Sajnos már a poszter és a trailer is elárul egy fontos elemet, de az Aki bújt rendezőinek új horror-vígjátéka nagyjából így is azt hozza, amit várunk tőle.
Nyitókép: UIP Duna/Universal
Az Abigail legnagyobb hibája szerintem a marketingje, mert már a poszter is olyan árulkodó, hogy az alapján biztosak lehetünk benne, hogy a címszereplővel valami nagyon nincs rendben, miközben a trailer már semmilyen rejtélyt nem hagy ezzel kapcsolatban. Emiatt, amikor a válogatott bűnözőkből álló csipet-csapat elrabolja a lányt, velük szemben a kicsit is szemfülesebb néző már tisztában van azzal, hogy itt bizony szívás van, méghozzá nem is akármilyen. A legfontosabb kérdés tehát az marad, hogy ez a szívás konkrétan mikor és milyen módon következik be, valamint az, hogy az Aki bújt (Ready or Not – 2019) írói és rendezői a várható fordulatokat mennyire szórakoztatóan adják elő.
Az biztos, hogy a felvezetés szórakoztatóan és hatásosan indul. Ismeretlen kislány balettozik A hattyúk tavára, majd ahogy a gyakorlásról hazaér a hiper-szuper villába, feltűnnek a válogatott brigád tagjai, hogy elrabolják a gyereket. Frank (Dan Stevens) irányítja az akciót, Sammy (Kathryn Newton) felel a hackelésért, Peter (Kevin Durand) az izomagy, Dean (Angus Cloud) a síkhülye, aki olyan, mintha folyamatosan be lenne szívva, Rickles (William Catlett) hűvös, mint a kő, Joey (Melissa Barrera) meg folyamatosan a telefonján lévő képet nézegeti a kisfiáról,
hogy még a vaknak is nyilvánvaló legyen az, hogy ő a tipikus anyafigura, aki majd biztos megtalálja a közös hangot a gyerekkel.
A terv egyébként az, hogy egy másik, szintén előkelő villában szállásolják el a lányt 24 órára, apucit pedig jól megfejik, fejenként 7 millió dollárral, ami azért tényleg szép summa, noha holtan nem sokat lehet vele kezdeni.
Erre hőseink is rájönnek, mikor kiderül, hogy ki a gyerek apja.
A rosszhírű figuráról ugyanis rengeteg pletyka kering, többek között olyan is, hogy amikor elkapták az embereit, az azokat fogva tartók darabokban végezték. De az emberrablók elég későn kapcsolnak, és mire felvennék a nyúlcipőt, a villa biztonsági rendszere lezárja az épületet, a túszejtőkből pedig igen gyorsan fogoly, sőt áldozat válik.
Igazából semmi meglepő nincs az Abigailben, mert amit nem a poszter vagy a trailer leplez le, azt kitaláljuk magunktól, ezúttal ráadásul valahogy Matt Bettinelli-Olpin és Tyler Gillett rendezőként, Stephen Shields és Guy Busick pedig íróként nem remekel annyira, mint azt várnánk. Pedig olyanokkal szereztek maguknak nevet, mint a nagyszerű ír horror, A gyermek (The Hole in the Ground – 2019), a Sikoly 5-6, vagy éppen az Aki bújt, amely Samara Weaving tündöklő alakítása mellett
nemcsak azt mutatta meg, hogy a gazdagok mi mindent képesek feláldozni a pénzért, akár a lelküket is eladva, de az alkotók sajátos és kellően fekete humorába is bepillantást engedett.
Az Aki bújt simán az utóbbi 5 év legeredetibb és legszórakoztatóbb horrorja, horror-vígjátéka, emiatt aztán különösen sajnálatos, hogy ezúttal csak ennyire futotta.
Most azonban, hogy majdnem szárazra szívtam az Abigailt, hozzá kell tennem, hogy van némi vér a pucájában. Peter hozza a Guillermo del Toro sorozatából, a The Strain – A kórból is jól ismert stílusát, Dan Stevenst korábban az Apostolban szerethettük meg, a tragikusan fiatalon elhunyt Angus Cloudnak pedig ez volt az utolsó filmje. A zene nem rossz, főleg A hattyúk tava újrahangszerelés remek, legalábbis Csajkovszkij művének ezen változata komoly hangulati tényező, de egyébként a csúcspont Glenn Danzignek és a Blood and Tearsnek köszönhető, amiért mindenképpen jár a plusz pont.
Ettől függetlenül igazából nincs itt semmi, ami miatt évekig emlékeznénk a filmre, avagy az Abigail még úgy is kihagyott ziccer, hogy nagy problémák nincsenek vele. Itt-ott vicces, kellően véres (az alkotók imádják a szétrobbanó testeket), vannak jó pillanatai, sőt a stílusában hasonló Renfield mellé is oda lehet tenni, de lényegében semmi extrát nem képes felmutatni. Laza Drakula lánya-remake-ként sem annyira értelmezhető, ha már ez is felmerült a mozi kapcsán. Egyszeri megtekintésre jó, de az íróktól és rendezőktől személy szerint többet vártam volna, ha már Szabó Magda regényéhez semmi köze a végeredménynek.
A 109 perces Abigail április 25-tól nézhető meg a magyar mozikban, megtekintése 18 éven aluliaknak nem ajánlott.
Sok mással együtt a televíziózás sem mindig volt olyan, mint manapság: többek között az olimpiát sem nézhettük élőben. Aztán 1972. szeptember 5-én minden megváltozott.
Három különböző korú nő, három különböző élet egy helyen. A Minden, ami fénynek tűnik Mumbai nyomorát, kultúráját és hagyományait mutatná be e sorsokkal, de igazából egyiket sem ismerjük meg.
Azt mondják, hogy a kísérteties film a feje tetejére állítja a műfajt, ráadásul vérfagyasztó. Mi azért fenntartásokkal kezeljük, hogy ez a jelenlét lehet az év egyik legfélelmetesebb alkotása.
Nicole Kidman a női örömök ünneplésének nevezte a független A24 stúdió új filmjét. Talán már ebből is leszűrhető, hogy a Jókislány kellően provokatív – de azért nem a szürke újabb árnyalata.
Brady Corbet filmje lehetett volna életrajz is, de végül inkább fikció a végeredmény, egy kis csavarral.
Noha azt gondoljuk, hogy mi emberek jelentjük az evolució csúcsát, földön és az égben több minden akad, ami komoly veszélyt jelent számunkra. Sőt, akár a föld alatt is, mint az 1990-ben kiderült.
Magyar Péter testvére és Bárándy Péter mellesleg azokért a bírákért tüntetett, akik most kapnak akkora fizetésemelést, hogy 2,2 millió forintot keressenek.
„Hálás vagyok, hogy ilyen népet szolgálhatok” – mondta a miniszterelnök.
