„A »bullshit« nagyobb ellensége az igazságnak, mint maga a hazugság” – Harry G. Frankfurt könyvéről

Az amerikai Harry Gordon Frankfurt (1929–2023) a filozófiai problémákat nyelvi és logikai elemzés útján értelmező, úgynevezett analitikus filozófia nagyágyúja volt. Személyes érdeklődési körét csupa mérhetetlenül nehéz téma, köztük az akaratelmélet, az erkölcs- filozófia és az elmefilozófia határolta, mindezekről azonban képes volt tisztán és egyszerűen írni. Legfontosabb műve az 1986-ban napvilágot látott On Bullshit (a hülyeségről), amely mindig és mindenütt időszerű. 

Úgy vélte, hogy a jelenségben legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepet játszik a hülyeség polgárjogra emelkedése, mint maga a hazudozás. A bullshit ma már a mindennapi nyelv része: mindenki használja, szervesen jelen van a politikai retorikában, a reklámban és a hétköznapi társalgásokban is, mégsem tudjuk megkülönböztetni a hazugságtól. Frankfurt kötete éppen ezért a hazugság és a bullshit definíciójának elválasztására épül.

ő nem igazságot akar előadni vagy éppen elrejteni, egyetlen célja a hatás. A bullshit tehát nem egyszerűen humbug vagy mellébeszélés, alapja egy sokkal mélyebb probléma: a beszélő indifferenciája a valósággal szemben. „Aki hazudik, a tényekre reagál. A bullshitter azonban teljes egészében figyelmen kívül hagyja azokat. A bullshit ezért nagyobb ellensége az igazságnak, mint maga a hazugság.”

A média szerepének növekedésével és a politikának a közösség eseti elvárásaihoz való mindennapos igazodásával

Frankfurt szerint a kapitalista demokráciák legalább három okból fokozottan veszélyeztetettnek számítanak: egyrészt azért, mert a modern demokratikus közegben az embereket arra bátorítják, hogy mindenről legyen véleményük akkor is, ha nincs hozzá tudásuk. A megszólalási kényszer automatikusan bull­shitet szül. Másrészt mert a tudás hordozói – az előbbiekkel szoros összefüggésben – egyre inkább háttérbe vonulnak. Harmadrészt mert az említett rendszerek működése politikai és kereskedelmi tekintetben is az állandó hatáskeltésen, azaz az „intézményesített bullshiten” alapul. 

Szerinte ha valaki, akár egy kortárs művész, úgy próbálja kifejezni önmagát, hogy közben nem reflektál mélyebben a valóságra, az ugyanúgy bullshitteléshez vezet. 

Frankfurt egyszerre könnyed és kőkemény esszéje közel negyven év alatt jelentős tudományos és popkulturális hatást gyakorolt, több mint háromezer-ötszáz tanulmány hivatkozott rá, huszonhét héten át szerepelt a The New York Times bestsellerlistáján, ironikus módon még a népszerű showman, Jon Stewart is lelkesen ajánlgatta a közönségének. A helyzet eközben persze csak súlyosbodott. 

Ne feledjük: amikor a munkánkban vagy akár egy kocsmai beszélgetésben felvesszük a kesztyűt a velünk szemben ülő bullshitterrel szemben, mindig helyesen tesszük. 

Harry G. Frankfurt: On Bullshit (anniversary edition). Princeton University Press, 2025

A szerző a Brain Bar jövőfesztivál alapítója 

Nyitókép: Brain Bar