A Petőfi Irodalmi Múzeum új kiállítása a kétszáz éve született Jókai Mórt állítja középpontba olyan fénytörésekben, amilyenekben a portréit így, egymás mellett még soha nem láthattuk.
„Szívem teljes melegével szeretném megköszönni a mai est rendezőinek, hogy a mi műsorszámunkat Kiss László csillagász felvezetője utánra szervezte, igazán könnyű megszólalni egy ilyen tíz percet követően” – mondta viccesen a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) új tárlatának megnyitója alkalmából rendezett kerekasztal-beszélgetés moderátora.
És valóban, a szokásához híven ez esetben is igen szórakoztató minielőadással előrukkoló természettudóst követve színpadra lépni ugyanúgy nem lehetett túl hálás feladat, mint ahogyan szinte a lehetetlennel lett volna határos Jókai Mór szerteágazó életművét annak teljességében a köz elé tárni. A PIM-ben a jövő év végéig látogatható kiállítás kurátora, Rózsafalvi Zsuzsanna és munkatársai nem is próbáltak ilyesmivel kísérletezni, inkább arra vállalkoztak, hogy alaposan ellépve „a nagy mesemondó” képtől, Jókai személyének és alkotásainak kevésbé ismert rétegeit tárják fel – felvillanásszerűen, mégis mély nyomokat hagyva.
Ezt a szándékot tükrözi a cím is: Az üstökös, kit önlángja a végtelenbe visz, és ugyancsak ez a magyarázata annak, mi keresnivalója akadt egy csillagászprofesszornak a magyar irodalom hivatalos szentélyében. Például az, hogy Jókai Mór is szenvedélyes „amatőrcsillagász” volt – és messze nem amatőr csillagász, ahogyan Kiss László szerint a nyelvészek rendre szeretik őt kijavítani –, mellé pedig még festő, grafikus, kertész, geográfus, etnográfus, vicclapalapító és nem utolsósorban jövőkutató is. Vagy talán úgy is fogalmazhatunk, hogy jövőbe látó. A PIM-attrakció legszokatlanabb, legizgalmasabb része is éppen ezt a kérdéskört járja körül: hogyan jeleníti meg a 21. században lassan mindent behálózó mesterséges intelligencia A jövő század regényének utópisztikus városát, olyan lett-e a fantáziaváros Otthon, mint ahogyan azt a 19. századi „feltalálója” megálmodta. S nem csak ezt szemlélhetjük meg most alaposan az aerodromoni perspektívából, nézelődés közben olyan érdekes összefüggések is láthatóvá válnak, mint hogy ki kicsoda és mi micsoda a Jókai-galaxisban – a mintául szolgáló valós személyeket és helyszíneket is beleértve.
A cél: kihozni a kétszáz éve született írót és életművét a kötelezőolvasmány-vitrinből, és nem csupán letörölgetni róla a port, de új fényt is adni neki. Ez egész jól teljesült. Legalábbis én olyat tettem a kiállítás megnézése után, amit már régen nem, hazaérve levettem a polcról a Fekete gyémántokat. Amelynek főhősét, Berend Ivánt – most már ezt is tudom – Jókai Mór három, a korban nagy tiszteletnek örvendő valós személyből gyúrta össze: Zsigmondy Vilmos és Hantken Miksa bányamérnökéből, valamint a gépgyáros Vidats Jánoséból.
A Petőfi Irodalmi Múzeum október 5-én egy teljes napot szentel Jókainak: délelőtt családi programokkal, délután tematikus tárlatvezetésekkel, Jókai-bableves készítésével és felolvasószínházzal várja az érdeklődőket.
Jókai 200 – Az üstökös, kit önlángja a végtelenbe visz. Petőfi Irodalmi Múzeum. Látogatható 2026. december 31-éig
Nyitókép: Birtalan Zsolt és Gál Csaba, MNMKK PIM
Pénteken, március 6-án tüntetést szervez a Nemzeti Ellenállás Mozgalom Ukrajna budapesti nagykövetsége elé, ahol Szijjártó Péter is felszólal. Mi hangzik el a demonstráción, és milyen üzeneteket küldenek a felszólalók a kialakult helyzetben? Kövesse velünk ÉLŐBEN az eseményeket.
„Megtanított bennünket írni” – így vélekedett Jókai Mórról 1929-ben Márai Sándor. Nem ő volt az egyetlen magyar író, aki fejet hajtott a nagy előd előtt.
„Az, amit Jókai a levert szabadságharc után költői géniuszával cselekedett, az egy második honfoglalás volt” – így búcsúzott az ország Jókai Mórtól.
Jókai Mór regényeiben nem egyszer saját édesanyjáról formázta a hősnőket, és egész életében nagy tisztelettel beszélt a tartást adó asszonyról.
Jókai szenvedélyes kártyás volt, a tarokk volt a kedvence. Szerette a játékot, ugyanakkor sokszor figyelmeztette olvasóit, senki se kártyázzon nagy pénzben, főleg, ha nem tud…
Jókai Mór csupán 13 éves volt, mikor váratlanul elhunyt az édesapja, akitől Eötvös Károly szerint kivételes tehetségét örökölte.
Naponta gyermeki lelkesedéssel kémlelte az eget távcsövével, és abban reménykedett, a Földnél tökéletesebb helyen születhet újjá.
A lila-fehérek játékosának már a harmadik gólját vették el.
Dollárszázezrekkel fogadtak az atombomba felrobbantására.
