Szabó Balázs őszintén zenéről, gyökerekről és a csend erejéről.
A Highlights of Hungary bejelentette az idei évad 25 kiemelkedőnek ítélt magyar teljesítményét. Köztük volt a Dr. Kőnig Róbert által jelölt Szabó Balázs is.
Ide kattintva lehet szavazni.
Nagyköveti méltatás:
Szabó Balázs nem csak egy zenész sokkal inkább egy mesemondó, aki dalaival történeteket, mélyen megbúvó érzéseket, elfeledett hangulatokat hív életre. Zenéje egyszerre végtelenül intim ugyanakkor képes közösségi élményt nyújtani felépítve zenész és közönség között egy mély és őszinte kapcsolódást. Dalaiban a mindennapok rezdülései találkoznak költészettel, nem véletlen, hogy a közönsége soraiban mind a fiatalabb mind az idősebb korosztály jól érzi magát. Legújabb albuma a Keringés az én személyes kedvencem. Témájában az örök körforgás, a fájdalom és derű, a múlt és jelen örökös táncát idézi meg.
Van valami nyugalmat árasztó abban, ahogyan Szabó Balázs mesél. Mintha egy erdei ösvényen sétálnánk vele: minden kanyar mögött új történet, minden tisztáson más hangulat vár. A Szabó Balázs Bandája dalszerzője és frontembere azok közé a művészek közé tartozik, akiknél a dal nem csupán dallam és szöveg, hanem gondolat, illat, íz és emlék egyszerre. Munkásságát mély érzelmek és állandó kíváncsiság kíséri – akár a színpadon áll, akár egy padláson hegedűvel kísérletezik.
Balázs számára a zene nem egy későn felfedezett szerelem, inkább gyermekkora természetes közege. Édesapja katonaidejében gitározgatott; a falusi ház falán lógó hangszer és a megsárgult fényképek már akkor megmozgatták a kisfiú fantáziáját.
Édesanyja, óvónőként, otthon is sokat énekelt, így a muzsika szinte az anyatejjel együtt érkezett az életébe.
A zongoraórákat ugyan hamar elhagyta, de a középiskolában – egy osztálytárs hatására –kézbe vette a gitárt, később pedig elkezdett írni: saját verseket, novellákat, hangfoszlányokat. Egy ideig a debreceni tanítóképzőn tanult kántor szakon, orgonált is, de ahogy fogalmaz: „az orgona elég nehezen cipelhető hangszer” – így végül a gitár mellett kötött ki.
A huszas évei közepén újabb fordulat érkezett: egy táborban először hallott élőben mezőségi palatkai muzsikát. „Elementális erővel hatott rám” – emlékszik vissza. Egy színész barátjától kölcsönkért hegedűvel, a padláson kezdett gyakorolni, teljesen egyedül. A hangszer minden rezdülését „lélekhangként” élte meg, ahol a szépség és a nehézség kéz a kézben jár.
2009-ben megalakult a Szabó Balázs Bandája. A név mögött tudatos döntés állt: „Sok formációban játszottam korábban, és belefáradtam az állandó változásokba. Azt akartam, hogy amíg én írok és alkotok, addig ez a történet éljen.” Ez a szabadság tette lehetővé, hogy zenéje ne szoruljon skatulyákba, hanem mindig új formát ölthessen.
Balázs szerint az ihlet kiszámíthatatlan vendég: „Van, hogy leül az ágyad szélére, és nem tudod elzavarni, máskor hiába várod, nem jön.” Gyakran születnek ötletek vonaton, villamoson jegyzetelve. A dal hol szövegből, hol dallamból indul, és mindkét út egyformán izgalmas számára.
Külön szenvedélye a versek megzenésítése, amelyet úgy lát: „Ez egy beszélgetés az íróval – a zenével tovább rajzolod a sorait”.
A zenekar közönsége a tinédzserektől a nagyszülőkig ível, ami Balázs szerint nem tervezés, hanem ajándék. „A gyerekek az energiát érzik, az idősek tudják, milyen nagy dolog az idő.” Legutóbbi, Keringés című albumuk hat év szünet után született meg. „A végletek körül akar keringeni” – mondja –, „a mélyről a magasba, a fájdalomtól az örömig.” Az album szerinte olyan, mint a meleg levegőben köröző madár: magassága, mélysége, szélessége és hossza van.
A zenekari munka mellett színházi és egyéb projektekben is részt vesz – például a Vecsei H. Miklóssal közös Cseh Tamás-estben, de korábban dolgozott a Magyar Állami Népi Együttessel is. Ezeket „téttel bíró játéknak” hívja, ahol a komfortzónán túl is öröm alkotni.
Sikerhez való viszonya egyszerű: örül a pillanatnak, megöleli, de aztán indul is tovább, mert tudja, hogy egy új történet vár rá.
A magánéletben családja és párja jelenti a biztos pontot. Gyökereit Tetétlen adja, ahová „mindig van hova hazamenni”. Szereti a csendet és a magányt – „az a kreatív pillanatok előszobája” –, de legalább ennyire feltölti a kosárlabda. Néhány éve teljesült egy régi álma, lefutotta a maratont, most a búvárkodás foglalkoztatja. Az olvasás számára nemcsak inspiráció, hanem menedék is.
Ha találkozhatna fiatalabb önmagával, azt mondaná: „Ne görcsölj annyit! Legyél bátrabb, szabadabb. A világ elbírja.”
Balázs számára az erdő olyan, mint egy belső nappali. Gyerekkorában fára mászva érezte először azt a szabadságot, amit ma is keres. A fák ugyanabból az anyagból születnek, mint a hangszerei, és ez a kapcsolódás különös, szinte szakrális jelentést ad a zenének.
Az erdő egyszerre van tele kihívásokkal és otthonossággal. Itt érzem, hogy minden rendben lesz.”
Szabó Balázs története nem látványos villanásokból áll, hanem lassan épülő, mélyen gyökerező pillanatokból – mint egy fa, amely évről évre magasabbra nyújtja az ágait, de gyökereit soha nem feledi.
Nyitókép: Highlights of Hungary
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Kölni vagy vödör?
A lakodalmas hangulatú dal a Fidesz támogatására buzdít.
A mi történetünk hétköznapi emberek életútján keresztül mutatja be azokat az értékeket, amelyek összekötik a magyarokat.
Kevesebb rajongás, több józan ész – és máris elviselhetőbb lesz ez a választási kampány is.
Kurucz Dániel megjegyezte, úgy tűnik, a történelem ismétli magát, és a most fanatikusan őrjöngő tömeg ezt észre sem veszi. Pedig őket is le lehet majd hallgatni, fel lehet venni a privát beszélgetéseiket, és aztán jól be is lehet majd köpni őket bárhol, legyen az munkahely, család, barátok.
Magyarország gázellátása nincs veszélyben, de észnél kell lenni – mondta Orbán Viktor miniszterlnök Kiskundorozsmán.
„Ha nem kötnek megállapodást, felrobbantok ott mindent” – mondta az amerikai elnök.
