A felsőoktatási intézmények előszeretettel gondolnak magukra a haladás zászlóvivőiként, ám saját megújulásukkal szemben többnyire radikálisan konzervatívok. Vízió, idő és a kisszerűség levetkezése is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a képesek legyenek megőrizni relevanciájukat, és felkészüljenek a jövőre.
Brian Rosenberg egy 19. században alapított kis bölcsészettudományi főiskola, a Minnesota állambeli Macalester College korábbi első embere, ma a világhírű Harvard Egyetem oktatási vezetőket és újítókat képző intézetének, a Harvard Graduate School of Educationnek az elnöke. ”Whatever It Is, I’m Against It” (bármiről legyen is szó, én ellene vagyok) című könyve arról szól, miért annyira nehéz megújulást hozni a felsőoktatás világába, mitől ragaszkodnak olyan sokan a változatlansághoz az egyetemeken – és miért olyan fontos mindennek ellenére is küzdeni az értelmes reformért. Szerzőnk emlékeztet arra a fontos ellentmondásra, hogy minél nagyobb hírű és presztízsű egy intézmény a saját területén, munkaközösségei annál nehezebben veszik rá magukat a megújulásra – holott éppen nekik van a legnagyobb szükségük erre ahhoz, hogy hosszú távon megőrizzék reputációjukat. S ha már ellentmondások: bár közismert tény, hogy a nyugati félteke egyetemeinek nagy többsége kifejezetten „progresszív” beállítottságú, a változáshoz fűződő viszonyulásukat tekintve nem létezik náluk konzervatívabb intézmény. Rosenberg úgy véli, a jelenség legfőbb oka a félelem: az egyetemi vezetők többsége bármiféle újítás sikerének esélyét rendszerint alacsonyra, az innováció költségét pedig mindig magasra értékeli. Kihívás a kőbe vésett (kihalásos alapú) szerepek és pozíciók sokasága is, ami szöges ellentétben áll a meritokráciával. S bár a sikeres egyetemi reformhoz a kulturális és bürokratikus problémák közös felismerése és nevén nevezése is szükséges, nem segíti a konstruktív vitákat, hogy a véleménynyilvánítás szabadságából sok helyütt annak karikatúrája, ideologikus, dogmatikus nézőpontok pergőtüze lett.
Orbán Anitával a Bajnai-kör újabb tagja lépett be a kampányba, egyúttal asztalra téve az Ukrajna tematikáját. Zelenszkij vezetésével közben az ukránok nyíltan beszálltak a magyar választási kampányba, Hitlert, Szálasit emlegetve, Orbánt gyalázva. Mi jön még?
Az új világrend megalapítójának személyiségét mindennél jobban jellemzi, hogy minderről tiszta és világos mondatokban Kanada eddig alig ismert miniszterelnökétől kell értesülnie a művelt közönségnek.
Rab Irén új könyvét akár történelmi útikalauznak is felfoghatnánk, amolyan gyakorlati tájékoztatónak a feledékeny közvélemény számára a határon túli magyarság közösségeiről. Gágyor Péter könyvrecenziója.
Az építész-asztalos házaspár, Rónai Ruxandra és Szekeres Dávid különleges vállalkozásba kezdett: bútormentő szolgálatot indított. Vágyuk, hogy ötletük globális közösségi mozgalommá szélesedjen.