Az etnocídium feledhető, elfedhető. A mélyben jogi gáncsoskodás, kifosztás, másodrendű állampolgárság és folyamatos gyanakvás – a nyers erőszak itt csak a jéghegy csúcsa, hiszen a cél nem az etnikum kiirtása, hanem a megszüntetése. Ezért egyfelől célszerű a terror alkalmazása, másfelől az emlékezetpolitika formálása. Lásd a marosvásárhelyi pogromot, amelynek kapcsán ma már a magyar párt is hajlandó a román felelősséget elkenő, semleges „etnikumközi konfliktus” kifejezést használni a teljesen egyértelmű helyzetre.
Ezek mind egyértelmű helyzetek.
Az etnocídium e szakaszában az államra és szervezeteire szelektív süketség és vakság jellemző. Egy szó nem hangzott el a szlovák politikum részéről a pozsonyi eset kapcsán. A magyar kormánnyal és a felvidéki magyar párttal pragmatikus partneri viszonyt ápoló Robert Fico miniszterelnök részéről sem.