„A haladás eszménye túl fontos ahhoz, hogy örökké a progresszívek kezében legyen” – fontos könyv jelent meg az Egyesült Királyságban

Ben Cobley egykori lelkes munkáspárti aktivista a 2010-es évektől fokozatosan a baloldal egyik leghangosabb és legszókimondóbb kritikusává vált az Egyesült Királyságban. Az új könyvének címében szereplő The Progress Trap (a haladás csapdája) fogalom nem új, a fejlődés mint ideológia problematikáját sokan feldolgozták már. A legtöbb nyugati szerző a jelenség materiális oldalára – az erőforrások kimerülésére vagy a környezeti károkra – összpontosít, szerzőnk azonban az ideológiai csapdákat helyezi fókuszába. 

Cobley szerint egyaránt létezik nyitott és zárt progresszív gondolkodás, és érdemes felismernünk a kettő különbözőségét, ha meg akarjuk érteni a baloldal problémáit. A nyitott progresszívek közé sorolja a klasszikus liberálisokat, a szociáldemokratákat és minden olyan konzervatívot is, aki bár hisz benne, hogy lehetséges „a történelem jó oldalán” állni, mindig nyitott a lehetőségre, hogy a dolgok a várakozásaitól eltérően is alakulhatnak – Cobley Donald Trumpot, sőt Nigel Farage-t is nyitott progresszívnek tartja. Ezzel szemben a zárt progresszívek kifejezetten a megváltást keresik, és a fanatizmusban találják meg az identitásukat. Aligha meglepő, hogy szerzőnk idesorolja a woke-mozgalmat, érdekesebb azonban, hogy vele egy platformra helyezi a „szakértők diktatúráját”, azaz a technokratikus állam ideológiájának képviselőit. Cobley szerint mindkettőre jellemző, hogy a nyílt társadalom gyengeségeit kihasználva önigazoló struktúrákat építenek ki, amelyek elnyomják az ellentmondást – logikáját tekintve a cancel culture nem tér el a 20. század diktatúráinak felfogásától. „A progresszív gondolkodásmód múlt és jelen felett állónak, azaz felsőbbrendűnek tekinti magát. Lényege a hatalomgyakorlás, saját magunk feljogosítása arra, hogy mások felett uralmat gyakoroljunk.” 

Érdekes és fontos az is, amit szerzőnk a progresszív világkép lélektani hátteréről állít. Szerinte a haladás­eszme leggyengébb pontja a megalapozatlan önbizalom – azon a légből kapott, az isteni tekintély kisajátításán alapuló feltételezésen alapul, hogy a történelem vitathatatlanul és szükségszerűen a „mi” oldalunkon áll. Ezzel olyan legitimációs talapzatra épít, amely „egyszerre képzeletbeli és tisztességtelen”, hiszen a jövő valójában mindig „feltételes és megismerhetetlen” marad. 

Cobley rámutat, hogy a progresszió eszméje a 18. századi francia matematikus, filozófus Nicolas de Condorcet-től származik, aki – posztumusz megjelent, Az emberi szellem fejlődésének vázlatos története című, híres vázlata szerint – az emberi tudás és értelem korokon átívelő érvényesülésében gondolkodott. Bár a személye mint legfőbb referencia e sorok szerzőjének szemében legalábbis vitatható – a francia forradalom után Condorcet mint a törvényhozó testület elnöke szerkesztette a nyilatkozatot a királyi méltóság megszüntetéséről, stb. –, Cobley úgy véli, a progresszió e korai megközelítése még magában foglalta azt az idealizmust, ami ma már hiányzik a bal- és a jobboldalból. Szerinte ma éppen a dogmatikus fejlődési narratíva áll a valódi előrelépés útjában, ezért a helyes cél nem más, mint „újra megkérdőjelezhetővé tenni mindenféle történelmi kényszert”. 

Haladás mint hatalom helyett haladás mint szabadság – Cobley szerint ez a nyitott progresszió esszenciája. Mert a haladás eszménye túl fontos ahhoz, hogy örökké a progresszívek kezében legyen. 

Ben Cobley: The Progress Trap – The Modern Left and the False Authority of History. Polity, 2025

A szerző a Brain Bar jövőfesztivál alapítója 

Nyitókép: Brain Bar