Filmkritika: a vég kezdete, avagy így esett el New York – Hang nélkül: Első nap

Nyitókép: UIP Duna/Paramount Pictures

Mindenkinek van egy álma. Egy olyan, ami ideális esetben nem kivitelezhetetlen. Egy olyan, amit akár akkor is valóra válthatsz, ha már csak napjaid vannak hátra. Samira (Lupita Nyong'o) számára is akad egy ilyen álom, de őt két dolog is nehezíti a teljesítésben. 

De a pesszimistának és barátságtalannak tűnő nő álcája alatt is érző szív dobog. Mert Samira még egyszer, utoljára szeretné újraélni gyerekkorának egy kis szeletét. Ami (részben) egy pizza. Az ehhez tartó úton pedig nemcsak egy hűséges macska, de egy pánikbeteg, mégis nagyon jóravaló és segítőkész férfi, Eric (Joseph Quinn) is vele tart.

Mert még Hollywoodban sem minden fehér férfi rossz. Hála az égnek.

Hang nélküli varázslat

John Krasinski 2018-as projektje, a Hang nélkül, valamint annak 2020-as folytatása igazi szerelemprojekt volt. Meg is látszott rajta. Főleg az első részen, amely üdének és frissnek hatott a tipikus horrorfilmek között. A hallássérült lány és családja erős drámával nyitott, a néző pedig gyorsan hozzászokott ahhoz, hogy ebben a világban tényleg minden hang nélkül történik. 

Ahogy a családi drámának is. De szerencsére a folytatást sem érhette sok panasz. Mégis, a legújabb film, ami nem folytatás, hanem előzmény, máshoz került.

Michael Sarnoski a 2021-es Disznó miatt kapta meg a lehetőséget, amire sokan vágytak. Akár jóval tapasztaltabb filmrendezők. De élt is a lehetőséggel, noha az Első napot kicsit sem a sztorija miatt fogja valaki szeretni. Sőt, nagyvárosi pusztulásból is láthattunk már bőven eleget, itt pedig szépen keveredik a Cloverfield, a Hang nélkül és a 28 nappal később. De legalább láthatjuk, ahogy a lények megérkeznek. Már ha erre voltunk kíváncsiak. Sőt, még egy kis újdonságot is kapunk a szörnyekkel kapcsolatban, persze komolyabb magyarázat nélkül. Természetesen a film nem emiatt jó.

Mind ott tartjuk vissza a lélegzetünket

Egyszerűen működik a varázslat már ott is, mikor egy színházban elkezdődik a marionett-előadás. Mert emberi karakterek emberi történetét kapjuk. 

Miközben a macskások is üdvözölhetik a maguk hősét. Maga a film nem kiemelkedő, ahogy a története sem. Inkább csak átérezzük néhol. Inkább csak megértjük. És emiatt mondható jónak. Mert amúgy nem minden klappol, nem is minden logikus, bár ez valahol szériatartozéknak mondható. Csak eddig más módon működött a recept. De az összkép végeredményben így sem rossz, és ez a lényeg. 

Akik az előző két epizódot… vagyis bocsánat, a folytatásokat szerették, azok a Hang nélkül: Első napnak is örülhetnek. De egy jó tanács, ha nem akarjátok a világvégét: inkább egy kiesőbb helyen lévő/kisebb/művész jellegű moziba menjetek, ahol nem zörögnek, szürcsölnek és rágnak még a legcsendesebb jelenetek alatt is.