„Az erdőben érzem, hogy minden rendben lesz” – Szabó Balázs kitálal a zenéről, a fájdalomról és a szabadságról

Van valami nyugalmat árasztó abban, ahogyan Szabó Balázs mesél. Mintha egy erdei ösvényen sétálnánk vele: minden kanyar mögött új történet, minden tisztáson más hangulat vár. A Szabó Balázs Bandája dalszerzője és frontembere azok közé a művészek közé tartozik, akiknél a dal nem csupán dallam és szöveg, hanem gondolat, illat, íz és emlék egyszerre. Munkásságát mély érzelmek és állandó kíváncsiság kíséri – akár a színpadon áll, akár egy padláson hegedűvel kísérletezik.

Szabó Balázs: gyökerek és az első hangok

Balázs számára a zene nem egy későn felfedezett szerelem, inkább gyermekkora természetes közege. Édesapja katonaidejében gitározgatott; a falusi ház falán lógó hangszer és a megsárgult fényképek már akkor megmozgatták a kisfiú fantáziáját. 

A zongoraórákat ugyan hamar elhagyta, de a középiskolában – egy osztálytárs hatására –kézbe vette a gitárt, később pedig elkezdett írni: saját verseket, novellákat, hangfoszlányokat. Egy ideig a debreceni tanítóképzőn tanult kántor szakon, orgonált is, de ahogy fogalmaz: „az orgona elég nehezen cipelhető hangszer” – így végül a gitár mellett kötött ki.

A huszas évei közepén újabb fordulat érkezett: egy táborban először hallott élőben mezőségi palatkai muzsikát. „Elementális erővel hatott rám” – emlékszik vissza. Egy színész barátjától kölcsönkért hegedűvel, a padláson kezdett gyakorolni, teljesen egyedül. A hangszer minden rezdülését „lélekhangként” élte meg, ahol a szépség és a nehézség kéz a kézben jár.

A zenekar születése és az alkotás titkai

2009-ben megalakult a Szabó Balázs Bandája. A név mögött tudatos döntés állt: „Sok formációban játszottam korábban, és belefáradtam az állandó változásokba. Azt akartam, hogy amíg én írok és alkotok, addig ez a történet éljen.” Ez a szabadság tette lehetővé, hogy zenéje ne szoruljon skatulyákba, hanem mindig új formát ölthessen.

Balázs szerint az ihlet kiszámíthatatlan vendég: „Van, hogy leül az ágyad szélére, és nem tudod elzavarni, máskor hiába várod, nem jön.” Gyakran születnek ötletek vonaton, villamoson jegyzetelve. A dal hol szövegből, hol dallamból indul, és mindkét út egyformán izgalmas számára. 

Közönség, üzenet, „Keringés”

A zenekar közönsége a tinédzserektől a nagyszülőkig ível, ami Balázs szerint nem tervezés, hanem ajándék. „A gyerekek az energiát érzik, az idősek tudják, milyen nagy dolog az idő.” Legutóbbi, Keringés című albumuk hat év szünet után született meg. „A végletek körül akar keringeni” – mondja –, „a mélyről a magasba, a fájdalomtól az örömig.” Az album szerinte olyan, mint a meleg levegőben köröző madár: magassága, mélysége, szélessége és hossza van.

Játék, hétköznapok, belső erő

A zenekari munka mellett színházi és egyéb projektekben is részt vesz – például a Vecsei H. Miklóssal közös Cseh Tamás-estben, de korábban dolgozott a Magyar Állami Népi Együttessel is. Ezeket „téttel bíró játéknak” hívja, ahol a komfortzónán túl is öröm alkotni. 

A magánéletben családja és párja jelenti a biztos pontot. Gyökereit Tetétlen adja, ahová „mindig van hova hazamenni”. Szereti a csendet és a magányt – „az a kreatív pillanatok előszobája” –, de legalább ennyire feltölti a kosárlabda. Néhány éve teljesült egy régi álma, lefutotta a maratont, most a búvárkodás foglalkoztatja.  Az olvasás számára nemcsak inspiráció, hanem menedék is.

Ha találkozhatna fiatalabb önmagával, azt mondaná: „Ne görcsölj annyit! Legyél bátrabb, szabadabb. A világ elbírja.”

Az erdő és a zene – otthon és végtelen

Balázs számára az erdő olyan, mint egy belső nappali. Gyerekkorában fára mászva érezte először azt a szabadságot, amit ma is keres. A fák ugyanabból az anyagból születnek, mint a hangszerei, és ez a kapcsolódás különös, szinte szakrális jelentést ad a zenének. 

Szabó Balázs története nem látványos villanásokból áll, hanem lassan épülő, mélyen gyökerező pillanatokból – mint egy fa, amely évről évre magasabbra nyújtja az ágait, de gyökereit soha nem feledi.

Nyitókép: Highlights of Hungary