„Amikor először jött a sportcsarnokba edzésre egy csinos angol–magyar tolmácslány kíséretében – gondolom, megszokásból –, a lány hozta a vívózsákot. A második-harmadik alkalommal szóvá tettem, hogy a vívás lovagias sport és a vívók maguk hordják a felszerelésüket. Lehet persze, tettem hozzá ironikusan, hogy egy Oscar-díjas színészhez ez nem méltó. Jót derült rajta,
de ettől kezdve kínosan vigyázott, hogy mindig mindent maga cipeljen.”
Ralph Fiennes és A napfény íze, most, huszonöt évvel a premier után is képes elvarázsolni a közönséget, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a májusi cannes-i filmfesztivál felújított alkotásokat bemutató programjában, a Cannes Classicsban telt ház előtt vetítették. Tavaly egy budapesti vetítésen pedig meglepetésvendégként az éppen Magyarországon forgató Jesse Eisenberg tűnt fel a nézők között, akiről kiderült, hogy az egyik kedvenc filmje Szabó István 1999-ben bemutatott alkotása.
Aktuálisabb, mint valaha
Amelynek Robert Lantos szerint a témája is ugyanolyan, ha nem fontosabb, mint negyed évszázada. A Mandinernek nyáron adott életútinterjújában a producer úgy fogalmazott, hogy minden kornak és rendszernek megvannak a maga elnyomói és áldozatai, amire a világon még soha sehol semmilyen pártnak vagy oldalnak nem sikerült megoldást találnia.