Fogalomkórház a politikának – bemutatták Czopf Áron új könyvét

Fotó: Kommentár Facebook-oldal

Bemutatták Czopf Áron eszmetörténész Metapolitika című könyvét a Hagyományok Házában, ahol a szerző beszélgetőtársai Hegedűs Zoltán történész és Kötter Tamás író voltak. A beszélgetést Horváth Szilárd moderálta. Köszöntő szavaiban Békés Márton, a Kommentár főszerkesztője kiemelte, hogy fél év alatt a második könyve jelent meg Czopf Áronnak. Békés szerint a 180 oldalas könyv 180 évnyi munkát végzett el, a metapolitika ugyanis egy ilyen idős gondolat terméke. 

Ezt követően Lánczi András Széchenyi-díjas filozófus laudálta a könyvet, kiemelve, hogy a metapolitika mint téma „rossz bőrben” van. Az ember köztes lény, föld és ég között van, tehát a politika sem lehet más. Czopf felteszi a kérdést: mi az igazság? Ebből kéne kiindulnia a politikának, és nem abból, hogy mik a szükségletek.

Horváth feltette a kérdést: miért született meg a könyv? Czopf szerint a kötet nem légüres térben született, hanem mert tagja egy közösségnek, és enélkül a könyv nem született volna meg. Czopf cikkeiben a politika mögötti politikával foglalkozik a Kommentárban, ez a metapolitika. Most ezt a privilégiumot fordította termőre. A motiváció tehát összefügg a modernitás kritikájával. A modernitás leszűkítette a politikai gondolkodást, a politikai modernség alapító gondolata, hogy 

Azzal, hogy ki van zárva az igazság, sokat elveszítettünk. De ha kidobjuk az igazságot az ajtón, akkor visszamászik az ablakon. Az igazság kizárásával a stabilitás biztosítása volt a cél, tehát aki metapolitikával foglalkozik, ott elszabadul valami. A vallási polgárháborút akarták megakadályozni azzal, hogy kizárták a vallást a politikából. A kalózok nem beszélhettek a hajón vallásról, csak a szárazföldön, és a modernitás hajója is hasonló elven működik. Ez a könyv tehát a hajóalkotmány megsértése, szabálytalan lépés, és a metapolitika tárgyalásának minden izgalma ebből fakad.

Hegedűs utalt rá, hogy Czopf gyakran beszél a „fogalomkórházról”. Ez a könyv most egy szárnya a fogalomkórháznak. A kötet tisztáz olyan dolgokat, amik tisztázásra szorulnak. Mai fogalmaink szerint sem értjük meg, mit jelent a „hatalom” vagy a „metapolitika”. Ha történelmileg nézzük, a felvilágosodás és a francia forradalom dobja ki az igazság fogalmát. Minden társadalom vagy civilizáció alapja a hit és a vallás. Hegedűs Zoltán nem ismer olyat, hogy előbb megalakul egy állam, és aztán keres hitet. 

 Innen eredeztethető az igazság is.

Ha arról beszélünk, hogy állam és politika, akkor hosszabb távon nem tud a kettő talapzat nélkül működni. Czopf is erre tett a hozzászóló szerint kísérletet, hogy tisztázzuk a fogalmainkat, és kezdjünk el gondolkodni olyan fogalmakról, amikről nem szoktunk. Mindig a tartalom és nem a forma a „király”, és igazság nélkül nincsen metapolitika.

Kötter úgy véli, hogy 

A nyugalom teszi rendezetté az életünket, ez a 20. században sokáig velünk volt. A metapolitika az igazság és a hatalom között vonható legrövidebb egyenes – idézi a szerzőt. Czopf úgy látja, hogy a politikát nem teljesen szokványos értelemben, élesebb kontúrokkal, radikálisan érdemes látni. A társadalom belső pluralitása a politika lényege. A társadalmat viszályok szabdalják, de bizonyos dolgok összekötnek: például a tér, a nyelv, a hagyomány, de bizonyos szempontból még a csend is lehet közös. A rend azért metapolitikai kategória, mert a rendben kifejeződik az egység. A rend egység a tagolt sokaságban. Nem rend az, amely egyetlen elemből áll. Minden rend plurális, amiben nincsen egységelv, az káosz.

Czopf ezt az egységet keresi, hogy mi az, ami minket társadalommá, közösségé tesz? Miért mondja Carl Schmitt, hogy „nem tudna az ellenségei nélkül élni”? Ragaszkodik ahhoz a helyhez, ahol a szavainak van jelentősége, ahol van értelme konfrontálódni.