A felsőoktatási intézmények előszeretettel gondolnak magukra a haladás zászlóvivőiként, ám saját megújulásukkal szemben többnyire radikálisan konzervatívok. Vízió, idő és a kisszerűség levetkezése is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a képesek legyenek megőrizni relevanciájukat, és felkészüljenek a jövőre.
Brian Rosenberg egy 19. században alapított kis bölcsészettudományi főiskola, a Minnesota állambeli Macalester College korábbi első embere, ma a világhírű Harvard Egyetem oktatási vezetőket és újítókat képző intézetének, a Harvard Graduate School of Educationnek az elnöke. ”Whatever It Is, I’m Against It” (bármiről legyen is szó, én ellene vagyok) című könyve arról szól, miért annyira nehéz megújulást hozni a felsőoktatás világába, mitől ragaszkodnak olyan sokan a változatlansághoz az egyetemeken – és miért olyan fontos mindennek ellenére is küzdeni az értelmes reformért. Szerzőnk emlékeztet arra a fontos ellentmondásra, hogy minél nagyobb hírű és presztízsű egy intézmény a saját területén, munkaközösségei annál nehezebben veszik rá magukat a megújulásra – holott éppen nekik van a legnagyobb szükségük erre ahhoz, hogy hosszú távon megőrizzék reputációjukat. S ha már ellentmondások: bár közismert tény, hogy a nyugati félteke egyetemeinek nagy többsége kifejezetten „progresszív” beállítottságú, a változáshoz fűződő viszonyulásukat tekintve nem létezik náluk konzervatívabb intézmény. Rosenberg úgy véli, a jelenség legfőbb oka a félelem: az egyetemi vezetők többsége bármiféle újítás sikerének esélyét rendszerint alacsonyra, az innováció költségét pedig mindig magasra értékeli. Kihívás a kőbe vésett (kihalásos alapú) szerepek és pozíciók sokasága is, ami szöges ellentétben áll a meritokráciával. S bár a sikeres egyetemi reformhoz a kulturális és bürokratikus problémák közös felismerése és nevén nevezése is szükséges, nem segíti a konstruktív vitákat, hogy a véleménynyilvánítás szabadságából sok helyütt annak karikatúrája, ideologikus, dogmatikus nézőpontok pergőtüze lett.
Az Operaház főigazgatója Rost Andreával való kapcsolatáról, és az intézmény jövőjéről is beszélt.
Hatalmas politikai vihart kavart Friedrich Merz német kancellár beszéde, amelyben a törvényes nyugdíjbiztosítást csupán „alapellátásnak” minősítette.
Olyan világ jön, amikor mindennél nagyobb szükség lesz a hagyományos értékeink és a józan ész melletti kiállásra.
Simor András korábbi jegybankelnök állításai nyomán.
A világ és benne a nemes úr még nem sejti, hogy újabb háború készülődik. A kertember 51.
Elegük lett a magas üzemanyagárakból.
A Századvég elemzője szerint Pósfai Gábor belügyminiszteri jelölése jelzi, hogy a Tisza-kormány a multinacionális vállalati kultúrát és a nyugati liberális értékrendet hozhatja el a közigazgatásba.
A brüsszeli bíróság szerint a genderpropaganda terjesztése nem korlátozható, és a pedofil bűncselekményeket elkövetők nyilvántartása is ellentétes az uniós joggal.
