Gombafonalak

„Mindannak, ami számomra oly fontos, egyidejűleg át tudom érezni a jelentéktelenségét is” – írja Kertész Imre a Gályanaplóban valamikor a hetvenes évek második felében. A könyvespolc mögül került elő a könyv, nemrég bukkantam rá. Beszorult a polc és a fal közé ki tudja hány évvel ezelőtt. Ezek az elkallódott könyvek olykor különös átalakuláson mennek keresztül. Itt, ebben az erdei házban ez az átalakulás a szokásosnál is látványosabb tud lenni. Idebent is erős a természet jelenléte, a ház egy folyamatos visszafoglalási kísérlet elszenvedője. Ha nem vagyunk itthon egy hétig, mindenfelé pókhálók tűnnek fel, hangyák és egyéb rovarok jelennek meg ki tudja honnan. Mintha észlelnék, hogy ellenségeik, az emberek egy időre eltűntek innen. A polc mögé vagy alá szorult könyveket is vastagon borítja a pókháló, némelyiket gombafonalak hálózzák be. Kék, sárga, zöld vagy piros, végtelenül finom fonalak erezete. 

A Gályanaplót is megtalálta valamelyik gombafaj a sok közül, a könyvgerinc kékeszöld színt kapott tőle. 

A sok közül, írom, mert valójában még csak becslések sem léteznek arra nézvést, hogy nagyjából hány gombafaj létezhet. Egyes szerzők szerint a ma ismert mintegy százötvenezer faj csak a töredéke a teljes képnek, és akár négymillió fajuk is lehet. Bizonyos szempontból nézve nem az ember, hanem a gombák a Föld legmeghatározóbb faja, és planétánk valójában a gombák alig ismert civilizációjának bölcsője. Egyes kutatások szerint az erdei gombák a talajban található fonalaik segítségével elektromos jelekkel kommunikálnak egymással, hasonlóan ahhoz, ahogy az emberi idegsejtek továbbítják az információkat. Halvány dunsztunk sincs arról, mi történik a természetben. Ki is megyek gyorsan a kertbe, és nézegetem a fagyba dermedt földet az öreg cserfák körül. Nagy a csend, a hőmérséklet egész nap nem megy fagypont fölé.