsó katonáját, a székesfehérvári huszárok ezredünnepélyét és a Békés vármegyei árvízkatasztrófát, amely százak és ezrek karácsonyát tette tönkre száz évvel ezelőtt.

Nyitókép: 1923 (Fortepan/Ladinek Viktor)