A szabadságharc legvége: így kapitulált a komáromi erőd

Nyitókép: A második komáromi csata a monostori sáncoknál

Komárom lakói elképesztő fejlesztéseknek lehettek tanúi a 19. század első felében, ha szemüket városuk – a Duna Gibraltárja – erődjére vetették: a török kiűzése után csökkent az erődítmény szerepe, ám a napóleoni időkben újra nyilvánvalóvá vált, hogy a háború a térségbe hatol. 1809-ben, amikor I. Ferenc felismerte az erőd kiváló stratégiai fekvését és kiadta parancsban, hogy azt 

minden bizonnyal nem gondolta volna, hogy egyszer egy Klapka György nevű magyar hős fogja azt védelmezni és a magyarság érdekébe állítani pár évtizeddel később. De így történt. Végül 175 évvel ezelőtt, 1849. szeptember 27-én aláírták a komáromi erőd kapitulációjára vonatkozó megállapodást, amivel sok magyar élet menekült meg az osztrák megtorlás elől.

Tegyük hozzá az előzményekhez: az építési műveletek 1848-ig zajlottak, épp a forradalmak vetettek véget a további erődítésnek, de akkorra Komárom a birodalom legjelentősebb és legkorszerűbb támaszpontja lett, vagyis kiváló aduász mindkét félnek: a Habsburgoknak és a magyar szabadságharcosoknak egyaránt. 

 – az erőd többször is „tulajdonost” váltott.

Amit sokan tudnak: Klapka György és várvédői a világosi fegyverletétel (1849. augusztus 13.) után másfél hónapig kitartottak az orosz-osztrák túlerő ellen. Heroikus küzdelmüket és az erőd minőségét bizonyítja, hogy 

Nem tudták megtörni a hazafias komáromiakat

Kezdjük onnan, hogy a forradalom győzelme és hosszas huzavona után 1848. szeptember 29-én a vár legénysége letette az esküt a magyar alkotmányra és az osztrákok elhagyták a várat. Az erőd jelentőségét mutatja, hogy ősszel 

másodszor Bem Józseffel együtt. A legénység bővült és bővült a lelkes, hazafias hangulat miatt: 1848 végére már 10 ezer 640-en voltak. 

1848 decemberében megindult az osztrák támadás Magyarország ellen, visszanyomták a Tiszáig a magyarokat, de a komáromiakat nem tudták megtörni, míg 1849. áprilisában 

 és egy kalap alatt a körvédelem kiépítése is megkezdődött.

Júliusban kettő komáromi csata is lezajlott: az első komoly sikert hozott a konyhára, amit a másodikban nem sikerült megtartani. Ekkor már érvényesülni kezdett az orosz-osztrák erőfölény a hadszíntér egészén. Bár Görgei egyértelműen a Komárom környéki összevonást támogatta, Kossuth parancsára Szegedre irányába indult. 

Klapka György és 18 ezer harcosa azt a feladatot kapta, hogy kitörésekkel, rajtaütésekkel minél jelentősebb erőket kössön le, így könnyítve a magyar fősereg helyzetét. 

Újabb ostromgyűrű és újabb ellenállás

Az újabb ostromló sereget Csórich altábornagy vezette nagyjából 12 ezer katonával. A várvédők legfontosabb kitörésére augusztus 3-án került sor, amikor is

többek között 30 ágyút, 35 élelmiszerszállító hajót, 800 sertést, 2600 szarvasmarhát hoztak el a császáriak készleteiből és ezer hadifoglyot is ejtettek! A győzelem lelkesedéssel párosult, pár nap alatt 6 ezer újonc jelentkezett Komáromban várat, a hazát védeni.

Az osztrákok számára megalázó eset után az ostromzár augusztus 19-én zárult újra. A felek tárgyalni kezdtek. 

aki fegyverszünetet javasolt: ez végül megágyazott a későbbi tárgyalásoknak, mivel Komárom védői korábban kijelentették: addig semmilyen tárgyalásba nem kezdenek, ameddig nem kapnak hírt a főhadszíntér eseményeiről. Erre lehetőséget kaptak, körbejárhatták az országot, értesülhettek a szabadságharc leveréséről és tovább formálódhattak az igények.

Kompromisszum vagy utolsó vérig?

Az erőd két nagy táborra szakadt: 

A történészek szerint a katonai győzelemre ekkor már nem volt esély, így a kompromisszumkész tömörülés javaslatai jobban szolgálták már az ország érdekét. 

általános kegyelmet nemzetiségi különbség nélkül a magyar sereg tagjai számára, „a magyar kincstár által kibocsájtott papírpénz elfogadását, a vár védőinek katonai tiszteletadással történő elvonulását, a katonák és a tisztek lakhelyének szabad kiválasztását, külföldi út esetén a szükséges papírok kiállítását, a magántulajdon megtartását, a polgári lakosság retorzióktól való megkímélését, a tiszteknek egy havi, a legénységnek 10 napi zsold kifizetését, végül a komáromi várparancsnoksággal szerződők kártalanítását” – ezekben talán maga Klapka sem hitt.

Szakértők szerint a parancsnok az időt húzta, vagy abban reménykedett, hogy „középen összeérnek”, és kapnak egy jó ellenajánlatot. Az osztrákok persze elutasították az egészet, a harcok újraindultak: a császáriak 44 ezer főt számláltak, ehhez jött az oroszok 12 ezer embere és rengeteg ágyú. 

Az ostromlók minden fortélyt bevetettek: felhívásokat juttattak az erődbe, amik árulásra és szökésre csábítottak amnesztiáért cserébe. A szökések száma valóban nőtt, így 

Ez hatásos volt. Aztán bérgyilkost béreltek Klapka ellen: célját nem érte el. Később saját emberei lázadtak föl a parancsnok ellen, mivel nem akartak tárgyalni, hanem harcolni a halálig. Ez sem jött össze, börtönbe zárták őket, és Klapka akarata érvényesült.

A kapituláció

Szeptember végén a várvédők kéréssé enyhítették feltételeiket, mivel Pétervárad is kapitulált, mint a Komárom előtti utolsó jelentős gócpont, ám a császáriak csakis a feltétel nélküli megadást voltak hajlandóak elfogadni. 

De ő sem volt képes áttörést elérni.

 Jöhetett a kompromisszum. Más szóval: az elszántságnak és az ihletett védekezésnek meglett az eredménye.

Klapka emlékirata alapján ezek voltak a kapituláció pontjai. Ízlelgessék a komáromi ellenállás egyedülálló következményeit: 

A katonák szabadon elvonulhatnak fegyvertelenül, de a tisztek megtarthatják kardjaikat.

Azok a tisztek, akik korábban a császár–királyi hadseregben szolgáltak, útlevelet kapnak külföldre. Aki ezt nem kérvényezte, az szabadon hazatérhet.

A honvédtiszteknek, akik nem szolgáltak a császári–királyi hadseregben, engedélyezik, hogy otthon tartózkodjanak alkalmaztatásuk nélkül.

A császári–királyi ezredek egykori legénysége amnesztiát kap, ezen kívül külföldi útlevelet osztanak ki annak, aki azt 30 napon belül kérelmezi.

A tisztek számára egyhavi fizetést biztosítanak, a legénységnek pedig 10 napi zsoldot adnak osztrák bankjegyben.

A helyőrség hadipénztári utalványok kibocsátása által felvállalt kötelezettségeit törlesztik 500000 forint konvencionális pénzben, osztrák bankjegyekben.

A megegyezés értelmében a Komáromban lévő bénák és a kórházakban lévő betegek ellátásban részesülnek.

Az ingó és ingatlan magántulajdonát mindenki megtarthatja.

Érdekeség, hogy a szerződés alapján a Komáromban lévő katonák mentességet kaptak az üldöztetéstől és a retorzióktól, de 

Történészek szerint a komáromi eredmények példátlanok a magyar szabadságharcon, sőt az európai horizonton végig tekintve is. Klapka tudta ezt, amikor így summázta az eseményeket: 

és pirulás nélkül állhatunk meg Isten és a világ ítélőszéke előtt.”

*

Felhasznált irodalom:

https://ujkor.hu/content/az-1848-1849-es-forradalom-es-szabadsagharc-epilogusa-a-komaromi-erod-kapitulacioja

Kecskés László: Komárom, az erődök városa, Zrínyi, 1984, pp. 166–204.

https://m.mult-kor.hu/20090927_kozkegyelmet_kaptak_a_komaromi_var_1849es_vedoi

https://lexikon.katolikus.hu/K/kom%C3%A1romi%20fegyverlet%C3%A9tel.html

Wikipédia