Európa, a beváltatlan ígéret – Csejtei Dezső új könyvéről

Csejtei Dezsőnek, korunk egyik legizgalmasabb magyar konzervatív gondolkodójának hirtelenjében két kis alakú kötetét is megjelentette a Békés Márton szellemi iránymutatása alatt álló Kommentár Alapítvány. Az első kötet, a Hagyomány és forradalom egy alapvetéssel kezdődik: 

Az első írás, melynek címe: Európa, a beváltatlan ígéret, voltaképpen egy filozófiai gyökerű, rövid számvetés az európai létezés eredetéről, történeti kifejlődéséről és végértelméről. 

A kifejtés során mindvégig törekszik rá a szerző, hogy ezt a történeti talajt sohasem valami stabil és statikus képződményként kezelje, hanem olyan valóságként, amely a talpunk alatt mozog és él. Ezért Csejtei az európai mivolt filozófiai áttekintését ellentétpárokba rendelve végezte el. A tanulmány végén pedig arra jut, hogy 

A kötetbe foglalt többi írás javarészt egyetlen fogalommal, a forradalom kérdésével foglalkozik. Csejtei találóan megállapítja, hogy ezt a fogalmat a progresszív baloldal az elmúlt idestova háromszáz évben kvázi lefoglalta magának. A kérdés, mely a filozófus szerzőt foglalkoztatja: 

A válasza erre igenlő. A legrészletesebb kifejtést erre a kérdésre a könyv második tanulmányában adja, melyben Spengler gondolatiságának elemzéséből kiindulva áttekinti a fogalom történetét. Megvizsgálja, mikor, hol és miért született meg a „konzervatív forradalom” kifejezés, milyen tartalmi jegyek jellemzők rá, és kitér a fogalom történetének, hányattatásainak bemutatására is. Végül rámutat, hogy a forradalom szó nemcsak a múlt, de a jelen és a jövő leírására is alkalmas kifejezés lehet a konzervatív szótárban.

De Csejtei nem csupán ezt a fogalmat kívánja rehabilitálni új könyvében. 

Ezért áttekinti azt is, hogy az utóbbi kétszázötven évben a konzervatív oldal hogyan termelte ki azokat a gondolkodókat, akik szembefordultak a forradalmi tendenciákkal, és éles, sokszor találó bírálatban részesítették azokat. 

feladatuk abban van, hogy fellépjenek a forradalmakban jelen lévő szélsőségek ellen, és segítsenek a társadalmi mozgást visszaterelni a normalitás irányába. A maga nemében ez már forradalmi tett, és sok esetben ez az „igazi forradalom”, a forradalmak által kihordott abnormalitással szemben.

A kötet záró tanulmányát a neves kolumbiai konzervatív gondolkodó, Nicolás Gómez Dávila széljegyzeteinek szenteli. Ebben azt vizsgálja, hogy a szerző milyen egyensúlyt von e két fontos történelmi jelenség között. Ha Gómez Dávila szemével akár a hagyomány felé tekintünk vissza, akár a forradalom irányába nézünk előre, vagyis akár a múlt, akár a jövő felé pillantunk, akkor azt látjuk, hogy a kolumbiai filozófusnak, mint reakciós gondolkodónak, mindkét alapiránnyal szemben bizonyos fenntartásai vannak.

 S áttekintéséből az is kiderül, hogy a távolságtartás e két esetben nem egyenlő mértékű: Gómez Dávila szíve inkább húz a forradalom irányába. De végső otthonra mégis csak egy dimenzióban lel. Ezt a helyet a legpontosabban utolsó, már halála után megjelent tanulmányának zárómondatában találjuk: 

– idézi fel Csejtei a zárszóban.

Csejtei Dezső: Hagyomány és forradalom. Politikafilozófiai írások. Bp., Kommentár Alapítvány, 2025. 191 oldalon. 

Nyitókép: Mórölő Szent Jakab szobra a spanyolországi Huescában. Wikimedia Commons