A juhgyapjútól a nemzeti kincsig – így őrzi a magyar kézművességet Porkoláb Ferenc.
A Highlights of Hungary bejelentette az idei évad 25 kiemelkedőnek ítélt magyar teljesítményét. Köztük volt a Dr. Kőnig Róbert által jelölt Porkoláb Ferenc is.
Ide kattintva lehet szavazni.
Nagyköveti méltatás:
Porkoláb Ferenc a Népművészet Mestere már több mint négy évtizede őrzi és gondolja újra a szűrrátétkészítés hagyományát. Munkái egyszerre tisztelegnek a múlt nagy mesterei előtt és szolgálják a jelent: szűrrátétes terítők, telefontartók, viseletek egyaránt megtalálhatóak a repertoárjában. Számára a magyar népművészet egy élő örökség, amelyet vitrinen kívül is érdemes megőrizni és tovább örökíteni a jövőnek, hiszen mindannyiunk életét gazdagíthatja.
Derecske neve évszázadok óta összefonódik egy különleges mesterséggel: a szűrkészítéssel. Ebben a kisvárosban, ahol hajdan a szűr- és szűrrátétkészítők munkája adott rangot a mindennapoknak, él és alkot ma is Porkoláb Ferenc – a hagyományőrzés és a megújulás mestere.
1952. július 16-án, hajnalban, pontosan 5 óra 5 perckor látta meg a napvilágot a derecskei Nagy utcán. Édesanyja szerint északi fekvésű szobában született – apró részlet, amely azóta is élő családi emlékként kíséri. És talán szimbolikus is: hiszen ő lett az, aki továbbviszi a mély gyökerekkel bíró mesterséget. „A hagyományőrzés ma már csak egy szűkebb réteg érdeklődését kelti, de én viszem tovább” – mondja egyszerűen, ám annál elszántabban.
A szűr az egyik legősibb magyar viselet, gyökerei egészen a honfoglalás koráig nyúlnak vissza. Juhgyapjúból készült, amelyet a nők fonallá sodortak, majd szövőszéken sávosan megszőttek. Az így kapott anyagot ványolással sűrítették: így született a szűrposztó, amely szinte páncélként védte viselőjét hidegben, hőségben, szélben és hóban.
Kezdetben egyszerű, négyszögletes darabok voltak, majd a debreceni mesterek hímzéssel tették különlegessé.
A szűr díszítése sokat elárult gazdájáról: „ki lehetett következtetni belőle, hogy házas-e, kik a rokonai, hányan vannak a családban” – meséli Ferenc. A változás a varrógép feltalálásával érkezett, amikor a nagyváradi mesterek bevezették a rátétes díszítést. A szűr így új formát kapott, összeért a viselőjén, és még gazdagabb motívumvilág nyílt meg előtte.
A bihari szűrökre a nyersfehér alapszín és a fekete rátét a legjellemzőbb. Ferenc azonban szívesen kísérletezik: fekete-piros, fehér-bordó, barna-drapp és drapp-zöld színösszeállításokkal dolgozik. Egyedül a sárga az, amit – mint mondja – sosem használna.
A szűrnek nemcsak védelmi, hanem praktikus szerepe is volt: ujját bevarrva tarisznyaként, batyuként használták. Két típusa létezett: a hétköznapi, amely néhány év alatt elhasználódott, és az ünnepi, amely akár egy férfi egész életét végigkísérte – olyannyira, hogy olykor a koporsóra is ráterítették, végső útra kísérve gazdáját.
Porkoláb Ferenc útja a szűrrátétkészítéshez szinte véletlennek tűnik. Bár Derecskén híres mesterek dolgoztak, és gyermekkorában látta, ahogy Erdei Piroska néni rajzol és varr, sokáig nem vonzotta a varrógép világa.
„Anyósom az oka, hogy ezzel foglalkozom” – mondja félig tréfásan. 1979 augusztusának végén,
amikor anyósához látogatott, megkérték, hogy vigyen ki egy régi, lábbal hajtós Singer varrógépet a szobából. Más csak kacatnak látta volna, de ő ipartörténeti értéket fedezett fel benne.
Elhozta, megjavította – és ekkor született meg benne az elhatározás: készít egy szűrátétes terítőt.
A kísérletből hivatás lett. Két hónap gyakorlás után felvételt nyert a budapesti Népművészek Háziipari Szövetkezetébe, ahol a rendszerváltásig dolgozott. Segítő mestereire ma is hálával gondol: „Nagyon köszönöm nekik, hogy egyengették az utamat.” Szorgalmának gyümölcseként elnyerte a népi iparművész címet, majd 2014-ben a Népművészet Mestere kitüntetést, 2022-ben pedig a Bocskai István-díjat. Tagja a Magyar Művészeti Akadémiának is.
„Negyvenöt év után is ugyanolyan szeretettel csinálom, mint amikor elkezdtem. Megnyugtat, kikapcsol – nekem ez nem munka, hanem öröm” – vallja.
Porkoláb Ferenc számára a népművészet nem múzeumba zárt relikvia, hanem élő, változó örökség. „Fontos, hogy a mindennapok része legyen, formálódjon velünk együtt” – mondja.
Ezért a klasszikus terítők és párnahuzatok mellett ma már modern használati tárgyakat is készít: tablet- és telefontokokat, táskákat, könyvborítókat. A fiataloknak szánt ballagási tarisznyák különösen kedvesek számára – hiszen ezekben a tárgyakban egy új generációhoz jut el a hagyomány.
Tanítani is hivatásának érzi. Két alkalommal vezetett tanfolyamot, legutóbb pedig a Mester és Inas programban adta tovább tudását. Tanítványa első díjat nyert a közösen készített szűrrel – ami talán a legszebb visszaigazolás.
Ferenc nemcsak műhelyében, hanem fesztiválokon is megmutatja a mesterség varázsát. Ott van a berettyóújfalui Számadó Napokon, a Mesterségek Ünnepén, ahol rendszerint a látogatók mellé ülteti a kíváncsiakat, hogy kipróbálhassák a varrást. „Olykor könnyekig meghatódik valaki, amikor meglátja a kezében az elkészült darabot. Nekem ez a legnagyobb öröm.”
Szívügyének tekinti a régi szűrök megmentését is:
Kalotaszegen két különleges darabot állított helyre, köztük egy 1910-es szűrt, amelyet a Ceaușescu-rendszer pusztítása elől menekítettek meg.
Az aprólékos munkának köszönhetően a rágcsálók által megrágott ujjak is szinte láthatatlanul újjászülettek a keze alatt.
Ferenc élete sem mentes a hullámvölgyektől. Volt, hogy zsűri visszautasította munkáját – ezeket a pillanatokat nehezen élte meg. A zenében talált menedéket: „Mondhatni mindenevő vagyok, a komolyzenétől a magyar dallamokon át a fúvószenéig mindent szívesen hallgatok. Ez mindig átsegít a nehézségeken.”
Édesapjától örökölte a muzikalitást: a paraszti munka mellett mindig énekelt vagy fütyült. Ez a belső dallam kíséri Ferencet is, aki úgy érzi, a zene és a kézművesség ugyanabból a forrásból táplálkozik.
Feleségével 1977-ben kötött házasságot, két fiuk született: Ferenc, aki a családi nevet viszi tovább, és Péter, aki villamosmérnök lett. Az önállóan épített otthonban éltek, mígnem 2021 májusában felesége elhunyt – veszteség, amelyet azóta sem tudott feldolgozni.
Legnagyobb öröme ma négy unokája: két lány és két fiú. „Papa olyan, mint a Joker: ha kell, előhúzzák a fiókból, és én boldogan megyek értük. Ők pedig ellenőriznek engem” – mondja mosolyogva.
Ha visszamehetne az időben, a 21 éves önmagát látogatná meg, aki a bajai laktanyában szolgált. Akkoriban sok mindent másképp tett volna, de ahogy mondja: „Utólag mindig okosabb az ember.”
Porkoláb Ferenc nem csupán kézműves, hanem élő híd múlt és jelen között. Szűrrátétei egyszerre idézik fel őseink világát és szólnak a mai emberhez. Munkája és élete bizonyítja: a hagyomány nem poros emlék, hanem jövőt építő erő.
Nyitókép: Highlights of Hungary
Stratégiai hiba a Tisza részéről Kapitány, Orbán Anita és Kármán András szerepeltetése. Nem véletlen, hogy Lázár János mondatait próbálja életben tartani az ellenzék. Trükkökkel manipulálnak a baloldali elemzők annak érdekében, hogy a Tisza fölényét kommunikálhassák.
Amíg Karácsony Gergely Stockholmba repül a budapestiek pénzén, hogy Pride-kitüntetést vegyen át, a budapestiek újra esnek-kelnek a villamos- és buszmegállókban.
A Fidesz európai parlamenti delegációja az EU-Mercosur kereskedelmi megállapodást ellenző módosító indítványt nyújt be.
Lázár János miniszter elárulta, hogy a kampány mellett megy tovább a kormányzás, és nem utolsó sorban annak is utánajárnak, hogy a különböző országrészekben miként tudnak segíteni.
„Szóval az Európai Bizottság elnök asszonya ellen nem mer szavazni, de a magyar gazdákat meri sértegeti az interneten” – hívta fel a figyelmet a Fidesz frakcióvezetője az újabb tiszás visszásságokra.
Azt kell nézni, mit csinál a Tisza Pártot is irányító Európai Néppárt, amely tvábbra is kiáll a magyar gazdák számára káros egyezmény mellett – véli Kiszelly Zoltán az Európai parlament szerdai döntésével kapcsolatban. Deák Dániel rámutatott, az igazán fontos szavazás csütörtökön lesz, amikor Von der Leyen bizalmatlansági indítványáról döntenek.
„Itt vannak a Nemzeti Agrárkamara által kiválasztott digitális harcososok. Rajta a gazdákon a DPK-sál” – ordibálta Magyar Péter.
A Mandiner 75 részes sorozatban mutatja be a Tisza-vezér legnagyobb hazugságait. 12. rész.
