Hozzuk ki Jókai Mórt, a kétszáz éve született írót és életművét a kötelezőolvasmány-vitrinből!

2025. szeptember 21. 22:11

A Petőfi Irodalmi Múzeum új kiállítása a kétszáz éve született Jókai Mórt állítja középpontba olyan fénytörésekben, amilyenekben a portréit így, egymás mellett még soha nem láthattuk.

2025. szeptember 21. 22:11
null
Farkas Anita

„Szívem teljes melegével szeretném megköszönni a mai est rendezőinek, hogy a mi műsorszámunkat Kiss László csillagász felvezetője utánra szervezte, igazán könnyű megszólalni egy ilyen tíz percet követően” – mondta viccesen a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) új tárlatának megnyitója alkalmából rendezett kerekasztal-beszélgetés moderátora. 

Fotó: Birtalan Zsolt és Gál Csaba, MNMKK PIM

És valóban, a szokásához híven ez esetben is igen szórakoztató minielőadással előrukkoló természettudóst követve színpadra lépni ugyanúgy nem lehetett túl hálás feladat, mint ahogyan szinte a lehetetlennel lett volna határos Jókai Mór szerteágazó életművét annak teljességében a köz elé tárni. A PIM-ben a jövő év végéig látogatható kiállítás kurátora, Rózsafalvi Zsuzsanna és munkatársai nem is próbáltak ilyesmivel kísérletezni, inkább arra vállalkoztak, hogy alaposan ellépve „a nagy mesemondó” képtől, Jókai személyének és alkotásainak kevésbé ismert rétegeit tárják fel – felvillanásszerűen, mégis mély nyomokat hagyva. 

Ezt a szándékot tükrözi a cím is: Az üstökös, kit önlángja a végtelenbe visz, és ugyancsak ez a magyarázata annak, mi keresnivalója akadt egy csillagászprofesszornak a magyar irodalom hivatalos szentélyében. Például az, hogy Jókai Mór is szenvedélyes „amatőrcsillagász” volt – és messze nem amatőr csillagász, ahogyan Kiss László szerint a nyelvészek rendre szeretik őt kijavítani –, mellé pedig még festő, grafikus, kertész, geográfus, etnográfus, vicclapalapító és nem utolsósorban jövőkutató is. Vagy talán úgy is fogalmazhatunk, hogy jövőbe látó. A PIM-attrakció legszokatlanabb, legizgalmasabb része is éppen ezt a kérdéskört járja körül: hogyan jeleníti meg a 21. században lassan mindent behálózó mesterséges intelligencia A jövő század regényének utópisztikus városát, olyan lett-e a fantáziaváros Otthon, mint ahogyan azt a 19. századi „feltalálója” megálmodta. S nem csak ezt szemlélhetjük meg most alaposan az aerodromoni perspektívából, nézelődés közben olyan érdekes összefüggések is láthatóvá válnak, mint hogy ki kicsoda és mi micsoda a Jókai-galaxisban – a mintául szolgáló valós személyeket és helyszíneket is beleértve. 

A cél: kihozni a kétszáz éve született írót és életművét a kötelezőolvasmány-vitrinből, és nem csupán letörölgetni róla a port, de új fényt is adni neki. Ez egész jól teljesült. Legalábbis én olyat tettem a kiállítás megnézése után, amit már régen nem, hazaérve levettem a polcról a Fekete gyémántokat. Amelynek főhősét, Berend Ivánt – most már ezt is tudom – Jókai Mór három, a korban nagy tiszteletnek örvendő valós személyből gyúrta össze: Zsigmondy Vilmos és Hantken Miksa bánya­mérnökéből, valamint a gépgyáros Vidats Jánoséból. 

A Petőfi Irodalmi Múzeum október 5-én egy teljes napot szentel Jókainak: délelőtt családi programokkal, délután tematikus tárlatvezetésekkel, Jókai-bableves készítésével és felolvasószínházzal várja az érdeklődőket. 

Jókai 200 – Az üstökös, kit önlángja a végtelenbe visz. Petőfi Irodalmi Múzeum. Látogatható 2026. december 31-éig

Nyitókép: Birtalan Zsolt és Gál Csaba, MNMKK PIM

 

Összesen 11 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
pesti051
2025. szeptember 22. 12:37
"VÉGSZÓ Nagy idő múlt a nagy harc óta! - Húsz év. - Egy század ötöde: egy ifjúkor. Új sarjadék képezi az emberiség tavaszkorát, mely minden találkozásnál tudatja velünk, amit oly nehezen akarunk elhinni, hogy már megvénültünk. A budai Várkertben buja zöldben nő a fű - s a zöld füvön, az arany verőfényen fehér báránykával játszik mosolygó arcú kisgyermek - s kék és fehér mezővirágokból koszorút fon a fehér bárányka nyakába... ...Jó az Isten! - Zöld füvet ád a harcáztatta földnek, fehér bárányt a zöld fűnek, ártatlan, szelíd angyalkát játszótársul a báránynak - feledés írját a mély sebnek - jobb idők reményét a szegény magyar nemzetnek." A magyar irodalom egyik legszebb néhány sora - persze, csak szerintem -, sajnálom, hogy ma már kevesen olvassák...
Válasz erre
2
0
Acherontia-atropos
2025. szeptember 22. 11:32
Jókai, Gárdonyi, XX. századból Fekete István. Alap.
Válasz erre
3
0
kir2vik
2025. szeptember 22. 10:18
A jövő század regénye Előszó https:// mek.oszk.hu/00800/00846/html/jokai1.htm Elképesztő.
Válasz erre
0
0
Box Hill
2025. szeptember 22. 08:39
Nézzük,mit tanácsol Jókai nekünk: "Azzal a tanáccsal, hogy minden ember legyen egyforma szegény, alázatos, lehet járni a világot ott, ahol jámbor népek laknak, s egyik puszta őrzi a másikat; de nem lehet megállni az én hazámban, ahol mind a négy szél irányából ellenség fenyeget, akik ellen fejedelmeink a négy "napvágást" teszik koronázásukkor. Nálunk annak, aki a nép vezére, egyéb dolga is van, mint Istent dicsérni s a világról lemondani. Az nem bocsáthat meg az ellenségének, hanem azon kell hogy legyen, hogy a hazájára törő pusztítónak csontjaiból tetemhalmot rakjon össze."
Válasz erre
3
0
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!