„Igen, bajom van a magyarokkal” – Romániában mintha semmi sem változott volna a '60-as évek óta

Ha valaki a romániai sport múltjával vagy akár jelenével foglalkozik, nem tudja elkerülni, hogy mindenütt Erdélybe és a magyarokba botoljon. Nem csak arról van szó, hogy az 1922-ben felállított első román futballválogatottban a magyarok, a svábok és a zsidók mellett egyetlen román nemzetiségű játékos rúgta a bőrt; hogy vásárhelyi, szatmárnémeti vívómestereink nélkül nem létezne az, amit ma román vívásnak nevezünk, vagy hogy a kolozsvári Károlyi Béláék fedezték fel Románia legnagyobb tornászcsillagait. A jelennel is így áll a helyzet, elég csak a diadalmas román jégkorong-válogatottra gondolni, amely lényegében a három­széki csapatok bővített verziója. 

Ha nem lehet is megkerülni a magyarokat, azért bőven akad rá kísérlet. Bár a legkonfliktusosabb terep mindig a labdarúgás volt és marad, a többi sportágban is találni soviniszta incidenst. Egy 1958-as eset igazán jól példázza, meddig voltak hajlandók elmenni a román sportélet irányítói, ha magyarellenességről volt szó. A zsidó nemzetiségű újságírót, Max Bănușt például azért ítélték nyolc­évi börtönre magyar sovinizmus és rendszerellenesség miatt, mert az általa szerkesztett bukaresti, Stadion című sportmagazin címlapjára Szabó Zoltán rúdugrót helyezte, aki akkor döntötte meg a nemzeti csúcsot – ámde a nyomda korlátai miatt a fehér mezén lévő román trikolór kék-sárga-piros helyett zöld-szürke-pirosas árnyalatban lett kinyomtatva, ami már kellemetlenül emlékeztetett a magyar trikolórra. Az észérvek senkit nem érdekeltek.

Se kiköpni, se lenyelni: ha már magyar sportoló szerzett Romániának diadalt, a nevét a Ceaușescu-rendszerben jellemzően románul írták le az újságok. Lásd az 1960-as és 1964-es olimpiai bajnok magasugró Balázs Jolándát, alias Iolanda Balașt; a legsikeresebb tornászt, Szabó Katalint, vagyis a lapokban Ecaterina Szabót vagy éppen Bertalan Istvánt (Ștefan Birtalan), aki három olimpiáról három érmet hozott. Magyar abban a rendszerben akkor kapott magyar nevet, ha bűnbakot kerestek: így volt ez „Ștefan Covacival”, a román futballválogatott edzőjével, aki, miután 1981-ben a román válogatott kikapott Budapesten, majd döntetlent játszott Bukarestben, „árulóként” immár Kovács István néven futott az ottani lapokban.

Mintha semmit nem változott volna ez a felfogás, Biró Krisztián márciusi esete is az identitásról szólt: a 22 éves sportoló, Maros megye legjobbja a román birkózóválogatott tagjaként vett részt Kisinyovban, Moldovában egy edzőtáborban. Egy magyar feliratú mezben edzett volna, azonban a szabadfogású szövetségi kapitány, Dragoș Zuz le akarta vetetni vele. Biró Krisztián ezt nehezményezte, hiszen szokás szerint ő és mások is edzettek más nemzetek mezeiben, s addig ezzel nem volt gond, Zuz azonban a kérdésre közölte: „igen, bajom van a magyarokkal”. Végül a helyzet miatt Biró Krisztián otthagyta az edzőtábort, s míg a Magyar Birkózók Szövetsége a román társszervezettől magyarázatot követelt, Zuz maga egy közleményben azzal védekezett, hogy valójában nincsen baja a magyarokkal, és azzal vádolta Birót, hogy nem járt eleget edzeni.

„Bevett szokás, szoktunk mezt cserélni a nemzetközi edzőtáborokban, ez a tisztelet jele is. Nekem is van orosz, német, brazil, mindenféle” – mondja lapunk megkeresésére Biró Krisztián. Annak, hogy e pólókban edzenek, praktikus okai is vannak: a válogatott mindössze két mezt ad, nekik napi két edzésük van, s a versenyekhez előírás, hogy a románt kell felvenni, így ezzel szoktak „spórolni”. Korábban ez nem jelentett problémát, azonban a 2024 januárja óta edzősködő Zuz szemében a magyar felirat vörös posztó volt. Ilyen viselkedéssel Biró a válogatottban eddig nem találkozott, sosem volt probléma a magyarsága, „mi a csapattársaimmal olyanok vagyunk, mint egy család” – teszi hozzá. Zuz lépésén a társai is megdöbbentek, „egy válogatott edzőnek szerintük is azzal kellene foglalkoznia, hogy a versenyre készüljünk, nem azzal, hogy a sportoló milyen felszerelésben edz”. A birkózó határozottan visszautasítja az edző vádjait is. „Hamis állítás, hogy csak tizenhat napot edzőtáboroztam volna. Bekértem a részvételi adataimat a szövetségtől: voltam Moldovában kétszer, Grúziában, Brassópojánán és még sok helyen, persze országon belüli edzőtáborban is az Európa-bajnokság előtt” – sorolja Biró. 

Azt is hozzáfűzi: nem tudja, hogy a magyarsága miatt-e, de többször akadt konfliktusa Zuzzal. A távozása óta otthon edz azzal a klubedzővel, akivel 2013 óta dolgozik. Azóta sem kereste sem Zuz, sem senki a válogatottól; 

„Ez zavar, mert lehet, hogy meg lehetett volna beszélni privátban, nem kellett volna idáig jutni” – vélekedik a magyar sportoló.

Nyitókép: Magyar Birkózók Szövetsége hivatalos Facebook-oldala