Hozzuk ki Jókai Mórt, a kétszáz éve született írót és életművét a kötelezőolvasmány-vitrinből!

„Szívem teljes melegével szeretném megköszönni a mai est rendezőinek, hogy a mi műsorszámunkat Kiss László csillagász felvezetője utánra szervezte, igazán könnyű megszólalni egy ilyen tíz percet követően” – mondta viccesen a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) új tárlatának megnyitója alkalmából rendezett kerekasztal-beszélgetés moderátora. 

És valóban, a szokásához híven ez esetben is igen szórakoztató minielőadással előrukkoló természettudóst követve színpadra lépni ugyanúgy nem lehetett túl hálás feladat, mint ahogyan szinte a lehetetlennel lett volna határos Jókai Mór szerteágazó életművét annak teljességében a köz elé tárni. A PIM-ben a jövő év végéig látogatható kiállítás kurátora, Rózsafalvi Zsuzsanna és munkatársai nem is próbáltak ilyesmivel kísérletezni, inkább arra vállalkoztak, hogy alaposan ellépve „a nagy mesemondó” képtől, Jókai személyének és alkotásainak kevésbé ismert rétegeit tárják fel – felvillanásszerűen, mégis mély nyomokat hagyva. 

Ezt a szándékot tükrözi a cím is: Az üstökös, kit önlángja a végtelenbe visz, és ugyancsak ez a magyarázata annak, mi keresnivalója akadt egy csillagászprofesszornak a magyar irodalom hivatalos szentélyében. Például az, hogy Jókai Mór is szenvedélyes „amatőrcsillagász” volt – és messze nem amatőr csillagász, ahogyan Kiss László szerint a nyelvészek rendre szeretik őt kijavítani –, mellé pedig még festő, grafikus, kertész, geográfus, etnográfus, vicclapalapító és nem utolsósorban jövőkutató is. Vagy talán úgy is fogalmazhatunk, hogy jövőbe látó. A PIM-attrakció legszokatlanabb, legizgalmasabb része is éppen ezt a kérdéskört járja körül: hogyan jeleníti meg a 21. században lassan mindent behálózó mesterséges intelligencia A jövő század regényének utópisztikus városát, olyan lett-e a fantáziaváros Otthon, mint ahogyan azt a 19. századi „feltalálója” megálmodta. S nem csak ezt szemlélhetjük meg most alaposan az aerodromoni perspektívából, nézelődés közben olyan érdekes összefüggések is láthatóvá válnak, mint hogy ki kicsoda és mi micsoda a Jókai-galaxisban – a mintául szolgáló valós személyeket és helyszíneket is beleértve. 

A cél: kihozni a kétszáz éve született írót és életművét a kötelezőolvasmány-vitrinből, és nem csupán letörölgetni róla a port, de új fényt is adni neki. Ez egész jól teljesült. Legalábbis én olyat tettem a kiállítás megnézése után, amit már régen nem, hazaérve levettem a polcról a Fekete gyémántokat. Amelynek főhősét, Berend Ivánt – most már ezt is tudom – Jókai Mór három, a korban nagy tiszteletnek örvendő valós személyből gyúrta össze: Zsigmondy Vilmos és Hantken Miksa bánya­mérnökéből, valamint a gépgyáros Vidats Jánoséból. 

A Petőfi Irodalmi Múzeum október 5-én egy teljes napot szentel Jókainak: délelőtt családi programokkal, délután tematikus tárlatvezetésekkel, Jókai-bableves készítésével és felolvasószínházzal várja az érdeklődőket. 

Jókai 200 – Az üstökös, kit önlángja a végtelenbe visz. Petőfi Irodalmi Múzeum. Látogatható 2026. december 31-éig

Nyitókép: Birtalan Zsolt és Gál Csaba, MNMKK PIM