Csúnya pofonba szaladt bele Karácsony Gergely: ebből nehezen fog arcvesztés nélkül kijönni
„Egy ilyen nagyszerű városnak nem lehet egy ilyen kisstílű főpolgármestere”– üzente Szentkirályi Alexandra.
Nyolcvan éve, 1945 januárjában halt meg Szabó Dezső Rákóczi téri lakásának óvóhelyén – éhségtől legyengülve ért véget a közéleti bölény élete.
Az elfeledett Zulawski Andor költő, irodalomkritikus, jogász, lengyel szervezetek és a főváros tisztviselője volt. Életrajza azt példázza, hogy a morfium és a férfiszerep elvesztése hogyan idegeníti el az egyént, veri szét a társadalmat nemzedékről nemzedékre immár száz éve, s hogyan él a fejünkben Rákosi és Kádár még mindig. Akkor volt ő a lengyel ügy dolgos katonája, amikor Báthory és Bem szobrát emelték, és átnevezték a Remete utcát Sobieski János utcára a Ferencvárosban. Egy napig a főváros főjegyzője is volt 1946-ban. A kommunista-szociáldemokrata párt számolt le vele. Kinevezték, majd kiteregetve a Szabad Földben züllött életének részleteit a morfiumtól a nagymama megölésén át az Ady-kritikájáig, kirúgták.