Mutasd, hogy mászik a füledbe egy dallam, és megmondom, ki vagy! – magyar kutatók a dallamtapadás nyomában

Érdekes, időről időre mindannyiunkat érintő téma vizsgálatot végeztek az az ELTE és a BME kutatói, akik az úgynevezett dallamtapadást vizsgálták. Tanulmányukban összegzik, hogy ez az akár egész kellemetlen érzéseket is előhívő jelenség az egyszerű érzeten túl az önismeret felé is kaput nyithat, ezzel erősítve a mentális egészséget.

Fülöp Flóra és Honbolygó Ferenc 4300 magyar résztvevő bevonásával térképezte fel, hogy a dallamtapadást – egyszerűbben egyes dallamok fülbemászó voltát – miként élik meg a különböző személyiségtípusok. A kutatáshoz a pszichológiában jól ismert kérdőíveket használtak, így például a skizotípiát (nem patológiás mértékű pszichózisra való hajlam) ás a klinikai rögeszmés-kényszeres zavarokat (OCD) mérőket – ezek az egészséges emberekben is jelen lévő hajlamokat mutatják.

Az erősen skizotípiás hajlamúak viszont ellenkezőleg: gyakrabban tapasztalnak ilyen dallamtapadást, de ezt kisebb arányban vélik rossznak. A magasabb skizotípiás jellegű személyek ráadásul jobban meg akarták érteni a dallamtapadásuk okát, és gyakrabban mozogtak is valamilyen módon (dobolás, ritmusra járó láb) a jelenség átélése közben. Ez nagyon hasonló a skizofréniával élők észleléseihez, amikor például zenét hallucinálnak, azaz a dallamot valóságnak érzékelnek, holott csak a fejükben szól. 

A kutatásból kiviláglik az is, hogy az önmegfigyelésre hajlamosabb egyének gyakrabban tapasztalhatnak visszatérő dallamokat, és jobban eltöprenghetnek a jelentésükön. Az eredmények kapcsán, az egyéni különbségek figyelembevételével jobban megérthetővé válik, 

Nyitókép: Pixabay