Az amerikai Harry Gordon Frankfurt (1929–2023) a filozófiai problémákat nyelvi és logikai elemzés útján értelmező, úgynevezett analitikus filozófia nagyágyúja volt. Személyes érdeklődési körét csupa mérhetetlenül nehéz téma, köztük az akaratelmélet, az erkölcs- filozófia és az elmefilozófia határolta, mindezekről azonban képes volt tisztán és egyszerűen írni. Legfontosabb műve az 1986-ban napvilágot látott On Bullshit (a hülyeségről), amely mindig és mindenütt időszerű.
Frankfurt már az 1980-as években komolyan aggódott az igazság iránti tisztelet rohamos ütemű hanyatlása miatt.
Úgy vélte, hogy a jelenségben legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepet játszik a hülyeség polgárjogra emelkedése, mint maga a hazudozás. A bullshit ma már a mindennapi nyelv része: mindenki használja, szervesen jelen van a politikai retorikában, a reklámban és a hétköznapi társalgásokban is, mégsem tudjuk megkülönböztetni a hazugságtól. Frankfurt kötete éppen ezért a hazugság és a bullshit definíciójának elválasztására épül.
Szerinte a kettő közötti leglényegesebb különbség a szándék: a hazug igenis törődik az igazsággal – hiszen tudnia kell, mi az igaz, hogy aztán eltitkolhassa –, a „bullshitter” számára pedig teljesen közömbös;
ő nem igazságot akar előadni vagy éppen elrejteni, egyetlen célja a hatás. A bullshit tehát nem egyszerűen humbug vagy mellébeszélés, alapja egy sokkal mélyebb probléma: a beszélő indifferenciája a valósággal szemben. „Aki hazudik, a tényekre reagál. A bullshitter azonban teljes egészében figyelmen kívül hagyja azokat. A bullshit ezért nagyobb ellensége az igazságnak, mint maga a hazugság.”