„Mi okom lenne rá, hogy ne öljem meg magam?” – az Oscar-díjas magyar rendező új filmjében az élet értelmét keresi

A szituáció több mint ismerős: négy, évtizede elszakadt jó barát gyűlik össze egy lakásban, és ahogyan fogy a bor, úgy kerülnek napvilágra a múlt titkai. Hogy mégis legyen valami csavar az egészben, a négy ember négy markánsan különböző életstílus, társadalmi státusz képviselője is. A három nőt és egy férfit mindössze a közös egyetemi-kollégiumi évek kötik össze, ami közben és után teljesen máshogyan alakult az életük. A házigazda, Patika (Döbrösi Laura) egy súlyos magánéleti tragédiából képtelen egyedül kilábalni, Éva (Tenki Dalma) az anyaságba kapaszkodva próbálja fenntartani a normalitás látszatát, Nóra (Bakonyi Alexa) menő, de mindenekelőtt kiábrándultan szarkasztikus festőművészként menekül az élet elő, Honda (Tóth Károly) pedig laza, csak a mának élő ügyeskedőként a pénzben látja minden probléma megoldását. 

Ők ülnek össze egy különösen sötét, viharos estén, 

A voltaképpen egyszerű kérdés nyomán: „Mi okom legyen rá, hogy ne öljem meg magam?”, pedig hirtelen felpattan Pandóra szelencéjének fedele, és a szobában lévők egyre lendületesebben próbálják meggyőzni egymást – és magukat – a saját mindennapi túlélési stratégiáik helyességéről. 

Itt kéne az egésznek valahogy univerzálissá tágulnia (mi értelme van egyáltalán bárki létének?), Deák Kristóf (Mindenki, Foglyok, Az unoka) mozijának azonban ez csak röpke felvillanásokra sikerül. Talán mert a felkínált választási lehetőségek közül egyik sem szimpatikus igazán; engem speciel az gyereknevelést merő jó szándékból túltoló anyuka karaktere idegesített a legjobban – nyilván nem véletlenül –, miközben a játékidő előrehaladtával az ő és a többiek viselkedése is pontosan megérthetővé válik.

Túl sztereotip alakok mondanak túl sztereotip mondatokat, így a néhol elég jól eltalált humor vagy a finom társadalomkritika sem tud igazán érvényesülni – mondjuk a kortárs művészettel összekapcsolódó sznobéria tényleg szórakoztató módon kapja meg a magáét. A színészeknek sem mindig áll jól a vászon, annak ellenére, hogy összeszokott csapatról van szó, hiszen ugyanazok játszanak, mint a PopUp Produkció alapul szolgáló, nagy sikerű, szinte teljesen azonos vonalvezetésű előadásában. A színpadiasságot legkövetkezetesebben Tóth Károly tudja levetkezni, őt biztosan és joggal fogjuk még látni magyar filmekben.

Mindez nem azt jelenti, hogy az Egykutya rossz munka volna, sőt. Inkább abba a körbe sorolandó, amit szívesen vennénk egy streamingoldalon is, ha a puszta szórakozáson kívül akadnak egyéb igényeink, 

A végkövetkeztetése ugyan a címmel összefüggésben – végül is minden mindegy – elég lehangoló, de csodálkoznék, ha a megnézése után legalább halkan ne merülne fel mindenkiben: én vajon jó úton járok-e, és ha nem, képes vagyok-e valami vagy valaki kedvéért irányt váltani.

Egykutya – magyar játékfilm, 2025, október 2-ától országszerte a mozikban.

Nyitókép: Bakonyi Alexa, Tóth Károly, Tenki Dalma és Döbrösi Laura Deák Kristóf Egykutya című rendezésében.