Etnocídium. Egy nemzet kultúrájának a megszüntetése, felszámolása – az emberéletek meghagyása mellett, lehetőleg csendben, alattomosan, a külvilág elől rejtve. Veczán Zoltán írása.
Magyarul beszélget néhány fiatal Pozsonyban, odalép egy Slovan-drukker előember, kést szorít egyikük torkához, és kérdőre vonja.
Nem tetszik neki a kapott válasz, hát megvágja a torkát.
Biró Krisztián erdélyi birkózó magyar feliratos mezben edz Moldovában – még csak nem is Romániában –, az edző, akinek nem szúrta a szemét az amerikai, orosz, brit vagy bármilyen edzőruha, leveteti vele, majd letagadja.
Az sem volt régen, amikor a legkiszolgáltatottabb helyzetben, agyvérzéssel küzdő beteggel szemben buggyant ki a dákoromán öntudat egy orvosból Kolozsváron,
s követelte, hogy az illető románul beszéljen.
Már a gyermekek kapcsán is
roppant erősnek érzi magát minden George Simion-fióka:
múlt hétfő este kolozsvári fiatalokat vertek meg fociultrák, mert hallották őket magyarul beszélgetni. Tizenéves fiúknak mentek neki felfegyverkezve.
Etnocídium.
Egy nemzet kultúrájának a megszüntetése, felszámolása – az emberéletek meghagyása mellett, lehetőleg csendben, alattomosan, a külvilág elől rejtve.
Az etnocídium nem genocídium. A genocídium a maga totális voltában „tiszta” dolog: egy erősebb vagy számosabb népcsoport felhergelve, állati ösztöneit kiélve kiirt vagy legalábbis igyekszik kiirtani egy gyengébbet.
A drámai következmények letagadhatatlanok: egyszer talán minden tömegsír megnyílik, és vádló ujj mutat az elkövetőre.
S aztán akár vezeklésben és megbocsátásban, akár ocsmány tagadásban, de referenciaponttá válik a dolog az elkövetők és az áldozatok számára is. Megkerülhetetlenné.
Bartolomé Clavero spanyol történész úgy fogalmazott:
a genocídium embereket öl meg, az etnocídium pedig az egyes népek kultúráját pusztítja el az egyének lelkének megölésével.
Az etnocídium feledhető, elfedhető. A mélyben jogi gáncsoskodás, kifosztás, másodrendű állampolgárság és folyamatos gyanakvás – a nyers erőszak itt csak a jéghegy csúcsa, hiszen a cél nem az etnikum kiirtása, hanem a megszüntetése. Ezért egyfelől célszerű a terror alkalmazása, másfelől az emlékezetpolitika formálása. Lásd a marosvásárhelyi pogromot, amelynek kapcsán ma már a magyar párt is hajlandó a román felelősséget elkenő, semleges „etnikumközi konfliktus” kifejezést használni a teljesen egyértelmű helyzetre.
Ezek mind egyértelmű helyzetek.
Az etnocídium e szakaszában az államra és szervezeteire szelektív süketség és vakság jellemző. Egy szó nem hangzott el a szlovák politikum részéről a pozsonyi eset kapcsán. A magyar kormánnyal és a felvidéki magyar párttal pragmatikus partneri viszonyt ápoló Robert Fico miniszterelnök részéről sem.
A románok is hallgatnak, mint a sír.
Ott elnökválasztási kampány van, de még a magyar voksokra apelláló, a magyar párt által is támogatott nemzeti liberális – szociáldemokrata jelölt Crin Antonescu sem szólalt meg.
Az etnocídiumhoz megvannak az alapvető kellékek. Kell a plebs, amelyet
elég sokáig hergeltek arra, hogy legalább nedves vágyálmaiban mégiscsak kiirtsa a másikat, a kisebbet, a gyengébbet,
a való életben pedig konfliktushelyzetben ne gondolkozzon, ne kérdezzen: üssön. Sőt, keresse, csinálja a konfliktust. Kell ő, nagyon is kell, hogy elvégezze a piszkos munkát, az állam és a rend őrei pedig félrenéznek, és letagadják az etnikai indíttatást, román kölcsönszóval „musamalizálják”, magyarul talán mismásolják.
Kell a kussoló sajtó és civil szervezetek, a békés tiltakozók hangját túlüvöltő fociklubok.
Kell, hogy a mégoly korrektnek bemutatott politikus is vállat vonjon – a néppel, a vokslogikával szemben ő már sajnos tehetetlen, voks populi, vox dei. Kell, hogy évente egyre kevesebben akarják felvállalni magyarságukat, fogyjanak, olvadozzanak, mindez kell – hogy a végén már ne kelljen kitől bocsánatot kérniük a bűnösöknek.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Azóta sem kereste senki Biró Krisztiánt a román birkózóválogatottól, amióta Dragoș Zuz edző levetette vele a magyar edzőmezt, ő pedig tiltakozásul otthagyta az edzőtábort. Veczán Zoltán írása.
(Nyitókép: Daniel MIHAILESCU / AFP)
Ezt is ajánljuk a témában
A HVG cikkéből kiderül: egy Valenciában élő megkérdezettel előfordult, hogy egy idős néni „előreengedte a boltban, amikor csak kevés dolgot vásárolt”. Nem semmi! Francesca Rivafinoli írása.
A történteket Volodimir Zelenszkij ukrán elnök sem hagyta szó nélkül, szerinte nem véletlen akció volt.
A minisztérium szakértői a drón esetleges maradványainak felkutatására indulnak.
Az is kiderült, hogy egy újabb kormány csak tetézné a bajt.
Azonnal el kellene hinniük Pozsonyban, hogy az oroszok direkt támadták a lengyeleket.
Nem túl jók az előjelek.
Ha találnak a helyére egy másik szakembert, minden további nélkül távozna a posztjáról.
A kormánypártok kommunikációs igazgatója szerint, amit a gazdaságról és az adóról, meg az energiáról tudunk, a mellé még hozzátehetjük az Ukrajna-csomagot, a bevándorlás-csomagot, az LMBTQ-csomagot.
Efféle könyveket nem lehet csak úgy elolvasni. Lehet vele haladgatni persze az elejétől a vége felé, de ezzel a „normális” olvasási metódussal előbb-utóbb zsákutcába jutunk. A linearitással itt nem megyünk semmire. Győrffy Ákos írása.
