Sok mindent láttam már, de Danzigre táncoló vámpír-balerinát még nem – Abigail filmkritika

Nyitókép: UIP Duna/Universal

Az Abigail legnagyobb hibája szerintem a marketingje, mert már a poszter is olyan árulkodó, hogy az alapján biztosak lehetünk benne, hogy a címszereplővel valami nagyon nincs rendben, miközben a trailer már semmilyen rejtélyt nem hagy ezzel kapcsolatban. Emiatt, amikor a válogatott bűnözőkből álló csipet-csapat elrabolja a lányt, velük szemben a kicsit is szemfülesebb néző már tisztában van azzal, hogy itt bizony szívás van, méghozzá nem is akármilyen. A legfontosabb kérdés tehát az marad, hogy ez a szívás konkrétan mikor és milyen módon következik be, valamint az, hogy az Aki bújt (Ready or Not  – 2019) írói és rendezői a várható fordulatokat mennyire szórakoztatóan adják elő.

A lóvé az élet! Vagy a vér?

Az biztos, hogy a felvezetés szórakoztatóan és hatásosan indul. Ismeretlen kislány balettozik A hattyúk tavára, majd ahogy a gyakorlásról hazaér a hiper-szuper villába, feltűnnek a válogatott brigád tagjai, hogy elrabolják a gyereket. Frank (Dan Stevens) irányítja az akciót, Sammy (Kathryn Newton) felel a hackelésért, Peter (Kevin Durand) az izomagy, Dean (Angus Cloud) a síkhülye, aki olyan, mintha folyamatosan be lenne szívva, Rickles (William Catlett) hűvös, mint a kő, Joey (Melissa Barrera) meg folyamatosan a telefonján lévő képet nézegeti a kisfiáról, 

A terv egyébként az, hogy egy másik, szintén előkelő villában szállásolják el a lányt 24 órára, apucit pedig jól megfejik, fejenként 7 millió dollárral, ami azért tényleg szép summa, noha holtan nem sokat lehet vele kezdeni. 

A rosszhírű figuráról ugyanis rengeteg pletyka kering, többek között olyan is, hogy amikor elkapták az embereit, az azokat fogva tartók darabokban végezték. De az emberrablók elég későn kapcsolnak, és mire felvennék a nyúlcipőt, a villa biztonsági rendszere lezárja az épületet, a túszejtőkből pedig igen gyorsan fogoly, sőt áldozat válik.

Én ezt már láttam, csak a balett új

Igazából semmi meglepő nincs az Abigailben, mert amit nem a poszter vagy a trailer leplez le, azt kitaláljuk magunktól, ezúttal ráadásul valahogy Matt Bettinelli-Olpin és Tyler Gillett rendezőként, Stephen Shields és Guy Busick pedig íróként nem remekel annyira, mint azt várnánk. Pedig olyanokkal szereztek maguknak nevet, mint a nagyszerű ír horror, A gyermek (The Hole in the Ground – 2019), a Sikoly 5-6, vagy éppen az Aki bújt, amely Samara Weaving tündöklő alakítása mellett 

Az Aki bújt simán az utóbbi 5 év legeredetibb és legszórakoztatóbb horrorja, horror-vígjátéka, emiatt aztán különösen sajnálatos, hogy ezúttal csak ennyire futotta.

Azért egyáltalán nem vérszegény

Most azonban, hogy majdnem szárazra szívtam az Abigailt, hozzá kell tennem, hogy van némi vér a pucájában. Peter hozza a Guillermo del Toro sorozatából, a The Strain – A kórból is jól ismert stílusát, Dan Stevenst korábban az Apostolban szerethettük meg, a tragikusan fiatalon elhunyt Angus Cloudnak pedig ez volt az utolsó filmje. A zene nem rossz, főleg A hattyúk tava újrahangszerelés remek, legalábbis Csajkovszkij művének ezen változata komoly hangulati tényező, de egyébként a csúcspont Glenn Danzignek és a Blood and Tearsnek köszönhető, amiért mindenképpen jár a plusz pont.

Ettől függetlenül igazából nincs itt semmi, ami miatt évekig emlékeznénk a filmre, avagy az Abigail még úgy is kihagyott ziccer, hogy nagy problémák nincsenek vele. Itt-ott vicces, kellően véres (az alkotók imádják a szétrobbanó testeket), vannak jó pillanatai, sőt a stílusában hasonló Renfield mellé is oda lehet tenni, de lényegében semmi extrát nem képes felmutatni. Laza Drakula lánya-remake-ként sem annyira értelmezhető, ha már ez is felmerült a mozi kapcsán. Egyszeri megtekintésre jó, de az íróktól és rendezőktől személy szerint többet vártam volna, ha már Szabó Magda regényéhez semmi köze a végeredménynek.