Szuperminyonok és a kisvárosi léttel harcot folytató Gru – itt a negyedik rész!

Nyitókép: UIP Duna/Universal

Ha valakinek van gyereke, aki 2010 körül vagy utána született, az minden bizonnyal ismeri Grút – nem keverendő a Marvel facsemetéjével, Groottal – és az őt jóban-rosszban követő minyonokat, akik a popkultúrában és leginkább a vadkapitalista pénzbányász piacon még nagyobb karriert futottak be, lényegében besárgítva ezzel az édességek, játékok és kütyük szegmensét. Pedig maga a koncepció elég morbid. Adva vagyon ugyanis egy szuper gonosztevő elme, Gru, aki kicsit már amúgy is belefáradt a gonoszkodásba, de miután a 2010-es első részben három kis árva kerül hozzá, az élete fenekestül felfordul.

És én lennék az első, aki rávágja, hogy és akkor mi van, mivel utálom a gonosztevők mosdatását és a gonosz, mint archaikus mesefigura árnyalását, de ha a kopasz fazonra nézek, megenyhül a szívem. 

Nem véletlen, elvégre a Universal alá tartozó Illumination szinte az egyetlen stúdió, amely az ipar mainstream vonalán képes megfogni a Disney-t, és erre nemcsak a Gru, de A kis kedvencek titkos élete, sőt a tavalyi Super Mario Bros.: A film is bizonyíték.

Jónak lenni nem mindig kifizetődő

A Gru 4 ott folytatódik, ahol a történet korábban félbeszakadt, avagy az egykori gonosztevő a három árvát nevelgeti, azóta rátalált a szerelem, sőt még gyermekáldás is volt a háznál, így egy szép családi idill elevenedik meg a szemünk előtt. De Gru kihúzza a gyufát ősi nemezisénél, elvégre a gonoszság iskolájának évfolyam-találkozóján leleplezi magát, mint az AGL, avagy az Anti-Gonosz Liga ügynöke, hogy letartóztassa ellenfelét. 

aminek okán Gru kénytelen egy végtelenül nyugodt kis helyre menekülni a családjával, hogy ott beilleszkedjen az átlag lakosok közé, míg elül a vihar. És persze mind tudjuk, hogy a baj előbb-utóbb rátalál, hogy elszámoljon ellenfelével.

Mindez még nem is hangzik annyira rosszul, bár összességében teljesen felesleges, és alig nyújt újdonságot a széria eddigi részeihez képest. Pláne, hogy némileg identitászavarban is szenved. Gru fia most eredendően gonosz, de végül csak megszereti a fatert, mert... Mert? És a szomszéd kislány, aki egyik percben még arról beszél, hogy mindig azt érezte, hogy gonosz, majd egy betörést követően már ő a környék legnagyobb buliarca? Valahogy semmi sem áll össze semminek nincs igazán értelme és lényege. Leginkább az jön át, hogy kellett még egy epizód. Mert bevétel.

És persze, nem egy Grúba kell mindenféle értelmet és mondanivalót belelátni, de azért na! Az első pont azért volt olyan szerethető, mert azt mutatta meg, hogy ha akar és van miért, akkor megváltozhat az ember. A rosszból is lehet jó, ha szeretettel fordulnak hozzá. Vagy hogy mindenki megérdemel egy újabb esélyt. 

Most nem nagyon van tanulság, pláne akkor, mikor a jó és a rossz együtt csinál magából hülyét egy börtön lakói előtt. Vagyis de, van! Pl. a legelején, hogy ha a gonosszal harcolsz, hajthatsz úgy a hegyi szerpentinen, mint az állat. Sőt, hazudhatsz és a gyereked is hazugságra kényszerítheted. Bocs, de ez nagyjából annyira szórakoztató, mint a különálló Minyonok, amiben a kis sárga izék már kb. fanatistaként keresik a gonoszt, akit követhetnek, és lényegében a sátánizmus a lételemük.

Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál

Ennél azért eddig mindenképpen jobb és több volt a Gru. Persze most is vannak jobb pillanatai, jobb humorbombái, eltalált jelenetei, a látványra pedig nem lehet panasz. Sőt, majdnem biztos vagyok abban, hogy az itt született szuperminyonokra még vár valami kaland. De alapvetően érezni a filmen, hogy a koncepció már megfáradt. Lehet, hogy volna még benne valami tartalom, de ahhoz tényleg dolgozni kellene az ötleteken, mert egy szimpla folytatás negyedik alkalommal semmiképpen sem elég. Az első két rész jópofa, azokat érdemes lehet újra elővenni, de a Gru 4, akármennyit is hoz majd a kasszáknál (nyári családi slágerként van esélye), nem egy jó film, nem különösebben ajánlható a moziba vágyóknak.