Míg a hazug törődik a valósággal azért, hogy eltagadhassa azt, a „bullshitter” számára teljesen közömbös, az ő egyetlen célja a hatás – írta éleslátó esszéjében Harry G. Frankfurt közel negyven évvel ezelőtt.
Az amerikai Harry Gordon Frankfurt (1929–2023) a filozófiai problémákat nyelvi és logikai elemzés útján értelmező, úgynevezett analitikus filozófia nagyágyúja volt. Személyes érdeklődési körét csupa mérhetetlenül nehéz téma, köztük az akaratelmélet, az erkölcs- filozófia és az elmefilozófia határolta, mindezekről azonban képes volt tisztán és egyszerűen írni. Legfontosabb műve az 1986-ban napvilágot látott On Bullshit (a hülyeségről), amely mindig és mindenütt időszerű.
Frankfurt már az 1980-as években komolyan aggódott az igazság iránti tisztelet rohamos ütemű hanyatlása miatt.
Úgy vélte, hogy a jelenségben legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepet játszik a hülyeség polgárjogra emelkedése, mint maga a hazudozás. A bullshit ma már a mindennapi nyelv része: mindenki használja, szervesen jelen van a politikai retorikában, a reklámban és a hétköznapi társalgásokban is, mégsem tudjuk megkülönböztetni a hazugságtól. Frankfurt kötete éppen ezért a hazugság és a bullshit definíciójának elválasztására épül.
Szerinte a kettő közötti leglényegesebb különbség a szándék: a hazug igenis törődik az igazsággal – hiszen tudnia kell, mi az igaz, hogy aztán eltitkolhassa –, a „bullshitter” számára pedig teljesen közömbös;
ő nem igazságot akar előadni vagy éppen elrejteni, egyetlen célja a hatás. A bullshit tehát nem egyszerűen humbug vagy mellébeszélés, alapja egy sokkal mélyebb probléma: a beszélő indifferenciája a valósággal szemben. „Aki hazudik, a tényekre reagál. A bullshitter azonban teljes egészében figyelmen kívül hagyja azokat. A bullshit ezért nagyobb ellensége az igazságnak, mint maga a hazugság.”
A média szerepének növekedésével és a politikának a közösség eseti elvárásaihoz való mindennapos igazodásával
a bullshit terjedése fékezhetetlennek tűnik.
Frankfurt szerint a kapitalista demokráciák legalább három okból fokozottan veszélyeztetettnek számítanak: egyrészt azért, mert a modern demokratikus közegben az embereket arra bátorítják, hogy mindenről legyen véleményük akkor is, ha nincs hozzá tudásuk. A megszólalási kényszer automatikusan bullshitet szül. Másrészt mert a tudás hordozói – az előbbiekkel szoros összefüggésben – egyre inkább háttérbe vonulnak. Harmadrészt mert az említett rendszerek működése politikai és kereskedelmi tekintetben is az állandó hatáskeltésen, azaz az „intézményesített bullshiten” alapul.
Szerzőnk érdekes megállapítása, hogy az őszinte, de tájékozatlan kommunikáció is lehet bullshit.
Szerinte ha valaki, akár egy kortárs művész, úgy próbálja kifejezni önmagát, hogy közben nem reflektál mélyebben a valóságra, az ugyanúgy bullshitteléshez vezet.
Frankfurt egyszerre könnyed és kőkemény esszéje közel negyven év alatt jelentős tudományos és popkulturális hatást gyakorolt, több mint háromezer-ötszáz tanulmány hivatkozott rá, huszonhét héten át szerepelt a The New York Times bestsellerlistáján, ironikus módon még a népszerű showman, Jon Stewart is lelkesen ajánlgatta a közönségének. A helyzet eközben persze csak súlyosbodott.
A bullshit nem „kommunikációs” probléma, hanem kulturális válság: az igazság iránti tisztelet hanyatlása azt eredményezi, hogy egyre inkább benyomások, hangulatok, „megélések” és retorikai trükkök uralják a közbeszédet.
Ne feledjük: amikor a munkánkban vagy akár egy kocsmai beszélgetésben felvesszük a kesztyűt a velünk szemben ülő bullshitterrel szemben, mindig helyesen tesszük.
Harry G. Frankfurt: On Bullshit (anniversary edition). Princeton University Press, 2025
A szerző a Brain Bar jövőfesztivál alapítója
Nyitókép: Brain Bar
Továbbra is vitatéma, kivégzi-e a közösségi média a valós idejű sportközvetítéseket. A szakértők azzal biztatnak, a sportműsor élőben teljesen más élményt nyújt, így van esély a „formátum” túlélésére.
Birtokunkban vannak az információk. Szavak, tettek, mulasztások. Nem vakon kell döntenünk. Üdvösségről és földi hatalomról sem.
Nem elégedett a légi közlekedéssel az újságíró.
De a cikk persze azon aggodalmaskodik, hogy emiatt hatalomra kerülhet a „szélsőjobb”.
A leghatékonyabb módja a dohányzással kapcsolatos ártalmak csökkentésének az, ha el sem kezdjük a dohányzást, és ha már dohányzunk, akkor minél előbb leszokunk róla.
Miként lehetne véget vetni a budapesti utakon tapasztalható káosznak? Hogyan válhatnának tisztábbá és biztonságosabbá a köztereink? Van-e hatékony megoldás a hajléktalanság problémájára? Többek között erre keresték szakértők és lokálpatrióták a választ a BP Műhely első konferenciáján.
Egy világszerte tapasztalható leminősítési hullám kellős közepén Magyarország továbbra is megkapta a hitelminősítők bizalmát.
Egyes édességek és nassolnivalók is kisebb kiszerelésben kaphatók, de ezt jelezniük kell az üzleteknek.
